Szabadság

Olyan jó, hogy végre Dávid is áttért a felnőtt kajákra! Nem kell cipelgetnem a bébiételeket, figyelni, hogy olyan helyen együnk, ahol van mikró vagy különben kuncsoroghatok, hogy melegítsék meg a gyerek kajáját. Tavaly nyáron pl. nagy szájhúzogatás közepette teljesítették a kérésemet, pedig náluk vettük meg az ebédünket. Eltűnt a spiné hátra az üveggel, majd 3 perc múlva elkezdtem kerestetni a kolleganőjével, hogy 20 másodpercig kellett volna melegíteni. 5 perc múlva visszajött a kolleganő a bébiétellel, aminek az üvege olyan forró volt, hogy alig tudtam megfogni, a kaja pedig bugyborékolt. Nagyon kiakadtam! Ugyanis, akkor még semmi mást nem evett meg Dádi, viszont már tök éhes volt, szóval kész voltam. Kihívattam a nőt a konyhából és megkértem, hogy máskor, ha nem akar segíteni, akkor mondja azt, de ne csessze el egy kisgyerek ebédjét. Még ő húzta a száját. Na de ennek az időszaknak már vége!!!:) Úgy várom a tavaszt, hogy végre tudjunk mászkálni, szabadtéri programokat csinálni. Már az sem tragédia, ha a délutáni alvás kimarad, szóval 4 év után újra picit szabadabban mozoghatunk!:)