Ma ismét volt szerencsém a magyar eü-höz.
Tegnap éjszaka ugyanis miután lefeküdtem, elkezdett rázni a hideg, belázadostam és olyan köhögőrohamom volt, hogy majdnem kisróka lett belőle. Persze, a hátam is fájt, úgyhogy rögtön kopogtatott a halálfélelmem. Ma délelőtt ezért levitt Ákos a dokihoz. Még soha nem voltam ennél a doktornőnél és az SZTK-ban sem, ahol rendel. Elsőre minden pozitívnak tűnt, ugyanis tök modern az épület, számítógépes sorszámot adtak a betegkezelőben, az ajtók felett láttam is a digitális kijelzőket. Így megkönnyebbültem, hogy senkivel nem kell közelharcot folytatni a bejutásért.:) Ja a papírkámon szerepelt az is, hogy 19-en várnak előttem, ebből valóságban nyolc ember volt jelen. Tíz perce üldögéltem már, semmi mozgás nem volt, amikor is kijön az asszisztens, hogy nem működik a számítógép, menjük át a másik dokihoz. A másik doki éppen beteghez ment, de legalább jól összekeveredett, hogy ki hova vár. Így amikor kijöttek szólni, hogy aki csak receptért jött az mehet, csomóan bementek, akik természetesen később jöttek, mint korábbi társaik. Megkezdődött a szokásos rendelői balhé, de én nyugodt voltam. Majd fél órával később visszaküldtek minket az eredeti dokihoz és megint elhangzott a bűvös felszólítás"aki receptért jött, jöhet". A harc végére hárman maradtunk csak, de akkor már 2 órája várakoztam és közölte az asszisztensnő, hogy megint elromlott a számítógép, ezért, ha fél tizenkettőig nem javítják meg, akkor jöjjünk vissza holnap. Na itt telt be a pohár. Mondtam a nőnek hogy nekem csak az a lényeg, hogy vizsgáljon meg, nyugtasson meg, hogy nem tüdőgyulladásom van, ahhoz nem kell gép és adjon recept nélküli gyógyszert, ha van. (megjegyzem, ha házhoz megy a doki, akkor sincs nála számítógép, de ezt nem akartam felhozni). Jó, várjak. Szerencsére volt egy másik nő is, akinek 3 gyereke van és ő se tudott máskor visszamenni, így ő is támadást indított. Eredmény: nagy kegyesen megvizsgált minket a másik házi orvos. A harmadik nőt, pedig hazaküldték, mert ő nem beteg, hanem csak a jogsiját akarta megcsináltatni.
Egyébként, amikor beléptem a rendelőbe ehhez a férfi orvoshoz, nagy gyúnyosan az volt az első kérdése, hogy : "Táppénzes papír kell?" Mondtam, hogy nem, gyógyszer. Torkomat meg sem nézte, de állítólag a tüdőm tiszta. Felírt antibiotikumot, de nem árulta el, hogy mi a bajom. Még jó, hogy nem őt választottam családi orvosnak!
Ja és az is kiderült, hogy a digitális sorszámkijelző nem működik már fél éve az ajtó felett, ezért gyakorlatilag nulla haszna van.
Tegnap éjszaka ugyanis miután lefeküdtem, elkezdett rázni a hideg, belázadostam és olyan köhögőrohamom volt, hogy majdnem kisróka lett belőle. Persze, a hátam is fájt, úgyhogy rögtön kopogtatott a halálfélelmem. Ma délelőtt ezért levitt Ákos a dokihoz. Még soha nem voltam ennél a doktornőnél és az SZTK-ban sem, ahol rendel. Elsőre minden pozitívnak tűnt, ugyanis tök modern az épület, számítógépes sorszámot adtak a betegkezelőben, az ajtók felett láttam is a digitális kijelzőket. Így megkönnyebbültem, hogy senkivel nem kell közelharcot folytatni a bejutásért.:) Ja a papírkámon szerepelt az is, hogy 19-en várnak előttem, ebből valóságban nyolc ember volt jelen. Tíz perce üldögéltem már, semmi mozgás nem volt, amikor is kijön az asszisztens, hogy nem működik a számítógép, menjük át a másik dokihoz. A másik doki éppen beteghez ment, de legalább jól összekeveredett, hogy ki hova vár. Így amikor kijöttek szólni, hogy aki csak receptért jött az mehet, csomóan bementek, akik természetesen később jöttek, mint korábbi társaik. Megkezdődött a szokásos rendelői balhé, de én nyugodt voltam. Majd fél órával később visszaküldtek minket az eredeti dokihoz és megint elhangzott a bűvös felszólítás"aki receptért jött, jöhet". A harc végére hárman maradtunk csak, de akkor már 2 órája várakoztam és közölte az asszisztensnő, hogy megint elromlott a számítógép, ezért, ha fél tizenkettőig nem javítják meg, akkor jöjjünk vissza holnap. Na itt telt be a pohár. Mondtam a nőnek hogy nekem csak az a lényeg, hogy vizsgáljon meg, nyugtasson meg, hogy nem tüdőgyulladásom van, ahhoz nem kell gép és adjon recept nélküli gyógyszert, ha van. (megjegyzem, ha házhoz megy a doki, akkor sincs nála számítógép, de ezt nem akartam felhozni). Jó, várjak. Szerencsére volt egy másik nő is, akinek 3 gyereke van és ő se tudott máskor visszamenni, így ő is támadást indított. Eredmény: nagy kegyesen megvizsgált minket a másik házi orvos. A harmadik nőt, pedig hazaküldték, mert ő nem beteg, hanem csak a jogsiját akarta megcsináltatni.
Egyébként, amikor beléptem a rendelőbe ehhez a férfi orvoshoz, nagy gyúnyosan az volt az első kérdése, hogy : "Táppénzes papír kell?" Mondtam, hogy nem, gyógyszer. Torkomat meg sem nézte, de állítólag a tüdőm tiszta. Felírt antibiotikumot, de nem árulta el, hogy mi a bajom. Még jó, hogy nem őt választottam családi orvosnak!
Ja és az is kiderült, hogy a digitális sorszámkijelző nem működik már fél éve az ajtó felett, ezért gyakorlatilag nulla haszna van.
2 megjegyzés:
Felháborító!!!!! Ha nem múlik a köhögésed, akkor el kellene menned egy másik dokihoz!!! A Tüdőnyuszi nem gyerekjáték. Engem félrekezelt a háziorvosom, tnyuszi helyett egyszerű náthára. Mondanom sem kell, hogy 5 nap állandó magas láz után, amikor meglátott és meghallgatta a tüdőm, be is pánikolt rendesen.
Sajnos én is ismerem ezt a dolgot. 19 éves koromban 10 napig nem jött rá 3 házi orvos, hogy tüdőgyulladásom van, pedig 39-40 fokos volt a lázam és folyamatosan panaszkodtam a hátamra. Végül a tündőgondozóba vitt anyu, ahonnan rögtön kórházba kerültem, mert az öt lebenyből, már csak egy működött. 3 hét kórház, ebből 10 nap intenzív osztály és már felkészítették anyuékat arra, hogy ennyi voltam (30-70% volt az esély). De profi dokik voltak, így megúsztam.:) Tegnap ezért ijedtem meg annyira. Szóval ha nem javulok, akkor megint megyek a tüdőgondozóba. Amúgy a torokfájás miatt gondolom, hogy nem tüdőgyuszi ill. annyira nem is magas a lázam. Csak 38 volt délután.
Megjegyzés küldése