Ezzel a szívvel próbálkoztam tegnap este!:) Húsvétra még gyártok párat, de legközelebb a pici szívet nem varrom rá, mert olyan határesetnek érzem. Talán a kevesebb több lenne.
Ja, és már varrás közben is kezdek kikapcsolódni annyira, hogy csak úgy jár összevissza az agyam. Ez nem lenne baj, ha már lennék olyan szinten, hogy ezt megengedhetem magamnak!;-) Csakhogy mint kiderült, még nem árt, ha figyelek, ugyanis miután körbevarrtam a szivet, jöttem rá, hogy az akasztót nem varrtam bele. Még jó, hogy sok blogon barangoltam már és valamelyik olaszon (tényleg nem tudom kinél) láttam ezt a gombos megoldást. Bár ott elől volt a gomb, de úgy már tényleg túl soknak ítéltem a díszt. Ezért hátra került. Vészmegoldásként nem rossz, de legközelebb igyekszem nem elfelejteni bevarrni a zsinórt menet közben.:)
7 megjegyzés:
Nagyon jól néz ki! :-) Már a táskánál meg akartam kérdezni, hogy a nyuszit, hogy teszed rá? Ahogy a könyvben van leírva, azzal a kétoldalas izével???????
Köszi:)
Igen, azzal és utána körbevarrom kézzel.
És nem foszlik????
nem! én is ettől tartottam! Valószínűleg a ragasztó miatt nem foszlik. Igyekeztem jól rávasalni. Ráadásul ezeket úgysem használja olyan szinten az ember, hogy nagyon foszlani kezdjen.
Elindult a biznisz, látom!!:))
:))áááá, még csak a márkanév van meg...némi marketingtevékenységre is szükségem lenne, hogy legyenek érdeklődőim:D
Jó ötlet a gombozás. Igyekszem fejben tartani, jó lesz, majd ha megszorulok.
Van egy másik kedvenc "mindennaposom" is:
Már sajnos nem tudom hogy hol, de egyszer azt olvastam, hogy a bontást akkor lehet 'örömmel csinálni, ha nem úgy gondolunk rá mint büntetésre, hanem mint egy hiba kijavítására. És innen nézve már nem is olyan szörnyű az egész. Nálam bejött, bár azért jobb a tökéletességre törekvés...
Megjegyzés küldése