2009. március 31., kedd

Bizonyítást nyert!:)


Mégpedig az, hogy édességen kell élnem!:) Ugyanis ma reggel fél kilóval több voltam a szokásosnál, pedig általában lefelé ingadozom. Mindezt úgy, hogy tegnap este 7 után nem ettem, pedig a sportolás után este tízkor nagyon éhes voltam, de kibírtam. Édességként is csak egy kis szelet torta ment le és ez igazán semmi a szokásoshoz képest! Szóval totál kibuktam reggel a mérlegen! Hívtam is rögtön a táplálkozási szakértőmet:), hogy valamit nagyon benézett!Este állítólag összeül a válságstáb! Az egyik fél azt akarja, hogy legalább egy hetet adjunk az új módszernek, a másik fél nem akar 3 kg-t hízni egy hét alatt úgy, hogy ráadásul nem is azt eszi, amit szeret! Nem lesz egyszerű!;-)

2009. március 30., hétfő

Csak egészségesen!;-)


A mai naptól elvileg nem eszem édességet!Hihi! Igen, érzem én is, hogy némi bővítésre szorul ez a mondat. Szóval, annyit nem.:) Ugyanis az történt, hogy a sportolás miatt felhatalmazva éreztem magam a normális édességfogyasztásra. Normális=mindenk étkezés előtt, után, között és majdnem helyett is.
Hízni ugyan nem híztam, a mozgás miatt, viszont úgy két hete telítődhettem csokis kekszileg, mert állandóan gyomorfájással fekszem le esténként. Amire még csak azt sem mondhatom, hogy egyéni szoc.prob., mert hát ugye itt van Apjuk, akivel csak esténként van időnk egymásra. Szóval a gyomrom után, ő is tiltakozni kezdett és ez a kettős támadás megtört.
Az új étrendem (nem az én ötletem alapján): normálisan reggelizni, ebédelni, vacsizni (de nem este tízkor!...vagy utána). Két köztes kajálásra ehetek diót, mogyorót vagy gyümit. Diót, mogyit nem bírja az epém (óóó már látom a kiskaput, csak annyit kell mondanom este, hogy ettem egy kis diót:DD), a gyümit pedig én nem csípem, így inkább elég a napi három kaja.
Meglepő módon nem is voltam éhes reggeli és ebéd között. Viszont számtalanszor vettem észre, hogy becéloztam a csokis szekrényt és már nyitottam az ajtaját, amikor rájöttem, hogy "Jaaa, nem lehet." Ma még nem okozott gondot visszacsukni az ajtót, de pár nap múlva tuti erős küzdések lesznek. Ezért előre szólok, hogy ha 4-5 nap múlva dühöngő őrült leszek, az a krónikus keksz-, csoki- és sütihiány miatt lesz!:)

2009. március 29., vasárnap

Negatív lett:)


Megkaptam e-mailben a csütörtöki vérvétel eredményét és Dávid teljesen meggyógyult!:) Már semmilyen szinten nem mutatható ki a Lyme-kór a szervezetében!!!:)
Annyira rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban. Ráadásul külön dokumentumként küldi levélben az értesítést a doki és amíg ezt megnyitotta Wordben a gépem egy bazi nagy csomó volt a gyomromban. Utána pedig majdnem azért bőgtem el magam, mert jó lett az eredmény.:)

Ha már betegség. Kórházba végül csak délután jutottunk el, mert annyira pocsékul volt Dávid egész délelőtt, hogy megint egy órán át tartottam az ölemben, belázasodott közben, fájt mindene és végül a Nurofen segítségével elaludt az ágyunkban. Másfél órán át húzta a lóbőrt, teljesen leizzadt és szerencsére nagyon jó hangulatban és közérzettel ébredt. Délután már nagy örömöködve rohangált a kórházi folyosón és magyarázkodhattam, hogy miért is jöttünk ügyeletre.;-) Itthon még felköszöntöttük, volt nagy örömködés, de a tortából semmit nem evett, úgyhogy tényleg nagyon beteg. Ez hatkor ki is derült mert megint jól belázasodott, de remélem, hogy reggelre már elkezd hatni az újabb antibiotikum...

Amúgy nagyon büszke volt rá, hogy már 3 éves nagyfiú!!!:) Nekem pedig hihetetlen, hogy már a kicsi is milyen nagy!

Pizsi


Dávid ma reggeli kérdése:

"A doktor bácsik pizsiben gyógyítanak?"

Hogy ez honnan jutott eszébe? Tegnap kora délután ismét a kórházban találtuk magunkat. Kristófnak tüszős mandulagyulladása van (újított; csodálkoztam is éjszaka, hogy fájlalja a fülét, de magasabb láza van a szokásosnál és már rég rókáznia kellett volna az eddigi forgatókönyvek szerint; most már ezt a betegséget is beazonosítom, bár nem hiányzott ez a tudás). Dávidnak pedig még mindig nem gyógyult meg a bal füle, de nem kapott gyógyszert.

Majd ma kap. Ugyanis remek szülinapi ajándékként ismét megyünk a fülészetre. Hajnalban belázasodott ő is, fáj a másik füle és a pocakja. Középfülgyulladásra tippelek. De hogy miért nem tudott ez a betegség már tegnapra kijönni?

2009. március 27., péntek

Másképp mondom:)


Az előző bejegyzésemet így is írhattam volna:

-Mi kell ahhoz, hogy március 30-tól július végéig szabin lehess?
-Két gyerek!

Na jó nem ragozom tovább...csak magamban vigyorgok...mert megérdemlem!:)

Szabadság:)


Hétfőtől már nem gyesen, hanem szabin leszek! Annyira furcsa, így 5 és fél év után ezt mondani.:)
Bár azt nem mondhatom, hogy nehezen tudom feldolgozni.:D Egész délután ezt hajtogattam: "A nyár közepéig szabin vagyok!":) Király!

2009. március 26., csütörtök

Piperetáska:)

Tegnap este megpróbálkoztam vele! Három óra alatt hoztam össze, ebből egy órát az utolsó kérdéskör vett el.
Ugyanis éjjel féltizenkettőkor ott tartottam, hogy szinte készen volt, csak éppen nagy válaszút elé kerültem: pattent legyen benne, mágneszár vagy gomb.
Egyikkel sem próbálkoztam még sohasem, így ilyen alapon nem tudtam dönteni.
A pattent esetében sokat segített, amikor rájöttem, hogy nincs itthon.;-)
Mágneszár lett volna a legszimpatikusabb megoldás, de a felső résznél akkor még ki kellett volna találnom valamit, ami eltakarja. Így azt is kilőttem.
Maradt a gomb. Gomblyukat elvileg tud varrni a gépem és tavaly még a varrótanfolyamon egyszer ki is próbáltam, de nem igazán jött össze. Ráadásul nem is emlékszem rá, hogyan csináltam és az éjszaka közepén nem volt kedvem kísérletezgetni. Így aztán nekiestem kézzel. Egy órán át szívtam vele. A gomblyuk egyik oldalát kétszer is körbevarrtam, mert elsőre annyira ronda lett. Arról nem is beszélve, hogy végig azon görcsöltem, hogy 2 óra munkát a legvégén szúrok el és szegény kis táska, milyen szép...volt. Azon is sajnálkoztam, hogy nem virtuálisan varrok, ugyanis akkor csak elmentettem volna a gomblyuk előtti állapotot. Szóval ilyen gondolatok keringtek bennem, miközben varrogattam. Nagyon megkönnyebbültem, amikor elkészült végre és boldogan megállapítottam, hogy begombolt állapotban abszolút elégedett vagyok a végeredménnyel!:) A gomblyukat viszont nem mutatom meg!:)

Főleg azt könyveltem el nagy sikerként, hogy rájöttem, mit is kell a sarkokkal csinálni és elsőre sikerült!:)


A minta természetesen Tilda.;-)

Nagyítgatni azért nem nagyon kellene a képeket, mert még van mit gyakorolnom rajta!;-)

Vérvétel


Reggel miután bevittük Kristófot az oviba, rögtön buszra szálltunk Dáviddal és mentünk a vérvételre a kullancsos dokihoz. Jófej volt Dávid, mert nem sírt sem útközben, sem a váróban. Vérvételkor igen, de szerencsére most elsőre sikerült vért venni, így nem tartott sokáig. Közben kiderült, hogy ez a doki eredetileg gyermekgyógyász és azt javasolta, hogy mindenképpen vetessük ki amilyen gyorsan csak lehet mindkét gyerek orrmanduláját. Teljesen logikus volt, amit mondott. Mivel ezek az oviból hazahozott vírusok és az oviban minden gyerek ugyanazokat az antibiotikumokat kapja így a vírus már sikeresen kivédi ezeket a gyógyszereket. Ezért is van az, hogy az AB alatt jobban van picit, de amint vége a gyógyszernek visszaesik. Állítólag, ha kivennénk a mandulájukat, ez azonnal megszűnne.
Az a baj, hogy múltkor az arcöblítés kapcsán pedig azt olvastam, hogy nem a mandulakivétel a megoldás, hnem az arcüregmosás. Tényleg jó lenne orvosnak lenni, mert így nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza, amikor mindenki teljesen logikusan vezeti le az indokait. Na mindegy. Vérvétel eredménye a napokban meglesz és 5 % az esélye annak, hogy nem lesz jó az eredmény. Akkor újra kell kezdeni az egészet. Ha viszont pozitív elmozdulás van, akkor nem kell több szűrés!:)

2009. március 25., szerda

Ideg-ovi


Most dühöngeni fogok! Tulajdonképpen már dél óta folyamatosan fortyog bennem, egyszer már kiírtam magamból, de kitöröltem. Viszont most megint dörömböl és követeli a nyilvánosságot! Max. ezt sem teszem közzé.
Amin kiakadtam az az óvodai férőhelyek száma, az óvodavezető hozzáállása és úgy általában az egész gazdasági helyzet, amely munkavállalásra buzdít/kényszerít, csak éppen az alapfeltételek hiányoznak hozzá! Dávid a hétvégén lesz 3 éves. Úgy tudom, kötelező lenne felvenni már most az oviba. Persze, nincs hely, mindegy, még nem is létszükség a dolog, de szeptembertől az. Erre megtudtam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy felveszik abba az oviba, ahova körzetileg tartozunk, ahova Kristóf is jár és ami az egyetlen közelünkben levő ovi. (közelünkben=gyalog két gyerekkel 20-25 perc alatt megközelíthető). És, ha nem akkor mit is csinálok? A többi oviba főleg nem veszik fel, mivel nem oda tartozunk. Vigyem magánoviba alsó hangon hatvanezerért per hó? És akkor reggelenként és délután rohanjak kétfelé? Vagy mindkét gyermek magánovi, hogy egy helyre csökkentsem a rohanások számát? Az akkor százhúszezer, amihez ha hozzáadom a munkába járás költségeit mint pl. normális ruha, utazási ktg és benti kajálás, akkor már bőven mínuszban vagyok ahhoz képest, mintha itthon maradnék. Tudom, hogy feleslegesen bosszantom magam már most. Ráadásul az a röhej, hogy tavalyelőtt azzal a szöveggel nem vették fel Kristófot, hogy azokat a gyerekeket kell felvenniük elsősorban, akiknek dolgoznak a szülei. Ezt meg is értettem, tudomásul vettem, nem fellebbeztünk. Most dolgozni fogok! Akkor miért is kell küzdenem???

2009. március 24., kedd

Pontosan...


...11 napja nem tudom rávenni magam az infralámpázásra. Pedig a jelek szerint nagyon kellene. Még jó, hogy nem vagyok a saját gyerekem!!!;-)

2009. március 23., hétfő

Kiegészítés a sütihez:)


Egyrészt a diót nem daraboltam, hanem daráltam, másrészt pedig a tetejét nem kentem meg semmivel, mert lusta voltam:) Biztos ezért nem lett olyan szép;-)

Egyébként megkóstoltam, de nagyon nem mertem, mert hidegen is könnyen megfekszi a gyomrom az ilyen jellegű süti. Szóval a langyos részét óvatosan csipegettem. Finom, finom, de nekem túl tömény. A falusi esküvőket juttatta eszembe, mert ott ettem mindig ilyen tömény diós sütit. Valamilyen kosárkának hívják, ami eszméletlenül finom, de egy önkontrollal nem rendelkező édességfüggőnek elég csúnya reggelt tud okozni.;-)

Azért megmutatom, hogy miről is írkálok itt tegnap óta. Az újságban természetesen sokkal dekoratívabb példányokat láthattok!:)




Rugelach


Hozzávalók:
  • 20 dkg krémsajt
  • 20 dkg szobahőmérsékletű vaj
  • 10 dkg cukor
  • 25 dkg liszt
A töltelékhez:
  • 10-15 kanál baracklekvár
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 citrom reszelt héja (kihagytam)
  • 20 dkg dió
  • 20 dkg étcsoki
  • tojás és tej a kenéshez
  • cukor a tetejére
Elkészítés:
  • a tésztát robotgéppel összedolgozzuk, majd fóliában egy éjszakát pihentetjük a hűtőben
  • másnap a tésztát négy egyenlő cipóra osztjuk, majd a cipókat erősen lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk
  • megkenjük baracklekvárral, meghintjük a cukorral, a citromhéjjal elkevert apróra vágott dióval és a felaprított csokival
  • derelyevágóval 8 felé vágjuk a köröket és az egyenlő háromszögeket kifli módjára feltekerjük
  • a tetejüket megkenjük tojás és tej keverékével, majd megszórjuk cukorral
Sütés:
  • előmelegített, 180 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük

Sütés


Rugelach sütésével rendesen megcsúsztam. Délelőttre terveztem, de akkor ügyintéztem. Na nem rohangáltam semerre, hanem itthonról kényelmesen az internet és a telefon segítségével molesztáltam különböző bankokat, biztosítókat és internetes játéküzleteket.:) Utóbbira felettébb mérges vagyok, mert egy hete rendeltem Dávid szülinapjára játékokat tőlük és ma derült ki, hogy semmi nincs raktáron és a héten már esélytelen a szállítás, így le is mondtam mindent. Viszont most kereshetek egy újabb üzletet.
Annak ellenére, hogy felettébb élvezetes a fél világot lecseszni, meglehetősen fárasztó, így ebéd után kénytelen voltam aludni pár órácskát. :)
Miután meguzsiztunk ismét felmerült bennem a sütés gondolata, de újfent átütemeztem, mert inkább Dávidnak kerestem játékokat a neten plusz végeztem némi házimunkát. Tényleg!
A vacsi, fürdés, esti mese kört egyedül futottam le, mert Ákos A Koncerten (AC/DC) csápol éppen Apuval. Azért elég gyorsak voltunk és fél kilenckor már ágyban is voltak a kishapsik. Így hipp-hopp a konyhában találtam magam és végre nekiálltam a sütésnek. Az első adag már hűl. Egy dolog pedig már biztos: csúnyára sikerült. Ez a "háromszöget kiflire tekerünk" módszer nagyon nem jön össze nekem. Szóval a második adag dönti el, hogy lesz-e fényképes beszámolóm.:)
A receptet azért mindjárt közkinccsé teszem. :)

2009. március 22., vasárnap

Rugelach előkészületek


Vettem Philadelphia krémsajtot!:) Sőt, már fel is használtam. Jelenleg a hűtőben várja, hogy holnap Rugelach legyen belőle. A Rugelach lekváros, diós, csokis töltelékkel rendelkező kifli! Elvileg ma délutánra volt beütemezve, de okosan nem fogtam fel tegnap, a recept olvasása közben, hogy egy napig pihennie kell a tésztának.
A receptet aVidék Íze újságban olvastam. Két hónapja fedeztem fel ezt az újságot és nagyon tetszik! Igaz még semmit nem próbáltam ki belőle!:) Majd holnap beszámolok!

Sorozatok

Kettő nagyon nagy kedvencem van és az egyiket ma újra elkezdtem nézni. Ügyes voltam és kibírtam, hogy csak az első részt nézzem meg!:) Pedig!

A létező legeslegjobb sorozat szerintem a Friends/Jóbarátok! Eddig ötször néztem végig, de még biztos meglesz párszor.:)
Ma viszont a másik kedvencem volt terítéken, aminek nem tudom, hogyan tudtak ilyen elcseszett magyar címet adni, hogy Szívek szállodája. Ezt többet nem is vagyok hajlandó leírni, mert vérciki.:) Tehát a Gilmore girls a másik kedvencem, de ez igazán csak a 4. évad végéig tetszik, utána már csak a megszokás visz tovább.;-) Ja, ma kezdtem harmadszor.

Krumplis pogácsa


Ezt a krumplis pogi receptet már régebben leírtam itt, de akkor nem tettem fel róla képet. Most pótolnám.:)

Vasalódeszka!:)


Egy új vasalódeszka birtoklása legalább olyan szinten lázba hoz, mintha egy új ékszert kapnék.:) Ezt én sem gondoltam volna, akár még fél évvel ezelőtt sem, de ma bizonyosságot nyert:))
Az előző már eszméletlenül nyikorgott, 9 éves, csúnya szürke volt és a felvasalható közbéléssel teljesen összeragasztóztam a felületét. Így hetek óta le kellett teríteni valamivel és nagyon macerás volt vasalni. És különben is írtam már, hogy ronda szürke volt?:) Az új pedig gyönyörű ééééés tulipános!:D (nem mondom, hogy nem kellett lobbizni érte;-))

Kert


Mivel teljesen feldobott, hogy kibújtak a krókuszaim;-) a fölből és ráadásul csodaszépek, így ma délelőtt kertészkedtem.
Vettünk tegnap egy rózsatövet, amit kaspóba szerettem volna tenni, de ahhoz mint itthon kiderült túl nagy. Elég gondban voltam, mert annyira nem nagy a kertünk, sőt, egyáltalán nem nagy és a gyerekek állandóan rohangálnak benne. Szóval a rózsabokor nem annyira ideális, de végül a komposztáló elé ültettem, oda úgysem nagyon szoktak menni. Különben sem biztos, hogy megmarad, mert az összes törökszegfűm elpusztult, amit ősszel oda ültettem.:( Valami szétrágcsálta a leveleiket. Na mindegy, inkább gyorsan leírom, hogy milyen magokat ültettem.;-)
Afrikai aranyvirágot, körömvirágot és rézvirágot. Utóbbinak két szóból áll a neve és az első "p"-vel kezdődik, de a folytatására nem emlékszem.:) Igaziból nem tudom, hogy jól csináltam-e, mert rengeteg apró mag volt a zacsikban, de azt egyesével nem voltam hajlandó szórni, így legalább 8-10 ment egy gödörbe.
Várom, hogy virágozzon már a kert!:)

Karizom:)


Ha a kilóimon nem is, de a konyhában legalább már látom a sportolásom eredményét!:)
Ma ugyanis úúúúgy, de úgy megdagasztottam a krumlpispogácsa tésztáját, hogy utána olyan szinten megkelt, hogy nem győztem csodálkozni!:)
Most sülnek...

2009. március 20., péntek

Tojás


A tegnap varrt tojásomnak van további története is. Éjjel felakasztottam a dolgozószoba kilincsére és ott is hagytam. Reggelenként Kristóf ébreszti a családot és agyilag már hajnalban is toppon van és a legkisebb változást is észreveszi. (nem tudom, kitől örökölte:)) Szóval kijött Éberkém a szobájukból és rögtön a dolgozó kilincsére esett a pillantása, ahol ugyebár ott lógott a tojás. Gyermek enyhén ki van hegyezve a Nyuszi témára és ugyan még nem kezdtünk el visszaszámolni, de már nagyon várja. Így hát nem meglepő, hogy - mint később elmesélte- azonnal levonta a következtetést: Itt járt a Nyuszi! Csendben végigsasolta az egész lakást, de persze semmi mást nem talált, így némileg csalódottan kérdezte tőlem, hogy "Ezt a labdát Te varrtad?"
Egy-egy.;-)

Variációk egy témára

Lassan átmegyek zsákvarrónőbe!:) Ugyanis Kristóf szórakozik velem. Közölte, hogy addig nem teszi bele a puzzlet a Bobos zsákba, amíg nem varrtam meg az összeset! Készségesen ki is számolta, hogy hányra van még szüksége. Eggyel többre, mint szerintem. Az eltérés pedig abból adódik, hogy nagyon jószívű és az egyik Bobos zsákot rögtön nekiadta Dávidnak. Amit persze, én is így terveztem, de úgy gondoltam, hogy tíz perc után lankad az érdeklődés és abba is mehetnek majd a kirakók. Tévedtem. Tuti, hogy holnap az egyik Micimackós is hasonló sorsra jut.
Soha nem lesz már rend a gyerekszobában...;-)




Átadás


Mesi írt, hogy április 14-én lesz a buli Anitánál és akkor adják át az ajándékokat. Képeket majd tesz fel róla a blogba! Már rengeteg ajándék érkezett!:)

Doki


Szokás szerint ismét fülészeten jártunk. Igaz, most nem új betegség miatt, hanem a múlt heti események igényeltek némi kontrollt.
Kristóf szerencsére meggyógyult és hétfőn mehet oviba! Húúú, hol kopogjam le gyorsan?;-)
Dávidnak alakulgat a füle, de még nem az igazi. Gyógyszert nem kapott, de lámpázni kell és orrcseppezni. Elvileg egy hét múlva újra vissza kellene mennünk, de akkor lesz a Lyme kór miatti kontroll, így áttettük az utána levő hétre és az aznapi vizsgálat dönti majd el, hogy szükség van-e hallásvizsgálatra. A mandulaműtét pedig Dávidnál is szóba került. Szóval edzem magam lelkileg. Amúgy Dávid már tényleg szakmai érdeklődéssel megy a kórházba. A folyosón állandóan figyeli melyik dokinak mi van a kezében és az orvosi táskáktól teljesen lázba jön.:) Doki nénivel is bratyizott, hogy kollegák lesznek, ennek örömére pacsiztak is.:) Vacsoránál pedig már azt is megtudtuk, hogy a rendőrségen fog dolgozni és ott lesz doktor bácsi vagy doktor néni.:) Képtelenség meggyőzni arról, hogy ő csak bácsi lehet.:D

2009. március 19., csütörtök

Rózsás zsák


Az úgy kezdődött, hogy este leültem a varrógép elé azzal a szilárd elhatározással, hogy tojást fogok varrni. A Tilda könyvben olyan kis helyesen néznek ki a barkákon és lelki szemeim előtt már láttam is a feltojásozott nappalinkat.:) Már a szabásminta gyanús volt, mert egy szimmetrikus formából, hogyan lesz tojás? Gondoltam, majd ügyesen tömöm ki. Rosszul gondoltam. Szaloncukornak tökéletes lenne, dehát most inkább Húsvétra készülődnék. A méretével sem vagyok elégedett, mert egy tyúk ekkorát soha...max. egy strucc. Szóval annyira kudarcba fulladt, hogy le sem fényképezem, mert nem vállalom. Az egyik kilincsre ugyan felakasztottam, de inkább csak elrettentési célból, nehogy még egyszer próbálkozzam vele!;-)
Miután így lehangoltam magam, éreztem, hogy itt az ideje a rózsás zsinórtartó zsákocskám megvarrásának. Ezt az anyagot direkt erre a célra vettem! Talán már a giccs határát súrolja, de nekem még éppen belefér. A lelkemnek pedig most nagyon jót tesz, hogy lett egy ilyenem.:)

John Grisham: A fellebbezés



Képzeld el, hogy egy vegyszergyártó cég tulajdonosa vagy! Milliárdos! Természetesen. A kisvárosban, ahol a gyárad van egyre inkább romlik az ivóvíz minősége és sorban halnak meg rákban az emberek, de ennek nem tulajdonítasz nagy jelentőséget. Tagadsz mindent és fizetsz a megfelelő helyeken. Végül egy ügyvédházaspár úgy dönt, hogy nem nézik tovább tétlenül, hogyan halnak meg a barátaik, ismerőseik és perelni kezdenek Téged. Összeszeded a legjobb ügyvédeket, de mégis valami hiba csúszott a rendszerbe, mert a köcsög esküdtek szegény embereknek adtak igazat. Pedig rengeteg szakértőt felvonultattál, hogy nem azok a rákkeltő anyagok szennyezték be a köcsög kisváros ivóvízrendszerét, amelyeket Te elásattál a földbe. Mert hát hova máshova tetted volna? Ez volt a legköltséghatékonyabb megoldás.
Szóval bepereltek, ráadásul 40 millió dollár kártérítésre ítélnek. Bepánikolsz? Dehogy! Hiszen hátra van a fellebbezés! A Legfelsőbb Bíróságon. Ahol közelednek a bíróválasztások. Hát persze! Már látod is milyen egyszerű a képlet, csak egy megfelelő bírót kell találni és megpróbálni bejuttatni...

Képzeld el, hogy a kisvárosban , ahol élsz elkezd sárgulni, majd barnulni a víz. A város állítja, hogy semmi baja, nyugodtan iható. Isszátok, fürödtök benne, hajat mostok, borotválkoztok. Majd egyre büdösebb kezd lenni a víz és ízre is borzasztó, de több szakértő is állítja, hogy semmi baja. Közben egyre többen betegednek meg a környezetedben rákban. Miután páran meg is halnak, megállapítják, hogy a víz nem iható, tilos bármire is használni. Ekkor már évek óta iszod, Te is, férjed is és a 4 éves fiad is. Férjed rákos lesz és meghal, majd nyolc hónappal később a kisfiad is. Ott vagy 30 évesen, összetörve, tehetetlenül. Eltelik 4 év és végre találsz egy ügyvédpárt, akik minden vagyonukat felhasználva pert mernek indítani és nyernek! Nem, nem akarsz pénzt, csak annyit, hogy bosszulj meg mindent ezen a vállalaton és szűnjenek meg, kötelezve legyenek arra, hogy minden mocskot szállítsanak el a városodból. Szóval nyertek, de kiderül, hogy a cég fellebbezést nyújt be...újabb másfél év várakozás után 9 ember dönt az ítélet érvénytelenítéséről vagy helybenhagyásáról. A nagy kérdés pedig az, hogy ki lesz az a kilenc ember...és hogyan fognak szavazni?

2009. március 17., kedd

Bobos zsákok

A puzzle darabkáknak készültek ezek a zsákocskák. Még négy darabot kell varrnom, mert összesen 3 Thomasos és 3 Kisvakondos képünk van egy-egy dobozba ömlesztve.
A zsákokra a képet most először varrtam fel ilyen sűrű cikk-cakkal. Hát van mit gyakorolnom még rajta illetve menet közben jöttem rá, hogy nem csak úgy szemre kellett volna kivágnom a Bobot, hanem pontosan kimérni a téglalapot. Nem éri meg lustának lenni.:)




Anita új otthona?


Sajnálom, hogy ennyire nincs idejük Mesiéknek foglalkozni a bloggal.:( Nagyon kedves, szimpatikus kezdeményezés volt. Sokan rámozdultak, ajándékokat küldtek, de semmi hír arról, hogy megérkeztek-e a csomagok. A február 20-i átadás tudom, hogy csúszott, mert azt leleveleztem Mesivel a postázásom kapcsán. Azóta viszont semmi hír.
Nem, nem támadási jelleggel írom ezt a bejegyzést, csak sajnálom, hogy a végkifejlettről nem nagyon értesülünk.

2009. március 15., vasárnap

Pihi


Ma egész nap semmit nem csináltam. Azaz de! Kipihentem azt, hogy az elmúlt kettő napban fiúnap volt. A fiúnap nálunk annyit jelent, hogy reggel lelépek itthonról és késő délután érek csak haza.:) Mivel most kettő körül már találkoztunk is, inkább csak fél napok voltak. Viszont olyan szinten kimerített, hogy komolyan megijedtem, mi lesz, ha újra dolgoznom kell.:) Este nyolckor már ágyban leszek majd, hogy bírjam a rengeteg ingert?;-)
Az ingerről jutott eszembe a metró és hogy mennyire elszoktam tőle. Régen kifejezetten szerettem metrózni, de most...brrrr. Naná, hogy már a Kökin leült mellém egy tök büdös (cigi- és alkoholszagú) pasi. Reggel kilenckor pedig nagyon alacsony a toleranciaszintem. Úgyhogy rögtön pattantam fel és átszálltam egy másik fülkébe. Plusz arra is rájöttem, hogy miért is hallgattam mindig zenét utazás közben.;) Jó, nyilván benne van az is, hogy eltelt 6 év és rigolyás lettem és indulás előtt kávézni sem volt időm, ezért hiába vittem könyvet, nem volt kedvem olvasni. Szóval én kérek elnézést.

2009. március 14., szombat

Megismerkedtem...


...továbbá a Közös Varráson Pjulcsyval és Dórival is.:)
Viszont Ginával nem sikerült és Juditot sem láttam.:(

Kisvirág


Délután pedig, amikor hazaértünk és kinéztem a hálóból a kertbe az hittem, hogy valami galambtoll van a füvünkön. Vagy gazunkon.:) Kimentem és nagy csodálkozásomra és örömömre kinyílt az első virágom!!! Csak mivel elfelejtettem, hogy mit dugdostam oda, így nem tudom, hogy mi a neve!:D




KáVé


Mint már utaltam rá, ma részt vettem életem első Közös Varrásán. Varrni ugyan nem varrtam, de nagyon jól éreztem magam!:) Ennyi ajándék mellett nem is csoda!
Úgy kezdődött, hogy már odafelé rájöttem, hogy több stratégiai hibát is elkövettem! Egyrészt legalább egy, biztosan jövő blogos lánytól el kellett volna kérnem a telefonszámát, mert az első egy órában pl. senkit nem ismertem fel.:) Igaz alapvetően az anyagokra és a vásárlásra koncentráltam.:D Dehát, aki ott volt, az szerintem ezt könnyen megérti!;-) Mutatom is milyen új anyagokat szereztem:

Másodszor: nem készítettem magamnak névtáblát, pedig tervben volt péntekre, csak végül az hosszú nap lett, így elmaradt. Viszont mivel Judit táskájával mentem, kiderült, hogy nem is volt szükségem névtáblára!;-)
Léda és Zsukka a második órában alapvetően a táska alapján ismert fel. Pocsék az arcmemóriám alapban is, de rá kellett jönnöm, hogy fényképről képtelen vagyok élőben felismerni bárkit is. Így esett meg, hogy Zsukkával már beszélgettünk egy ideje, amikor beazonosítottam, hogy ő Zsukka.:D Bocsi!:) Mentségemre szóljon, mindig az igazi neveden szólított Léda. Csak az elején nem, de elsőre senkinek nem értem a nevét.:) Viszont Zsukkának köszönhetően hamarosan megpróbálkozom a mágneszárral, mert megmutatta, hogyan kell "felvarrni" és rögtön vettem is párat!
Bruercsivel is megismerkedtem és zsepitartó ügyben rögtön értekeztünk is! Ugyanis előrelátóan vittem magammal!;-)
Kiderült, hogy több ponton is hibáztam! Egyrészt csak 3-4 mm-t kellett volna hagyni a szegély szélénél, én kb. ötöt hagytam. Másrészt nem vágtam be jó mélyen, de azt legalább sűrűbben mint kellett volna.:D Szóval, majd jövő héten megpróbálom kijavítani. Amelyik ívet Bruercsi kezelésbe vette, az rögtön szép lett.:) Tehát a saját szememmel láthattam, hogy nem photoshoppal készült a Tilda könyvben levő ív. Pedig tegnap nagyobb összegben hajlandó lettem volna fogadni rá.;-)

Másik meglepi ajándék:)


Szintén a Közös Varráson történt, hogy személyesen is megismerkedtem Tigrislilijommal, akitől csak úgy, kaptam egy meglepit!!! Ezt nézzétek:


Egy tű-, fonal- és ollótartó szivecske! Az elején és a hátán felismerhető a VikiWorks "dizájn", ráadásul a kis nyuszifejecském is rákerült, hímzett arccal, amit külön köszönök!:) Az egész külső anyag pihepuha bársony! Tényleg fantasztikus tapintása van!:)
Belülről pedig szintén nagyon profi!


Annyira örülök neki!!! Nagyon kedves volt Tőled, Tigrislilijom!:)

PIF ajándékom:)


Ma a Közös Varráson találkoztam Lédával (is) és már meg is kaptam tőle a PIF ajándékomat. Azaz ajándékaimat!:)
Mutatom sorban:


Először is egy receptes füzet, a kedvenc piros kockás anyagomból készült patchwork borítóval és muffinnal a tetején! Annyira guszta ez a muffin, hogy holnap kénytelen leszek sütni egy adagot, úgy megkívántam.:) Ja, muffinka teteje szintén kedvenc, rózsás anyagomból készült!;-) Az egészben az a legszebb, hogy pont a napokban nézegettem a receptes füzetemet, amit 12 éves koromban kaptam, hogy talán már ideje lenne leváltani. Csak lusta voltam füzetborítót varrni. Még szerencse!:)


Kaptam egy horgolt láncot is!!!!!Amit hazafelé a kocsiban végig csodáltam az anyósülésen a lehajtható tükörben!:) Annyira tetszik!!!!!
Készült még egy pénztárca is! Ami szintén jókor jön, mert sokkal jobban illik az új táskámba, mint a régi!:)


Léda a srácokra is gondolt, akik kaptak tőle egy horgolt labdát!:) Olyan szinten örültek neki, hogy végül el kellett vennem tőlük.:) Összevissza dobálták, rohangáltak, röhögtek, nagyon élvezték, de szegény labda nem ilyen sorsot érdemel. Kristóf ezt be is látta és megkért, hogy tegyem fel a polcra (mármint a labdát), nehogy tönkremenjen, mert olyan szép!:) A képen még éppen a játék közepén ültettem le őket és nagyon mennének már tovább és mint az látható egy normális képet sem tudtam róluk csinálni.:)


Gyönyörű dolgokat kaptam és nagyon nagyon köszönöm, Léda!!!!
 

Made by Lena