Egyrészt a diót nem daraboltam, hanem daráltam, másrészt pedig a tetejét nem kentem meg semmivel, mert lusta voltam:) Biztos ezért nem lett olyan szép;-)
Egyébként megkóstoltam, de nagyon nem mertem, mert hidegen is könnyen megfekszi a gyomrom az ilyen jellegű süti. Szóval a langyos részét óvatosan csipegettem. Finom, finom, de nekem túl tömény. A falusi esküvőket juttatta eszembe, mert ott ettem mindig ilyen tömény diós sütit. Valamilyen kosárkának hívják, ami eszméletlenül finom, de egy önkontrollal nem rendelkező édességfüggőnek elég csúnya reggelt tud okozni.;-)
Azért megmutatom, hogy miről is írkálok itt tegnap óta. Az újságban természetesen sokkal dekoratívabb példányokat láthattok!:)
2 megjegyzés:
Nekem nagyon bejönne, iszonyú édesszájú vagyok!!
Milyen szorgalmas házitündér vagy:)
A tésztája nekem annyira nem ízlik. Inkább a zserbó, ha mér dió, lkevár és csoki4;-)
Jaja, meguntam, hogy állandóan a kész kekszeket tömik magukba a gyerekek uzsira és inkább megint gyakrabban sütögetek!:)
Megjegyzés küldése