2008. január 22., kedd

Pankráció

Ma megtörtént az első összecsapás a 2 kiscsákó között!:)
Úgy kezdődött, hogy Dávid már eleve nem bírt magával egész délelőtt. 2 napja szerelte össze Ákos a kisasztalát, mert Dádi az egyik lábát kicsavarozta. Ma megint. Gőzöm sincs, hogyan csinálja. Már feléri a villanykapcsolókat is és pár napja az a nagy játék, hogy kapcsolgat mindent. Na és a kilincsek sem jelentenek többé akadályt, így simán kinyitja a dolgozószoba ajtaját, megrohamozza a számítógépet és jó esetben csak bekapcsolja, de általában ezerrel csapkodja az egeret és a klaviatúrát. A kisszékét mindenhova viszi, feláll rá és onnan próbál még magasabbra mászni. Ma már kétszer zakózott, nem is kicsit, de nem adja fel. Komolyan nem tudom, hogy kire ütött ez a gyerek.
De hogy visszatérjek az eredeti témára, miután már szinte mindent kipróbált, amit nem szabad, a konyhát vette célba. Szokásos kört lefutottuk: "ne kapcsold ki a mosogatógépet, ne nyitogasd a szekrényeket, csukd vissza a fiókot, ne nyúlj a szemetesbe", majd gondolta, hogy kipróbálja, amit eddig még nem. Kinyitotta a kamraszekrény ajatját és elkezdett benne matatni. Na Kristóf itt érezte úgy, hogy segítségre van szükségem, ezért miután elhoztam Dávidot a szekrénytől, odaállt a szekrényajtó elé és nekidőlt. Dávid persze ment vissza azonnal. Hátulról átölelte Kristófot a derekánál és simán kipenderítette úgy, hogy Kristóf hasra esett. Dávid pedig rá. Semmi bajuk nem lett, Kristóf hangosan nevetett, Dávid viszont hisztizett még egy sort. Azért rendesen meglepett a kicsi, mert 20 cm-mel alacsonyabb a bátyjánál, igaz csak 3-4 kg-val lehet kevesebb.:) Lesznek itt még nagy bunyók.

Nincsenek megjegyzések:

 

Made by Lena