2008. február 18., hétfő

Varrógép


Tegnap visszakaptam a varrógépet Aputól megjavítva!
Pontosabban úgy kezdődött a történet, hogy szerdán voltak nálunk apuék és anyu mondta, hogy kölcsönkérnék a varrógépet, mert az ő ezer éves singerük már nem annyira szeretné a dolgokat. "Persze, vigyétek, de nem jó!" Apu szeme felcsillant, majd nagy reménykedve kérdezte, hogy "Varrtál?" Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, ezért csak legyintettem és diplomatikusan annyit mondtam, hogy rátekeredett picit a cérna a tűre (valamitől). Apu sem forszírozta, viszont tegnap nagy örömködve mondta, hogy milyen jó ezzel a géppel varrni. Elnyomtam egy káromkodást és megkértem, hogy szaladjunk már végig az alapokon újra, ha lehetne.:) Lehetett. Kiderült, hogy egyrészt abba az irányba tekergettem valamit, amibe nem volt szabad, pedig szerintem az a logikus irány. Másrészt pedig 6 lépésen át jól fűztem be a tűt, de a hetediket nem találtam (csak tudtam, hogy van), így kihagytam. Ezek után az még csak hab volt a tortán, hogy egy agyonmosott pamutpólót vágtam szét kísérletezni, amit nem lett volna szabad, mert Apu szerint az már a haladóknak van. Mármint a pamut és inkább egy vászonlepedőt vágjak szét. Hát annyira nem állok faszán a lepedőkkel, hogy így kukázzam őket, de majd egy konyharuhát feláldozok a cél érdekében.
Ma egyébként néztem a könyvesboltban egy varrásos könyvet kezdőknek és haladóknak. Belelapoztam és rá kellett jönnöm, hogy a kezdő szinthez is rengeteget kell még tanulnom, így visszatettem a polcra. Viszont, amit nem tettem vissza, az a Dexter 2. része volt ill. Budapest Noir (1930-as években Bp-en játszódó krimi) című könyv, plusz egy Nyomozós könyv, ami félig társasjáték, mert van benne hátul egy Bp térkép és matricák. 15 történet van, mindegyik végén pár kérdés és arra kell megtalálni a választ. Elvileg benne van a megfejtés is. Kicsit amúgy félek tőle, mert egyszer már vettem egy ilyesmi könyvet, csak az nem volt ennyire interaktív, de annyit gondolkoztam a történeteken, hogy már teljesen beleléltem magam és nagyon féltem. Hűű, eszembe jutott, hogy volt egy ilyen társasjátékom is 12 évesen. Ki, hol, mivel ölte meg X.Y-t? Nem tudom, hogy kitől kaptam, de vagy nem ismert annyira vagy nem szeretett.:) Mivel miután az unokanővéremmel (aki 9 hónappal idősebb nálam) játszottam egy kört, nem mertem vele kettesben maradni, mert kiderült, hogy ő volt a gyilkos. Sőt, már eleve attól összefostam magam, hogy elolvastam a játékszabályt.

4 megjegyzés:

amilgade írta...

Nagyon izgalmasnak hangzik!!! Én még nem olvastam krimiben ilyet!!!!
Varrás: Silvia von Rudzinski: Varrás című könyve van meg nekem. Anno antikváriumban vettem, teljesen új állapotba. Szerintem jó, egyszerű, érthető! Nézd meg, lehet, hogy neked is tetszeni fog. Egyébként elárulom, amikor elkezdek varrni, elég ritkán, először nagyon ideges vagyok, semmi nem sikerült. Aztán valahogy beindul!!! ;-)

Viki írta...

Köszi a varróskönyvet! Megnézem majd a könyvtárban, bár pont most jöttünk onnan haza.

Rita írta...

Hú, attól a társastól én is féltem! Csak arra emlékszem, hogy fekete-fehér volt, meg olyan hülye arcok voltak benne. Nem is értem, hogy gyárthattak ilyet gyerekeknek.

Viki írta...

Aha, tök félelmetes volt már a megjelenése is.Amúgy tegnap nézegettem társasjátékokat és megtaláltam ennek a modern változatát, az már színes. Meg a Police07-nek is, ami Scotland Yard néven fut most.

 

Made by Lena