2007. december 29., szombat

Bacilusparty

Jelentem, Murphy él és virul és éppen az én kis családommal mókázik. Mert persze, hogy pont akkor nem tudunk sehova sem menni, amikor Ákos itthon van 10 napig!
Az úgy kezdődött, hogy 20-án délután Dávid nevetés és sírás helyett mély kutyaugatásszerű hangot adott. 21-én reggel felhívtam a dokit, hogy mikor van aznap rendelés, aki jól rámhozta a szívbajt a különböző keresztkérdéseivel, amiből azt a következtetést vontam le, hogy nagy gáz lehet, ha csak ennyi a tünet, de legalább a doki sem tudja, hogy mi a baja. (amúgy nem értem, hogy itt miért dívik ez a telefonon keresztüli okoskodás). Mindezek után fél tízkor felébresztettem Dávidot, hogy készülődjünk és nagy megkönnyebbülésemre elkezdett köhögni, meg minimálisan folyt az orra! Nagy kő esett le a szivemről, hogy nem Dávid fejlesztett ki vmi új típusú betegséget. Egy órával később meg is tudtam, hogy hurutos a légcsöve. Ja és fertőző. Mondanom sem kell, hogy ajándékvásárlás terén még csak 10%-os készültségi fokot értem el. Gyermek szerencsére 2 nap alatt helyrekapta magát és így 23-án reggeltől estig vásároltunk. Király volt. Na mindegy, túlestünk Karácsonyon, ami nagyon jól sikerült (volt nagy öröm, újabb játékhegy, csomó süti) és amint Dávidot egészségesnek nyilvánítottuk, belázasodott Kristóf és durván köhögni kezdett. Ez 2 nappal ezelőtt történt. Ismét doki. Ez egy másik vírus, másik gyógyszer, szintén fertőző, közben Dádi újra Dátvéderezik, de nem köhög, ettől függetlenül doki még javasolta a gyógyszert. Szóval most hegyekben állnak a gyógyszeres üvegek, én pedig külön jegyzetelek, hogy melyiket hányszor adtam már, melyik gyereknek. Természetesen, simán elkaphatják egymás betegségét is, ebben az esetben, mondta a doki, csak fordítsam meg a gyógyszereket és Dávidnak feleadag, Kristófnak kétszeres. Hmm...

2007. december 24., hétfő







2007. december 22., szombat

Kristóf



Csak hogy Kristóf se maradjon ki a szórásból, róla is ejtek néhány szót.
Dávid mellett már igazi nagysrácnak tűnik. Például hallgatja a híreket. A rádióban. Ma is szorgoskodtam a konyhában (mint mindig:)), egyszer csak jön Kristóf nagy mosollyal, hogy most volt a hírek és szerencsére hallotta, mert hangosabbra vette a rádiót és mondták, hogy felborult egy kamion. Mindezt tök büszkén. És nem ez az első eset. Rendszeresen látom, hogy legugol a rádió elé és koncentrál, utána sztorizza, hogy mit hallott. Kicsit rémísztő, hogy ennyire az apjára ütött.:)) Ugyanis, ha Ákos itthon van, akkor nem zenecsatorna szól, hanem informálódunk a világ dolgairól. Kellett nekem intelligens hapsi.:))) Még sokszorozta is magát. Viszont legalább mindig tudom, hogy hány fok lesz napközben, mert erre a 2 területre edzi magát Kristóf: közlekedési hírek és időjárás.

még mindig Dávid



Dáviddal kapcsolatban nem voltam túl igazságos, mely szerint csak 10 szót használ rendszeresen. Erre már ebéd közben rá kellett döbbenem. Ugyanis a „kan” mint kanál szó is másodpercenként hagyta el a száját, amíg a kezébe nem nyomtam egyet, ezt követte azonnal a „villa” szó. Így, ilyen profin kimondva. Na nem mintha evőeszközökkel enne a drágám, ezek csak az imidzs miatt kellenek, amúgy kétmarokra tolja a pofiba a kaját. Amióta rájött, hogy nem elég a 8 fog ahhoz, hogy tőlem a bébiételen kívül mást is kapjon beerősített és gyorsan növesztett még 5-6 fogat a múlt hónapban. Azóta viszont akkora csákónak érzi magát, hogy csak a mi kajánkat hajlandó megenni.
Ebéd közben ugatott egy kutya is és persze rögtön jött Dávid szintén rendszeresen használt két szava: „vau vau, cica” Merthogy neki minden állat cica, de szerintem csak szivat, mert az öblítőn levő macira direkt minden este rámutat és kis gengeszter arccal közli, hogy cica, majd jót röhög a poénján.
Uzsi után pedig rögtön közölte, hogy „dan”, ami a szandál, ami egyenértékű azzal, hogy szeretne rohangálni a lakásban.
Ja és a „kuka” szót is naponta min. százszor mondja, mert minden nagyobb méretű autót kukásautónak nevez. Kristóf persze mindig kijavítja, hogy teherautó vagy kamion. A „bruma” a motor és a buszt pedig minden alkalommal elintegeti, ahányszor csak látjuk és mondja is, hogy „pápá vagy szia”. Szóval azért elég sok szót tud a kis tündérem.:)

Dádi



Erről a kiskacsáról azonnal Dávidra asszociáltam:) Erőteljes hasonlóságot mutatnak, ráadásul Dávid imádja is a kacsákat, azaz "katyákat". A "cs" betű helyett előszeretettel használja a "ty"-t. Így a nagy haverja, Füles is "tyatya vagy tyatyi" néven fut. Fülest egyébként mindenhova vinni kell, ami azért furcsa, mert Kristófnak nem volt ilyen játéka. Neki a textilpelus a mindene. Ami talán azért előnyösebb, mert van belőle 50 db, így könnyen pótolható. Fülesért viszont már párszor átkutattam az egész lakást, mire nagy nehezen előkerült valamelyik doboz mélyéről. A doboz mélyéről jut eszembe a rengeteg játék. Nem tudom, hogy mások hogyan kezelik ezt a helyzetet, de mi lassan belefullaldunk a játékokba. Kb. 3 hónappal ezelőtt ráment 2 napom, hogy nagy papírdobozokba tematikusan szétválogattam a legókat, kocsikat, plüssállatokat, könyveket minden apró játékot. Felesleges volt. Egy hét múlva már az volt a játék, hogy a dobozokat tologatták a lakásban, majd amikor elkezdtek szerencsétlen dobozok szétszakadni, rájöttek a kisöcsik, hogy meg kell őket szerelni. Mondanom sem kell, hogy ez okozta az összes vesztét. Csak 2 extrastrong műanyag doboz élte túl a srácok jószándékát. Szóval a gyerekszoba most elég kaotikus látványt nyújt és ez pár napon belül csak fokozódni fog. Dehát nem lehet, hogy ne kapjanak játékot!
Visszatérve Dávid szókincsére. Kb. 10 szót használ rendszeresen, ezek:
1. a már említett "tyatya"
2. amint Füles a kezébe kerül, reflexből nyomja, hogy "beeee", ez szintén egy plüssállatot jelent, egy bárányt. Úgyhogy jól sejtitek, ilyenkor kezdődik az újabb köröm.
3. "peus", ez a textilpelus. Ha beülünk a kocsiba rögtön kell, de ezt legalább könnyen előkerítem.
4. a teára is mond valami hangsort, amiről tudom, hogy az, de nem tudom leírni. Bár tegnap ráutaló magatartással élt. Kezembe nyomta az ásványvizes üveget, a cumisüvegét és mutogatott a konyhában a szekrényre, ahol a teája van.
5. "mama", neeeeem, ez nem én vagyok, hanem Ákost hívja így
6. 'anya", hát ebbe a kategóriába már én is beletartozom, de ide sorolandó még Kristóf, apukám és anyósómék
7. "Ka nagy", na ez anyukám
8. "piersz", ez az ötödik szó volt kronológiai sorrendben és a piercingemet jelenti:)
9. "dísz", imádja a karácsonyi dizájnt, ezért ha délután autózunk, mindkét srác folyamtosan anyázik és mutogatják, hogy dísz, dísz. Már álmomból felébresztve is nyomom, hogy milyen díszek vannak az utcánkban.
10. "csiz", "ke" ez a csizma és a kesztyű, összefoglaló néven "uhák", azaz ruhák. Egyik gyerekem sem mondja az "r" betűt. Lehet, hogy nem Kristófnak kellene beszélni tanítania Dávidot?:))

2007. december 19., szerda

:)

Jogi szakokleveles közgazdász lettem!!!!!

Energiaital

Hmm, az előbb ittam egyet. Most először próbáltam ki, de úgy járt, mint ahogy én fogok pár óra múlva: megbukott. Az hagyján, hogy alig tudtam magamba diktálni, mert totál olyan íze van, mint oviban a rózsaszín fogkrémnek, csak annyi plusszal, hogy szénsavas az egész cucc, ami tovább csökkenti nálam az esélyeit. Azt viszont már nem tudom megbocsátani neki, hogy nulla hatása van. Jó, nem mondom, hogy nem vártam el tőle sokat, mert éppen a szakdogámat akartam frissíteni az agyamban és hát az Alkotmánybírósági döntések sorozata tényleg nem egy színes dolog, de azért mégis, na. Legalább szárnyaim nőttek volna!
Erről jut eszembe, Kristóf ma közölte, hogy kár, hogy ő nem madár. Mert szeretne repülni. És ha nagy lesz, akkor varjú lesz és károgni fog egész nap. Asszem dolgoznom kell még a gyerekkel a jövőképén...

2007. december 18., kedd

Kuglóf



Hát az úgy volt, hogy tegnapelőtt este Ákos hathatós segítségével ráébredtem arra a nem elhanyagolandó tényre, hogy a sulit abszolút hobbyból csinálom. Mivel a hobby nem stresszforrás, ezért jó lenne, ha nem szenvednék azon, hogy miért vagyok képtelen magam rávenni a tanulásra. Eddig ugyanis meglehetősen szorgalamas voltam ezen a téren és most elég nagy csalódás, hogy idén ennyire nem hoz lázba a dolog.


A lényeg, hogy ez a felfedezés és ennek megvitatása átcsúszott hétfő hajnalra, így kiderült, hogy max. 1 tárgyból lesz időm felkészülni:), viszont arra meg már tanultam annyit, hogy tegnap este csak picit kellett olvasgatnom és majd ma éjjel húzok bele. (ez már tuti:),hiszen holnap vizsga).


Így hát tegnap csaptam egy felszabadult délutánt. Miután elolvastam Kristófnak az ebéd utáni mesét és Dávid is elaludt, picit beleolvastam a hétvégén beszerzett könyvembe. Jónak indul! Majd 2 és fél óra alvással csatlakoztam a srácokhoz. Ilyen is már régen volt, hogy ennyit aludtunk volna egyszerre és egyidőben. Mindezek után kipihenve, eltelve pozitív gondolatokkal eszembe jutott, hogy milyen sikerrel sült el (ha-ha) a zserbós kísérletem. Újfent felcsaptam a szakácskönyvem és úgy éreztem, hogy megérett a helyzet egy kuglóf-próbálkozásra. Az elkészítési időt rutinosan figyelmen kívül hagytam és milyen jól tettem! A könyv szerint 2 óra, nekem 5 és fél órámat vette el.Bár lehet, hogy a kelesztés és a sütés idejét nem vették figyelembe. Én igen. Egyébként az nagyon tetszett, hogy az első körben megadta, hogy 15 percig kell futtatni az élesztőt, de a következő két alkalommal csak lazán megjegyezte,hogy "letakarjuk és kétszeresére kelesztjük". Simán. Mindenesetre az előbb a fenti képet tudtam készíteni róla! El vagyok ájulva magamtól.:)))
Na jó, azért van némi karfiol formája, mert nincs olyan kuglófsütőm, ami középen lyukas. De belül rumos diós mazsolás pöttyök vannak!!!

Hugi!




Just for You!:)


2007. december 16., vasárnap

Szabi:)

Dávid születése óta ma van az első olyan napom, hogy totál egyedül vagyok itthon. Ákos délelőtt fogta a srácokat és elmentek a szüleihez, nekem pedig ki lett adva az ukász, hogy tanuljak.
Amint elintegettem őket az ablakból, rögtön elém tárult a napban rejlő nagy lehetőség. Azaz végre normálisan kitakaríthatom a kecót.:) Az elején kicsit furcsa volt, hogy:
  • ha elpakolok egy játékot, akkor 10 perc múlva nem esek benne újra hasra
  • csendben lehetek, azaz nem hajtogatom nonstop a következő kifejezéseket random üzemmódban: "ne nyúlj hozzá!", "tedd le!", "az veszélyes!", "ne szedd szét!", "add vissza a játékát!", "ne fuss!", "ne kalapáld a falat!","ne gyere ki a szobádból, mert vizes minden"
  • nem hátráltatnak olyan extrák, mint peluscsere, "anya éhes vagyok, szomjas vagyok, kérek valami csokisat"
  • hallom a zenét
  • tényleg csak a takarításra kell figyelnem

Azért az egyik szomszéd kissrác megviccelt, mert a házunk előtt kiabált az utcán, hogy "Anyaaaaa, aaaanya", én pedig autómatikusan ugrottam az ajtóhoz...

Bukta

Az előbb majdnem dobtam egy hátast. Kíváncsiságból rákerestem a neten a nevemre és hát második helyen ott villog a Kiscsaládom a google listáján. Ami bevallom elég rosszul érintett, ezért Hugi képeit vérző szívvel, de azonnali hatállyal eltávolítottam az oldalamról.

2007. december 15., szombat

Mert megérdemlem:)


Úgy tervezem, hogy a fenti tányér társaságában némileg feldobom a hangulatom.:)
Iiiiigen, igen, ezt a zserbót sütöttem!:)))

2007. december 14., péntek

Fordulat

Tegnap napközben 20 percet sikerült "tanulnom", este pedig 2 órát, így éjféltájban Majré egy hangos sikítással távozott. Közben morgott vmi olyasmit az orra alatt, hogy minek vesztegetné rám az idejét, amikor itt van mindjárt a vizsgaidőszak és rengetegen várják, akik még hálásak is neki.
Szóval most itt maradtam a nagy Nyugalmammal. Őt úgyis jobban bírom. Szerinte simán megcsinálom.

2007. december 13., csütörtök

Breaking News

Előbb hívott Orsi, hogy mit szerencsétlenkedtem a zserbóval.:) Úgyhogy most a félreértések elkerülése végett, rögzíteném, hogy nem ugyanabból a receptből dogoztunk.:) Sajnos. Ugyanis, akkor nem kevertem volna előre össze a diót a lekvárral és a cukorral, hanem előbb megkentem volna a lekvárral a tésztát és csak rá kellett volna szórni a diót, cukrot, ami ugye lényegesen egyszerűbb...ja és nem is kellett volna annyit pihennie a tésztának sem. Szóval meg lehet ezt csinálni fél óra alatt is, csak a megfelelő receptet kell megtalálni vagy legalább értekezni kell a megfelelő személlyel.;-)

Beköltözött a Majré

Egészen pontosan ma éjjel 0:12-kor. Éppen kényelmesen bevackoltam magam az ágyba és azon merengtem, hogy ha Top10-es listát kellene csinálni a kedvenc könyveimből, akkor az hogyan is alakulna, amikor hirtelen megjött. És elkezdte zakatolni az agyamban, hogy "Hát a Munka törvénykönyve hanyadik helyre kerül? És a Polgári törvénykönyv???" Persze, persze, számítottam már rá, hogy hamarosan betoppan, sőt! igazság szerint már elseje óta vártam, hogy összerántson, ezért kissé durcásan közöltem vele, hogy hagyjon aludni, majd reggel megbeszéljük. Éjjel kettőig nem szállt le rólam. Összeadta az oldalszámokat (dobott egy hátast), osztotta a napok számával (totál kiakadt) majd folyamatosan válságterveket állított össze. Kitalálta, hogy napközben is tanulnom kell min. 1-2 órát és akkor éjjel elég hetet, feltéve, ha vasárnap egész napra lepasszolom a kiscsaládom és kedden éjjel egyáltalán nem alszom. Hmmm...

2007. december 12., szerda

Zserbó

Az úgy volt, hogy délután ötkor kitaláltam, hogy sütni kéne valamit. Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy egyszer kipróbálom az élesztőfuttatásos történetet. Ugyanis van egy nagyon tuti karácsonyi sütis könyvem, aminek a felét nemes egyszerűséggel át kell lapoznom, mert már az első mondatnál beleütközöm ebbe az élesztős balhéba. Múltkor viszont itt volt Orsi barátném és hozott egy nagy tepsi isteni finom zserbót, amit aznap délelőtt sütött. Sőt! Délben kezdte el és háromkor már nálunk voltak. Ráadásul elmondása szerint fél óra alatt össze lehet dobni, pedig ő is még kezdő a témában. Az élesztőtől pedig ne féljek, nem nagy ügy.

Tehát ilyen előtörténettel ugrott be a zserbó és neki is láttam. Az élesztős mutatvány tényleg nem volt nagy kunszt, bár nem vagyok benne biztos, hogy azt csináltam, amit kellett. Hatkor már ment is a hűtőbe a tészta állni és fél kilenckor, miután elaludtak a srácok, gondoltam, hogy tanulás előtt gyorsan bedobom a sütőbe. Ja. Gyorsan. Az egy dolog, hogy amikor ott figyel a nyújtódeszkán a 2 mm vastag 1 nm-es tészta, gőzőm sincs, hogy hogyan tegyem át szakadás nélkül a tepsibe, de megoldom, mert nagylány vagyok, VISZONT utána, amit a receptben csak úgy írnak, hogy "rásimítjuk a diós-lekváros-cukros keveréket", azt hogy' lehet kivitelezni a gyakorlatban, arra nem igazán jöttem rá. Simítani bizos, hogy nem lehet, mert ez a ragadós anyag, úgy felkapja a vékony kis tésztámat, mint a szél. Jobb híjján kézzel apró kis gömböket dobáltam a tésztára és úgy nyomkodtam szét. Utána persze még kétszer meg kellett küzdenem a lepedőnyi tészta vs tepsi kérdéssel ill. még egyszer végigpuzzleztam a diós anyagot. Na de végeztem, erre olvasom, hogy egy azaz egy darab tojássárgájával kenjem be az egész tetejét. Hááát jó, aláírom, hogy én nem falusi tojást használok és lehet, hogy az volt a baj, de hogy a felénél már nem volt tojásom, amit kenegethetnék, az tuti. Szóval megint jött a pepecselés. Este tízre végeztem is az egésszel (nettó időm 2 és fél óra eddig), de most még a recept szerint a drága lelkemnek 45 percet pihennie kell és csak utána tehetem a sütőbe. Az pedig csak most jutott eszembe, hogy utána még csokival is kenegethetem...a hátam pedig már most leszakad. Nem tudom, hogy hogy' fog sikerülni, de azt már közben mondtam Ákosnak, hogy jól jegyezzen meg minden egyes falatot, mert én ilyet soha többet!

Egyébként hatkor még gyorsan összedobtam egy adag kakaós muffint, mert az tényleg fél óra.:)

Szülinap

Tegnap este önző módon csak magamról írtam, pedig nem kis eseményre került sor a napokban. Megünnepeltük Kristóf 4. születésnapját!!! Hihetetlen, hogy hogy repül az idő! Tényleg olyan, mintha csak tegnap ismerkedtem volna vele a kórházban. Ma pedig már igazi nagysrác.:)

Ez az első év, amikor már tudatosan várja az ünnepeket, úgyhogy számolgattuk a napokat szorgalmasan.:) Voltunk tortapróbán is és a Sacher torta nyerte el mindannyiunk tetszését. Igaz, csak Dáviddal és Kristóffal mentem, de utólag Ákos is jóváhagyta a választásunkat.

Szóval volt egy hatalmas tortánk, lufik, meghívtuk ebédre a szüleimet és tesómat is, így nagy családi körben köszöntöttük fel a büszke 4 évest.:) Mostanában a szerelés a mindenük Dáviddal. Állandóan fűrésszel, kalapáccsal a kezükben rohangálnak, mindent csavaroznak, gondolhatjátok, hogy a bútorainkat sem hagyják hidegen a történések. Múlt héten pl. meglepődve tapasztaltam Dávid prezentálásában, hogy a kisszékek lábát 4 részre lehet szétszedni (lábanként!). Természetesen amíg próbáltam összeszerelni, ő bemutatta a másik széken is a tudományt.
Mindezek hatására komplett szerelőpultot kapott tőlünk Kristóf, rengeteg szerszámmal, sőt többféle autót is lehet építeni a tartozékokból. A pulton pedig rengeteg lyuk van, ahova szögeket lehet tenni és ezerrel kalapálni. Feszültséglevezetőnek sem rossz.;-)
Azóta minden reggel azt válaszolja Kritsóf, hogy a szerelőpultról álmodott.:) Ez azért nagy szó, mert 2 éves kora óta saját állítása szerint csak a tejről tud álmodni, de arról minden éjjel.:))

2007. december 11., kedd

Vizsga

Ééééés igen, alszik mindenki.:) Nekem pedig tanulnom kell(ene) az államvizsgámra, azaz bocs a záróvizsgámra. Nem tudom, hogy mi a különbség a kettő között, de a suli gazdasági igazgatója kijavított. Hogy miért értekeztem vele a helyes szóhasználatról? Hát, mert próbáltam a jogon a jogaimat érvényesíteni.

Az egész úgy kezdődött, hogy okt. elsején leadtam a szakdogámat. Kedvesen átvette tőlem egy lány és közölte, hogy majd küldik a záró(!)vizsgám időpontját, a tételsort és a csekket. Az első 2 pontot követtem, de a csekkes résznél kicsit meglepődtem és visszakérdeztem, hogy ugyan miről is küldik. Hát az eljárási díjról. Ja, egyértelmű. Már fordultam kifelé az ajtón, amikor eszembe jutott, hogy csak illene rákérdezni, mégis mennyi. A csaj totál faarccal közölte, hogy hatvanezer. Életemben először éltem át, hogy mit is jelent az, ha valakinek leesik az álla. Miközben próbáltam magamhoz térni, megkockáztattam egy visszakérdezést, mely szerint a kismamáknak is ki kell fizetni ezt az összeget, elvégre tandíjmentes vagyok vagy mi. Ekkor már kissé bunkón közölte a huszonéves csaj, hogy természetesen és a kismamáknak is mindig ki kellett ezt a díjat fizetni, de ne izguljak, mert nem most kell, hanem majd a vizsgán mutassam be a csekket. Tényleg megnyugtatott. Itt jegyezném meg, hogy a féléves tandíj is kb. ekkora összeg volt, tehát némileg aránytalannak érzem, de mind1.

A lényeg, hogy okt.19-én meg is kaptam a levélkémet a 107 darab tétellel , dec.19-i vizsgaidőponttal és a 60ezres csekkel. Mivel még korainak ítéltem meg az időpontot bármire is, a kedves kis boríték ment a polc tetejére. November közepén elkezdett sűrűbben eszembe jutni a téma és feltérképeztem, hogy mégis mennyi tanulással lehetne abszolválni a vizsgát. Sokkal. Főleg úgy, hogy novemberben, decemberben folyamatosan családi ünnepek vannak és a Karácsonyról még nem is beszéltem. Én pedig imádok rákészülni a Karácsonyra saját készítésű dekorációkkal, sütikkel és társaival. Szóval gondoltam felhívom a sulit és átteszem ezt a záróvizsgát májusra, hogy 60ezret mégse tapsoljak el csak úgy decemberben. Úgy terveztem, hogy majd pénzhiányra hivatkozom, mert a lustaságra biztos nem adják meg a halasztást.:) Valamilyen felsőbb segítség hatására az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy újra csekkolom, ezt a fizetős kérdést. Fel is vette a tanulmányi, rákérdeztem a kismamák és a vizsgadíj viszonyára, a válasz: "hívja fel a gazdaságist". Na mondom király. Persze kiderült, hogy nem kell a kismamáknak fizetni. Ezt okt. 25-én tudták meg, de még véletlenül sem küldtek volna az érintetteknek levelet, hogy nehogy befizessék a vizsgadíjat. Ha nem lettem volna lusta tanulni, telefonálás nélkül perkáltam volna a pénzt és várhattam volna, mire visszakapom. Annak ellenére, hogy hirtelen spóroltam egy valag pénzt, kicsit elszomorodtam, de megkérdeztem, hogy mi van, akkor, ha halasztok, akkor is ingyenes. Hát ezt nem tudta, hívjam fel a következő hét közepén. Felhívtam, közölte, hogy akkor 60ezer, közöltem, hogy méltánytalan. Hát akkor hívjam fel a gazdasági vezetőt. Felhívtam. Előadtam a történetemet. Küzdöttünk pár kört, persze, közben volt olyan kérdésem, ami miatt vissza kellett hívnom és végül kiderült, hogy, ha most elmegyek, akkor ingyé van, ha halasztok, akkor 60 ezer, de ha elmegyek most és megbukom a 3 tárgy bármelyikéből, akkor a pótvizsga "csak" 34 ezer forint. Tehát gazdaságilag indokolt megbuknom és nem halasztanom.:) Kicsit ciki lesz, de ez van. A cél 2 vizsga letétele, hogy májusban legalább csak egyre kelljen készülni. Úgyhogy most húzok is tanulni.

Az első!

Sziasztok!



Úgy döntöttem, hogy kihasználom a modern kor lehetőségeit és a rengeteg e-mail küldése helyett, inkább egy darab blogot vezetek, amelyből, akit érdekel, választ kaphat arra a kérdésre, hogy éppen hogy is vagyunk.

Előre is bocs a rózsaszín dizájnért, de amióta 3 férfiemberrel élek együtt, megmagyarázhatatlan vonzalom fűz minden csili-vili dologhoz.:)

Úgy látom, ez nem lesz hosszú bejegyzés, mert felébredtek a srácok és erőteljesen hiányolnak.

Na majd este...
 

Made by Lena