2009. január 22., csütörtök

Hazaértünk...:)


...a fülészetről...természetesen.
Kristófnak szerencsére rengeteget javult a hallása, viszont jól érezte sajnos tegnap, mert picit megint behúzódott a jobb fülénél valami. Nincs gyulladásban, de orrcseppezni, lámpázni kell! A kövirózsacseppes információkat és felajánlásokat nagyon köszönöm, Lányok!!:) Nagyon jólesett!:) Viszont rákérdeztem a doktor néninknél és azt mondta, hogy erre a bajra, ami Kristófnak van, nem jó és felesleges lenne használnunk. Így egyelőre elnapolva. Két hét múlva megyünk újra kontrollra.
Dávidot is megmutattam neki a köhögése miatt, de ő fülileg és torokilag is rendben van szerencsére. Húúúú, nagy üvöltést levágott. Már a váróban. Ki is jött hozzám egy asszisztensnő, hogy nyugtassam meg valamivel, mert így nem lehet megvizsgálni. Mármint lelkileg még rosszabb lesz neki vagy valami ilyesmit magyarázott. Nem hallottam, mert üvöltött a fülembe Dávid.:) Egyébként szeretem az ilyen "hasznos" tanácsokat. Nem tudom, mi többet tehettem volna annál, hogy az ölemben ült, simogattam és nyugodtan beszéltem hozzá. Mindegy.
A vizsgálatok végén pedig odaadtam a képet!!!!!:) Szerencsére nagyon tetszett neki!:) Rögtön mondta, hogy már tudja is, hogy hova teszi. Magától kérdezte, hogy géppel vagy kézzel hímeztem-e? Amikor megtudta, hogy kézzel, még elismerőbben hümmögött. Szóval azt hiszem tényleg nem csak udvariaskodott.:) Pedig igyekeztem nem túl nagy feneket keríteni a dolognak, mert ilyenkor mindig zavarban vagyok. Ja, és amikor mentünk kifelé a rendelőből, láttam, hogy odament az egyik asszisztensnőhöz és mutatta neki.:) Kicsit nőtt az önbizalmam!:)

7 megjegyzés:

leda írta...

Tudtam, tudtam, hogy értékelni fogja! A jófej emberek ilyenek, a gyerekek pedig ezt ösztönösen is megérzik! Örülök, hogy a fiúk is "javulófélben" vannak.

amilgade írta...

Akkor megúszta Kristóf! Szegényke! Olyan durva, hogy nem tudnak mit csinálni, hogy ne essen vissza. :-(

Tigrislilijom írta...

Az én nagylányom is így kezdte a háziorvosnál. Tünemény volt, de a vizsgálatoknál rákezdett az üvöltésre. Azóta kinőtte már ezt a jó kis szülőpirító viselkedését, és kedvence lett a doktor néni. (Tényleg aranyos, ráadásul vakon megbízunk benne.) Engem ő kért meg, hogy varrjak neki függönyt a rendelőbe. Meg is tettem (2X is)- azóta olyan, mintha haza járnánk :-)))

Viki írta...

Igen, Léda, elég jól működik a "jófej"radar náluk.:)

Amilgade, képzeld azt mondta ma a doki, hogy ez nem baj, hogy megint kezdődik, mert legalább egyértelmű, hogy a mandulája az oka és nem más baja van. Vagy valami ilyesmi indok volt. Most még nem ajánlja a kivételt, mert csak egy műtét és minden műtétben benne van a rizikó. Egyetértek vele és inkább próbáljuk gyógyítgatni.

Tigrislilijom, mennyi idősen nőtte ki a Lányod a sírást? Szerencsés vagy, hogy ilyen jó a gyerekdokid!:)

Tigrislilijom írta...

Kb.3 - 3 és fél éves volt, akkor már bizodalmas volt.
A dokinénit meg mi választottuk, mert akihez újszülött korában tartoztunk, az nagyon csapnivaló volt. A leányzó 8 hónapos koráig vártunk, nehogy "hirtelen" felindulásból cselekedjünk, akkor találtuk meg (ugyanabban a rendelőben) a mostani tündér gyógyítónkat. Ő szakmailag és emberileg is teljesen a helyén van. Nagyon szeretjük. Bárcsak minden orvos ilyen lenne!

Viki írta...

Továbbra is irigykedem!:)
Nálunk sajnos csak kettő gyerekdoki van, de a másik sem jobb és az a rendelő nagyon messze is van tőlünk.:( Így marad ez.
Azért sem nagyon rohangálok mindennel hozzá, mert úgyis előre tudom a kétfajta gyógyszerből, hogy éppen melyiket írja fel.

Tigrislilijom írta...

Már én sem vagyok rohangálós (kisebb korában nagyon aggódtam), most általában az is elég, hogy telefonon megbeszélünk dolgokat. Ha neccesek a tünetek, mindig behív vizsgálatra. És sohasem tévedett eddig. Ráadásul homeopata is, de ha nagy gáz van, akkor "tud" gyógyszert is felírni. Igazán szerencsésnek érzem én is magam, hogy a sorsunk összeér egymással :-)

 

Made by Lena