2009. január 10., szombat

Gyomorideg


Nagyjából ez jellemezte az egész napomat és múlt időről tulajdonképpen nem is beszélhetek.
Még mindig a mandulakivétel az oka. Borzasztó gondolataim vannak, amiket inkább le sem írok. Ráadásul már azon is stresszelek, hogy annyit stresszelek, hogy a végén bevonzom a bajt. Pedig ebben nem hiszek, de most mindenben hinnem kell, ezért abszolút körültekintően próbálok parázni.:)

4 megjegyzés:

Judit írta...

Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz!!!! Műtét után ott vagy vele, figyeled minden rezdülését, és tudni fogod, hogy jól van. (Ha bármi van, akkor ott vagytok a kórházban, van segítség.Mindig kérdzgetsd a nővéreket, hogy ők hogy látják, bármiben bizonytalan vagy azonnal kérdezd meg az ott lévő épp legokosabbat.)

Viki írta...

Köszönöm a bíztatást! Igen, ez nagy könnyebbség (gyermeknek is, szülőnek is), hogy már bent lehet lenni velük folyamatosan a kórházban!
Az egyik reális félelmem az, hogy nehogy úgy vérezzen műtét közben, hogy kapjon egy olyan tampont a mandulája helyére, amit másnap szájon át, éber állapotban vesznek ki. Ha látom, hogy az egyik orrlyukában tampon van és lóg belőle egy madzag, akkor erről lesz szó. Ezt a doki mondta múltkor és hogy ez rossz érzés, amikor kiveszik. Hát el tudom képzelni!!! Szóval ezt szeretném nagyon megúszni!

amilgade írta...

Gondolj bele, jövőhéten ilyenkor már túl lesztek rajta, és csak egy jót mosolyogtok az aggódásotokon. Nem lesz semmi baj, bár tudom, csak akkor fogsz megnyugodni, ha már túl lesztek rajta. Szerintem mindenki kedves lesz veletek, és tényleg vérprofik az orvosok és a nővérek!

Viki írta...

Köszi! Remélem, igazad lesz!:)
Igazán lehetnék már egy héttel öregebb!

 

Made by Lena