Csalódás

A délelőttünk kivételesen az előzetes terv szerint alakult és elmentünk a könyvtárba. Háááát.Katasztrófa! Először is a tekefonkönyvben az ifjúsági könyvtár címe szerepel a felnőtt helyett, ezért azt láttuk először. Ilyen lepukkant épületet sem sokat látok. A régi hagyományos kockaház, de nagyon pici és egy ősöreg tábla hirdette, hogy könyvtár. Első körben úgy döntöttünk, hogy be sem megyünk, de akkor vettem észre a feliratot, hogy ez nem a felnőtt könyvtár. Ezért bemerészkedtem megkérdezni, hogy az hol van. Na most a könyvtárban olyan áporodott büdös levegő volt, hogy az nem igaz. Természetesen a könyvtárosnőn kívül senki nem volt ott. Gyorsan elmondta, hogy 5 percre van a felnőtt könyvtár. Meg is találtuk. Örültem, mert nincs hátrányos megkülönböztetés a gyerekekre nézve. Ez is halál lepukkant. Dávid rögtön sírva is fakadt benne, pedig nem szokott sehol sírni. (orvost kivéve) Így hát Ákos kint maradt a fiúkkal én pedig körbementem. Durva élmény volt! 3 szoba az egész, a polcok olyan sűrűn vannak, hogy csak lapjával fér be egy ember és a legfrissebb könyv is min. 2 -3 éves volt. Jó lehet, hogy igazságtalan vagyok és annyira nincs rosszul felszerelve, de a környezet rengeteget rontott az összképen. Imádom a könyvtárakat, nagyon sokban voltam már, tanulni is jártam könyvtárba, de innen 5 perc után rohantam ki. Elhiszem, hogy nincs sok pénze rá a városnak, de egy normális épületet azért véleményem szerint minden könyvtár megérdemel, meg kell, hogy érdemeljen! Nagyot csalódtam! És a városnak is elég nagy szégyen szerintem.