Ma tök jó játékot találtak ki a fiúk. Extramagas hangon sikítoztak. Méghozzá úgy, hogy Dávid odarohant hozzám, mosolyogva megállt előttem, majd a következő pillanatban ökölbe szorította a mancsait és teli tüdőből elkezdett visítani, de úgy, hogy szabályosan beleremegett. Elég hosszan kitartotta, majd hangos nevetéssel nyugtázta a produkciót és elrohant. Közben Kristóf a háttérben nyomta ugyanezt, csak ő folyamtosan mozgásban volt a lakásban.
Esélyem sem volt csendben tartani őket. Mondjuk az energiamegmaradás törvényét szem előtt kellett volna tartanom, amikor nagy megkönnyebbüléssel szanáltam reggel a régi papírdobozokat. Tegnapig ugyanis azokkal játszottak autóst, űrhajóst vagy csak simán rugdosták őket, hiába kértem, hogy ne tegyék. Viszont sokkal halkabbak voltak!
Esélyem sem volt csendben tartani őket. Mondjuk az energiamegmaradás törvényét szem előtt kellett volna tartanom, amikor nagy megkönnyebbüléssel szanáltam reggel a régi papírdobozokat. Tegnapig ugyanis azokkal játszottak autóst, űrhajóst vagy csak simán rugdosták őket, hiába kértem, hogy ne tegyék. Viszont sokkal halkabbak voltak!
2 megjegyzés:
Füldugó??? Néha már Macusnál is kell. Ő inkább sárkányosan sikít. Olyan rekedten...
megfontolandó:)
Megjegyzés küldése