Jénai!!!!!!!

Kell vennem egy nagyobb jénait!!! Nem, nem is ide kellene írnom, hanem kitenni standard figyelmeztetésnek a blogom fejlécére, hátha akkor végre nem felejteném el! Ugyanis valamiért képtelen vagyok hosszútávon megjegyezni, hogy szükségem lenne rá. Mindig egy és ugyanazon pontnál tudatosul bennem! Azaz, amint éppen megfőzök két kiló krumplit, leszűröm és nagy boldogan beleöntöm a jénaiba, hogy de jó pont elfér. Ekkor hozzáadom a tejet és vajat, igen krumplipüré készül.:) Na és ekkor állok a tál fölött kezemben a krumplinyomóval és rájövök, hogy ha minimális nyomást is gyakorlok a legfelső krumplira oldalt megnyílik a menekülősáv. Majd rögtön jön a következő gondolat, enyhén dorgáló hangnemben, hogy már megint elfelejtettem venni egy nagyobb edényt, sőt soha még egyetlen bevásárlólistámra sem került fel. Ugyanis, amint elkészülök a krumplipürével, törli az agyam ezt az enyhén alázó szitut, de annyira, hogy a következő bevásárlólista készítésekor még csak hiányérzetem sincs!

Ja, hogy mi a folytatás miután rájövök, hogy kicsi a tál? Szerencsére kisméretű jénaival Dunát tudnék rekeszteni, így előveszek még egyet és megpróbálom a tök forró krumplikat leesés nélkül áttelepíteni a másik tálba. Ó persze, mindig sikerül!:) Arról már nem is írok, hogy ugye az első tálban marad a 2 kg krumplihoz elegendő tej és vaj...;-)