2008. február 29., péntek

Kivagyok


Kevés genyább dolgot tudok annál, mint betegen 2 kisgyerekre vigyázni. Közben izgulni azon, hogy ők nehogy elkapják, mert a február elejei influenzánk kutyafüle volt ehhez képest.:(
Momentán egyetlen életcélom van: kibírni valahogy este fél hétig. Akkor ér haza Ákos.

Benzoni


Tegnap kiolvastam Juliette Benzoni új könyvét (Marie sorozat). Hááát. Legszívesebben kihúznám a kedvenc íróim köréből, mert ez enyhén szólva is tragikus volt.
Igaziból a legelső sorozata tetszett, amit olvastam tőle (Hortense). Azért sorozat, mert szinte minden regénye 3 - 4 kötetből áll, volt olyan, ami ötből. Ez a Marie (szerencsére) csak kettőből, bár mintha a könyvesboltban láttam volna harmadik részt is, de a könyvtárban nem volt, illetve a történetet is lezárta, amennyiben a főszereplő halála lezárásnak minősül.:)
Mondjuk az tuti, hogy mindegyik egy kaptafa. Van egy gyönyörű fiatal lány, rosszul házasodik, közben megismerkedik az igazi szenvedéllyel, szül egy rakás gyereket (mindenféle apától), akikkel nem igazán törődik és állandóan menekül valami elől. Kb. ennyi és ezt most 860 oldalon taglalta.
A Hortense-ban az fogott meg, ahogyan a környezetet leírta, kastélyok, hímzett párnák, gyönyörű ruhák, udvari pompa. Ráadásul elsőre még a cselekmény is ismeretlen volt.:)
Illetve azért indul hatalmas előnnyel nálam ez a könyv és azért nem törlöm Benzonit, mert gyönyörű emlékem fűződik a regény utolsó oldalához. Kristóf ugyanis az utolsó lapnál jelezte, hogy ő akkor ezennel szeretne megszületni.:)

2008. február 28., csütörtök

Ismét doki


Na most nem akarom nagyon betegeskedőnek írni a mai bejegyzést is, de kénytelen vagyok, ugyanis ma belecsúsztam abba a jelenségbe hogy, ha orvos kezei közé kerül az ember, akkor minimum 4 új betegséget fedeznek fel rajta, 6 gyanút és kap 8 beutalót.
Tehát reggel kiderült, hogy mégiscsak meglátogatom újra az SZTK-t, mert piros kiütéseim lettek egy kis részen. Bőrgyógyászatra mentem rögtön és milyen jól tettem! Nagyon kedves doktornőhöz kerültem, aki egyben rendkívül lelkiismeretes is, így aztán engem sem kellett sokat noszogatni és megmutattam neki az évek óta meglévő ekcémámat a fülemen illetve az összes anyajegyemet (tényleg nem vagyok hipochonder, de annyira jó volt, hogy egy aranyos orvossal találkoztam:)). Nagy lelkesen felírt egy csomó kenőcsöt, bejegyzett allergiavizsgálatra, mert szerinte fémallergiám van és mondta, hogy áprilisban ír egy beutalót a sebészetre is, ha le akarom szedetni az anyajegyeimet. És sajnálkozott, hogy milyen csúnyán köhögök.:)
Annak kiderítése, hogy allergiás vagyok-e a fémre viszont nem egyszerű feladat. Négy napon át minden délben meg kell jelennem, hogy megnézze a hátamra ragasztott valamit. Szóval gőzöm sincs, hogy ezt mikor tudom megvalósítani, mert gyalog tök messze van tőlünk az SZTK.
Azért a sorszámosztó gép ma is aranyos volt. Egyrészt kiírta a papíromra a 308-as sorszám mellé, hogy 6 várakozó van előttem. Fél perccel később már a rendelő ajtajában álltam, ahol a 304-es sorszám villogott a kijelzőn. Tehát elég hatákonyan dolgozott a doktornő ennek alapján.:) Majd egy perc várakozás után megjelent a kijelzőn, hogy 308. Meglepődtem, óvatosan közelítettem az ajtóhoz, de mivel senki nem ugrott rám, hogy ő jön, bementem. Lehet, hogy a tegnapi napomat így akarták jóvátenni?;-)

2008. február 27., szerda

Soha többé:)


Ákos egyébként tegnap éjjel elég dühösen közölte, hogy a fogyókúra szót soha többé nem akarja tőlem hallani. Hatalmas baromság az egész, csak jól legyengítettem az immunrendszerem és ezentúl sportolni fogok, ha úgy érzem hogy fogyózni lenne kedvem. Ja és egyek normális kajákat.
Szóval ki lettem osztva, de tetszett!:) Kár, hogy éppen jött egy újabb köhögőroham és nem tudtam kellően kifejezni, hogy mennyire.;-)

Eü:(


Ma ismét volt szerencsém a magyar eü-höz.
Tegnap éjszaka ugyanis miután lefeküdtem, elkezdett rázni a hideg, belázadostam és olyan köhögőrohamom volt, hogy majdnem kisróka lett belőle. Persze, a hátam is fájt, úgyhogy rögtön kopogtatott a halálfélelmem. Ma délelőtt ezért levitt Ákos a dokihoz. Még soha nem voltam ennél a doktornőnél és az SZTK-ban sem, ahol rendel. Elsőre minden pozitívnak tűnt, ugyanis tök modern az épület, számítógépes sorszámot adtak a betegkezelőben, az ajtók felett láttam is a digitális kijelzőket. Így megkönnyebbültem, hogy senkivel nem kell közelharcot folytatni a bejutásért.:) Ja a papírkámon szerepelt az is, hogy 19-en várnak előttem, ebből valóságban nyolc ember volt jelen. Tíz perce üldögéltem már, semmi mozgás nem volt, amikor is kijön az asszisztens, hogy nem működik a számítógép, menjük át a másik dokihoz. A másik doki éppen beteghez ment, de legalább jól összekeveredett, hogy ki hova vár. Így amikor kijöttek szólni, hogy aki csak receptért jött az mehet, csomóan bementek, akik természetesen később jöttek, mint korábbi társaik. Megkezdődött a szokásos rendelői balhé, de én nyugodt voltam. Majd fél órával később visszaküldtek minket az eredeti dokihoz és megint elhangzott a bűvös felszólítás"aki receptért jött, jöhet". A harc végére hárman maradtunk csak, de akkor már 2 órája várakoztam és közölte az asszisztensnő, hogy megint elromlott a számítógép, ezért, ha fél tizenkettőig nem javítják meg, akkor jöjjünk vissza holnap. Na itt telt be a pohár. Mondtam a nőnek hogy nekem csak az a lényeg, hogy vizsgáljon meg, nyugtasson meg, hogy nem tüdőgyulladásom van, ahhoz nem kell gép és adjon recept nélküli gyógyszert, ha van. (megjegyzem, ha házhoz megy a doki, akkor sincs nála számítógép, de ezt nem akartam felhozni). Jó, várjak. Szerencsére volt egy másik nő is, akinek 3 gyereke van és ő se tudott máskor visszamenni, így ő is támadást indított. Eredmény: nagy kegyesen megvizsgált minket a másik házi orvos. A harmadik nőt, pedig hazaküldték, mert ő nem beteg, hanem csak a jogsiját akarta megcsináltatni.
Egyébként, amikor beléptem a rendelőbe ehhez a férfi orvoshoz, nagy gyúnyosan az volt az első kérdése, hogy : "Táppénzes papír kell?" Mondtam, hogy nem, gyógyszer. Torkomat meg sem nézte, de állítólag a tüdőm tiszta. Felírt antibiotikumot, de nem árulta el, hogy mi a bajom. Még jó, hogy nem őt választottam családi orvosnak!
Ja és az is kiderült, hogy a digitális sorszámkijelző nem működik már fél éve az ajtó felett, ezért gyakorlatilag nulla haszna van.

2008. február 26., kedd

Felavattam...


...a csúcsszuper új elemeket a fényképezőgépbe!!!:) Kíváncsi vagyok, meddig bírják. Na de a lényeg, hogy a képen a ma délelőtti sütésem eredménye látható. Tegnap este már nem volt kedvem kisütni a tésztát, ugyanis van még egy ilyen teli doboz.
Az eredeti recept szerint dió van a tetején és régen úgy csináltam, de akkor Dávid nem tudna enni belőle, ezért ez a gyerekbarát verzió.:) Azért imádom, mert rögtön puha!!!
A meggyes tortából nem maradt fényképezni való.:DD

Apu


Mondtam ma Apukámnak, hogy beiratkozom egy varrótanfolyamra. Reakció: "És Ákos mit szól ahhoz, hogy kidobsz az ablakon 30 lepedőt?:)"
Igazán nem értem, hogy miért ilyen szkeptikus!:)))

Feladtam


Ma délután öt órakor hivatalosan is befejeztem a fogyókúrát. Mégpedig azért, mert tegnap délután óta olyan fejfájásom volt, hogy éjszaka sem tudtam aludni, napközben is szedtem a fájdalomcsillapítót, mert borzasztó volt. Így Ákossal telefonon keresztül értekeztünk és ismét bebizonyosodott, hogy sportolni kellene. Már csak azért is, mert ötkor ettem rendesen és fél órával később nyoma sem volt a 24 órája tartó fejfájásomnak! Amúgy a Súlykontrollal próbálkoztam, és reggel egyébként 1 kg-val könnyebb voltam, mint előző reggel, tehát biztos hatásos lenne. Csak az a baj, hogy alapvetően húsokat szabad enni az első héten salival. Na és a húst ugye nem szeretem. Sajtokért és a natúr joghurtért sem rajongok. Úgyhogy ez nem nekem való módszer.

2008. február 25., hétfő

Tojások



Délután vettem észre, hogy 8 db tojás gondolja azt a hűtőben, hogy éjfélkor megromlik. Mivel már unom, hogy rendszeresen zacskónyi lejárt dolgokat dobálok ki, megfogadtam pár hete, hogy figyelek a lejáratokra és változtatok. Úgyhogy ma remek alkalom nyílt a bizonyításra. Főzni nem volt kedvem, így a sütikre szavaztam. (kivételesen;-))
3 tojást felhasználtam a mézeskalács pogikba, akik még a hűtőben várják tészta formában, hogy tíz óra legyen és kisüssem őket. Én nem várom annyira...
3 tojás pedig meggyes tortába került, ami viszont már a konyhában illatozik!!! Ne feledkezzünk meg arról, hogy ma van az extra szigorú fogyókúrám első napja!!! Dehát bírom a kihívásokat! Elvileg ma edzeni is kellett volna, de mivel ma Ákos elnapolja az edzést, én sem csinálom. Nehogymá' csak én szenvedjek!:)) Tudom, tudom, a sport nem szenvedés, de nekem most még az!
Amúgy még leírni is rossz, hogy ma mennyi egészséges dolgot ettem: retek, alma, fejes saláta, joghurt (természetesen natúr), korpovit keksz (régen jobban ízlett) és kenyér helyett valami pocsék cucc, de attól olyan rossz lett a közérzetem, hogy holnap zsömlét fogok enni. Úgyis csak az a lényeg, hogy azt a rengeteg édességet ne egyem. Természetesen mindenhez ásványvizet ittam, szénsavmentest, ja. Kévá, cola elfelejtve. Ha holnap reggelre ezek után nem fogyok minimum öt kilót, akkor hagyom az egészet!:) Ááá, nem. Most megpróbálom végigcsinálni.
Ja, és ma bejelentkeztem a varrótanfolyamra!!! De csak áprilistól indul. Elvileg a 9. alkalom végére nadrágot fogok tudni varrni! Höhö!

2008. február 24., vasárnap

Lehet, hogy mégis...


...megtanulok varrni?:)
Ma kaptam egy hozzászólást egy kedves névtelentől, aki ajánlott egy varrótanfolyamot. Ami ráadásul nincs is olyan messze tőlünk és ami a legtutibb: hétvégenként van a tanítás, így még esélyem is van rá, hogy eljussak!!!:) Most nagyon feldobódtam! Még egyszer köszi, hogy szóltál erről a lehetőségről!

Búcsúztató


Ma este kilóbúcsúztató ünnepséget tartok!:)
Ez abból áll, hogy megeszek minden édességet, ami itthon van (ma délután voltunk vásárolni), hogy nehogy kísértésbe essek holnaptól.:) Számtalanszor csináltam már ilyet, de egész életemben csak kétszer sikerült 1 napnál tovább fogyóznom.:)))

Hülyülök???


Délelőtt a kertben tobzódtunk, ezért nem volt idő nagy főzőcskére. Így hát gyorsan összedobtam a fiúknak egy adag rizst a mikróban és sütöttem ki mirelit húst. Magamnak pedig, mivel nem volt kedvem üres rizst enni, felbontottam egy vörösbab konzervet mexikói csípős mártással. Ezt még annó a fősulin vizsgaidőszakban ettem párszor, amikor lusta voltam bemenni a suli konyhájára. Az adag és a minőség is ugyanaz, mint tíz..ööö...izé...x éve volt, amikor gond nélkül leküldtem a full adagot, most viszont pár kanál után totál jóllaktam, amit sikerült hangosan is megjegyeznem. Drága férjem nem is maradt el a válasszal:"Persze, mert ha aktív szellemi munkát végzel, akkor sok energiára van szükséged." "Tényleg?" - ámuldoztam, majd a következő pillanatban már elborzadva vontam le a következtetést. Ákos persze teli szájjal röhögött, ezért nagyon bízom benne, hogy csak szórakozik velem. De mi van akkor, ha már megint igaza van???

2008. február 22., péntek

Már most tudja...


...Kristóf, hogy mitől döglik a légy.:)
Szokásos esti progink volt éppen, 10 percen belül harmadszor jött ki ma is pisilni. Úgyhogy nekikezdtem a szokásos szövegemnek. Megjegyzem, hiába próbálta, harmadszor egy csepp sem jött. Tehát, nagyban nyomom a hegyibeszédet Kristóf mellett guggolva, ő pedig csak annyit reagált, hogy szembe fordult velem, tündéri mosollyal az arcán ákarolta mindkét kezével a nyakamat és egy puszit nyomott az orromra. Konkrétan elolvadtam. Kiscsákó pedig ennek tökéletes tudatában kivonult a fürdőszobából. Tipikus pasi!!!! De imádom!:)

Találós kérdés


Holnapra Kristóf ezt kérte ebédre Ákostól: "tudod, van benne krumpli, hús és kis labda". :) Pár perccel később megkönyörült az apján és elárulta, hogy a kis labda az igaziból tészta. Így már csak fél órát gondolkozott rajta Ákos.:)
A megoldás pedig nem más, mint a pásztortarhonya! Egyértelmű, nem?:))

Ööö, izé, most lebuktam, hogy a gyerek nem nekem mondja mit kér ebédre! Hát igen, nálunk sokszor Ákos főz.

Márványos keksz


Délután megint rámtört a süthetnék és az 1001 Aprósütis könyvemből márványos kekszet sütöttem. Most is azt majszolgatom.:) Ugyan a gyökérkezelés alatt álló fogam annyira nem örül neki, de nem kapott lapot.

Képpel lenne az igazi ez a bejegyzés, dehát tudjátok...Pedig vettünk új készletet az újratölthető elemekből egy hete, de azóta sem láttam őket.

Csukott ajtó


A Fiúk az előbb testületileg bevonultak a szobájukba és becsukták az ajtót. Ezt egyébként nem szoktam megengedni, de most gondoltam, próbáljuk ki. A kiszűrődő hangok kb. tíz akciófilm aláfestéséhez elegendő effektet nyújtanak. Eddig kb. ötször voltam meggyőződve róla, hogy mindjárt nagy sírás lesz, de csak röhögnek. Még gyűjtöm a lelkierőt, hogy bemenjek a szobába, bár az előbb kijöttek és invitáltak. Dávid totál leizzadva, homlokán piros folttal vigyorgott rám, Kristóf pedig mosolyogva közölte, hogy jó nagy kupit csinált Dávid. Hárításból ötös.

2008. február 20., szerda

Németezünk


Ma kíváncsi voltam, hogy Kristófnak hogy áll a német nyelv. Ezért megkértem, hogy pár szót ismételjen utánam. Nagyon tetszett a dolog, mert lelkesen ismételgetett, úgyhogy úgy gondoltam, hogy számoljunk el tízig. Nem akarom tanítani németül, tényleg nem az a cél, csak jó volt hallgatni. Már éppen harmadszor kérte, hogy számoljunk újra és amikor eljutottunk a hatig, ami németül sechs, elkezdett röhögni, hogy "sechs - szexi", utána már csak a szexi-t kiabálta teli torokból. Sőt szexi-mexi volt a következő változat, természetesen megfelelően mély hanggal és hangsúllyal. Mielőtt bárki elborzadna, a gyermek nincs tisztában a "szex" szó jelentésével. Mi követtünk el egy elég nagy hibát annó. Ugyanis elég nehezen szoktuk meg Ákossal, hogy a gyerek előtt ne lazán beszéljünk vagy fel sem tűnt, hogy esetleg ezt nem kellene mondani. Így hát 2 és fél éves koráig rendszeresen hallgatta Kristóf, amint lekerült róla a ruha, hogy "De szexi vagy!":) Két és fél évesen viszont ő is elkezdte használni ezt a kifejezést, amint meglátott valakit ruha nélkül, pontosabban nem is kellett pucérnak lenni, elég volt a rövidujjú póló vagy kisgatya, rögtön mondta vadidegenekre is, hogy milyen szexik. Elég sok időbe telt, amíg sikerült tudatosítanom benne, hogy ezekben az esetekben a meztelen szót használjuk. Ma viszont rá kellett jönnöm, hogy nem végeztem alapos munkát vagy csak Kristóf érzi ösztönösen, hogy ebben a szóban még mély lehetőségek rejlenek.:))

Álmos


Az előbb láttam, hogy ma Álmos nap van. Dávidnak majdnem ezt a nevet adtuk és szerintem illet is volna rá. Mivel 12-14 órát alszik egyhuzamban éjszakánként 2 hónapos kora óta.:)
Végül azért nem ezt kapta, mert nem akartunk kitolni vele, két keresztnevet pedig nem szerettünk volna adni. Pontosabban, ha előre tudtam volna, hogy kettő fiam lesz, akkor mindkettő megkapta volna második névnek Ákos nevét. Totál egyszerű dolgom lenne. Csak elkiabálom magam, hogy Ákos és máris mindenki figyel!:)
Hmmm...18 éves korukig egyszer megváltoztathatják a szülők a gyerekeik nevét...

Szekrény


Dávid gyereken egyre többet töprengek, hogy kire ütött, de még nem jöttem rá. Kívülről persze az én családom, úgyhogy Ákos szerint az sem kérdéses, hogy ezt az elevenséget honnan örökölte. Természetesen nem osztom a véleményét. Az viszont tény, hogy nem lesz egyszerű vele. Már most sem az. Tegnap is teregettem a fürdőszobában, amikor szólt Kristóf, hogy "Anyaaaa, anyaaaa, Dávid bemászott Ákos szekrényébe!" (ugyanis Ákosnak hívja az apját, de már Dávid is kezdi Ákosozni, mondjuk jobb, mint a mama) És tényleg! Bementem a hálónkba és azt látom, hogy egy kis kéz kandikál ki a szekrényajtó mögül. Kinyitottam teljesen, kiszedtem belőle a vigyorgó gyereket és amíg csuktam vissza Ákos szekrényének az ajtaját, már bemászott az én szekrényembe. Kristóf meg csak röhögött és azt hajtogatta, hogy "Hát milyen rosszaság ez a gyerek!" Na mindegy, becsuktam a hálónk ajtaját és próbáltam fegyelmezni. 2 perc múlva hallom a gyerekszobából Kristófot, amint érezhető csodálattal a hangjában kérdezi: "Bemászol a fiókba, Dávid?"
Az a baj, hogy Kristóf ugyan szól, ha valami extrát csinál Dávid, de csak azután, hogy már végigvárta a produkciót. Mivel hatalmas érdeklődéssel figyeli a környezetét, ezért kész főnyereménynek tarhatja az öccsét, aki kb. ötpercenként képes előállni valami hajmeresztő ötlettel.

2008. február 19., kedd

Királyság


Azért az elég rendesen meg tudja dobni az ember önbizalmát, ha sikerül egy kínai fórumon regisztrálnia magát!!! Hát még ha utána be is tud lépni!:)

Khm...khm


Hétvégén elég sokáig elidőztünk egy könyvesboltban és a gyerekkönyveknél találtam egy olyan részleget, ahol foglalkoztató könyvek voltak. Belelapoztam párba és nagyon megtetszettek, főleg mivel Kristóf nem jár oviba és azért picit aggódom, hogy nehogy lemaradjon valamiről. Vettem kettő olyat is, ami 2-3 éveseknek való, hogy sikerélménnyel indítsunk.:) Az persze eszembe sem jutott, hogy engem ér majd kudarc. Főleg, hogy rögtön a 2 éveseknek való könyvben.:) Ugyanis van egy olyan feladat, hogy össze kell párosítani, hogy melyik gyerekhez, melyik ruha való. Négy különböző méretű gyerek van, négy ruhamérettel. Már a másodikat kötötte össze jól Kristóf, amikor eszembe jutott, hogy meg kellene kérdeznem, hogy miért az illik hozzá. A válasz: "Mert ezen a kislányon is virágos atléta van és az a ruha is virágos." Basszus! Akkor vettem csak észre, hogy minden gyereken más mintájú alsónemű van és tényleg mindegyikhez van egy ugyanolyan mintájú ruha. Majdnem kicsúszott egy "jéééé, tényleg!", de még időben kapcsoltam, így még egy darabig nem ír le agyilag Kristóf. Azért kezdek picit parázni a 4 éveseknek való könyvtől.:)

2008. február 18., hétfő

Arcápolás


Ja, és most március 5-ig megpróbálom minden nap bekenni a fejemet valami arcápoló kreténséggel, mert a fogorvosnak az volt ma az első önkéntelen mondata, amint hozzáért az arcomhoz: "Jajj, de ki van száradva a bőre, Viki!" És tényleg. Pár napja már nekem is feltűnt, hogy a smirglit simán kenterbe verem, de különösebben nem estem kétségbe. Sőt! Egyáltalán nem érdekelt. A természetes szépségben hiszek.:)))) De mivel nem szeretnék 8 napon túli sérüléseket okozni a doktor néninek, így hát kezelésbe veszem a búrámat.

Bőség zavara


Ma délelőttre kaptam múltkor időpontot a fogorvostól, így reggel felkerekedett az egész család és 10-kor már javában kaptam a szurit. Ugyanis nyertem egy gyökérkezelést, így március elején még két jelenésem lesz. Annyira tündér ez a doktornő, hogy egyáltalán nem is fájt, illetve a végén igen, de előre szólt, hogy rövid ideig fog tartani és kaphatok még egy szurit, ha kérek. Nem kértem és milyen szerencse, mert így is délután 3-ig zsibbadt az arcom. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy Kristófnak is mondtuk tegnap, hogy szeretnénk megmutatni a fogát a doktor néninek. Nagyon nem akarta, gondoltam nem is erőltetem, majd legközelebb. Ehhez képest magától mondta, amikor odaértünk, hogy először menjek be én, utána Ákos és utána őt is megnézheti a doktor néni, de csak ha én is bemegyek vele. Így is történt és egy hős volt! Leülni ugyan nem volt hajlandó a vizsgáló székbe, még úgy sem, ha az ölembe ült volna. Közölte, hogy állni akar, gondolom felkészült egy esetleges menekülésre. Viszont szép nagyra nyitotta a száját, nem húzódott el akkor sem, amikor a tükörrel nézegette a doki és egyáltalán nem sírt. Abszolút úgy viselkedett, mint egy nagy gyerek.:)) Ő is nagyon büszke volt magára és arra is, hogy megdicsérte a doki, mivel egy lyukas foga sincs. Szerencsére!!!
Mivel a fogorvos Újpesten van, 5 percre a könyvtártól, ezért oda is beugrottunk és akkora mákom volt, hogy 8 könyvet is találtam, ami érdekelt. :) Így most 11 könyv várakozik, azaz mivel nem tudok dönteni, ezért négyet olvasok egyszerre. De ez így nem annyira jó, úgyhogy kénytelen leszek dülőre jutni.

Varrógép


Tegnap visszakaptam a varrógépet Aputól megjavítva!
Pontosabban úgy kezdődött a történet, hogy szerdán voltak nálunk apuék és anyu mondta, hogy kölcsönkérnék a varrógépet, mert az ő ezer éves singerük már nem annyira szeretné a dolgokat. "Persze, vigyétek, de nem jó!" Apu szeme felcsillant, majd nagy reménykedve kérdezte, hogy "Varrtál?" Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, ezért csak legyintettem és diplomatikusan annyit mondtam, hogy rátekeredett picit a cérna a tűre (valamitől). Apu sem forszírozta, viszont tegnap nagy örömködve mondta, hogy milyen jó ezzel a géppel varrni. Elnyomtam egy káromkodást és megkértem, hogy szaladjunk már végig az alapokon újra, ha lehetne.:) Lehetett. Kiderült, hogy egyrészt abba az irányba tekergettem valamit, amibe nem volt szabad, pedig szerintem az a logikus irány. Másrészt pedig 6 lépésen át jól fűztem be a tűt, de a hetediket nem találtam (csak tudtam, hogy van), így kihagytam. Ezek után az még csak hab volt a tortán, hogy egy agyonmosott pamutpólót vágtam szét kísérletezni, amit nem lett volna szabad, mert Apu szerint az már a haladóknak van. Mármint a pamut és inkább egy vászonlepedőt vágjak szét. Hát annyira nem állok faszán a lepedőkkel, hogy így kukázzam őket, de majd egy konyharuhát feláldozok a cél érdekében.
Ma egyébként néztem a könyvesboltban egy varrásos könyvet kezdőknek és haladóknak. Belelapoztam és rá kellett jönnöm, hogy a kezdő szinthez is rengeteget kell még tanulnom, így visszatettem a polcra. Viszont, amit nem tettem vissza, az a Dexter 2. része volt ill. Budapest Noir (1930-as években Bp-en játszódó krimi) című könyv, plusz egy Nyomozós könyv, ami félig társasjáték, mert van benne hátul egy Bp térkép és matricák. 15 történet van, mindegyik végén pár kérdés és arra kell megtalálni a választ. Elvileg benne van a megfejtés is. Kicsit amúgy félek tőle, mert egyszer már vettem egy ilyesmi könyvet, csak az nem volt ennyire interaktív, de annyit gondolkoztam a történeteken, hogy már teljesen beleléltem magam és nagyon féltem. Hűű, eszembe jutott, hogy volt egy ilyen társasjátékom is 12 évesen. Ki, hol, mivel ölte meg X.Y-t? Nem tudom, hogy kitől kaptam, de vagy nem ismert annyira vagy nem szeretett.:) Mivel miután az unokanővéremmel (aki 9 hónappal idősebb nálam) játszottam egy kört, nem mertem vele kettesben maradni, mert kiderült, hogy ő volt a gyilkos. Sőt, már eleve attól összefostam magam, hogy elolvastam a játékszabályt.

2008. február 15., péntek

Műsor


Kiscsákókat már lenyomtam az ágyba, mert semmit nem aludtak napközben és az idegeim cafatokban lógtak már délután öt körül, ráadásul a fiúkon is láttam, hogy kezdenek kidőlni, így hatkor megvacsiztak és fél 7-re megfürdettem őket. Gyors mesenézés és irány az ágy! Kristóf már kijött egyszer pisilni. Mondtam neki, hogy a bokafázást ma hanyagolja, ezért másodszor a pizsamáján volt valami kényelmetlen és azt kellett megigazítanom.:) Azóta szórakoztatják egymást, hangosan röhögnek és most Kristóf éppen azt énekli, hogy "We will, we will rock you!":) Dávid is próbál valami hasonlót halandzsázni.:) Természetesen teljes hangerővel.
Amúgy fél nyolc körül szoktak elaludni, úgyhogy annyira nem tettem le őket korán, de totál felélénkültek. Bár már a vacsinál fel kellett volna, hogy tűnjön, mert egymással szemben ülnek az étkezőasztalnál és egyfolytában röhögtették egymást. Ami 2 okból nem túl pozitív: egyrészt nem esznek, másrészt a nevetéstől rendszeresen félrenyelnek. Már komolyan kezdtem azon gondolkozni, hogy szétültetem őket.
Na most megint kijött Kristóf: "az a baj, hogy ha felcsúszik, az nekem kényelmetlen". Napközben amúgy már készültem a megfelelő válasszal, ezért most csípőből felajánlottam, hogy alhat harisnyában a pizsamanadrág és zokni helyett, mert az biztos nem csúszik fel. Valamiért kényelmes lett minden.:) Persze be kellett kísérnem a szobájukba és betakargatnom, Dávid pedig ott hullámzott közben az ágyában és énekelgetett. Azaz még mindig énekel.
És még nem is söröznek...

Dávid álma


Kristóftól minden nap meg szoktam kérdezni, hogy miről álmodott. 2 éves korától a 4. szülinapjáig a standard válasz az volt, hogy "tejről". Mostanában Dávidtól is megkérdezem és ő mindig azt válaszolja mosolyogva, hogy "Peus", ami a textilpelust jelenti. Plusz utána sorolja a kedvenc négyesét: "IÁ, Beee, Keke, Mam" ez magyarra fordítva Füles, Bárány, Kacsa, Kismadár. Délutáni alváskor ezzel a 4 kisállattal alszik az infulenza óta, éjszaka pedig Fülessel és báránnyal és természetesen pelussal. Nem igazán örülök ennek az új fejleménynek, mert veszélyesnek tartok mindent az ágyban, de rájöttem, hogy annyira már nem pici Dávid illetve az összes állaton megcibáltam minden varrást és semmi nem esett le (viszont frankón kilazítottam mindent:)) így mehettek hálótársnak.

2008. február 14., csütörtök

Kristóf


Megzabálom ezt a gyereket!!!:) Esténként simán mennek aludni, de Kristóf pár hónapja kitalálja, hogy még kijön pisilni kb 5 perccel azután, hogy letettük őket. Dávid is ismeri már a forgatókönyvet, ezért addig vigyorogva áll az ágyában és utána újra mindkét gyerektől el kell köszönni. Pár hete már háromszor is kijön Kristóf pisilni és persze úgy présel ki pár cseppet. Ezért kezdtem mérges lenni és azt mondtam, hogy ha ennyit kell pisilnie, majd elviszem a doktor bácsihoz. Ennek annyira nem örült, ezért most új szöveget talált ki. Ma debütált harmadszor vele, de ma már neki sem sikerült komoly arccal előadnia a "problémáját", ami nem más mint hogy, ha fekszik az ágyban, akkor felcsúszik a pizsamája a bokáján és fázik a lába a lepedőn.:))) Természetesen be van takarva, sőt még zokni is van rajta télen. Úgyhogy válaszként átölelgettem, megpuszilgattam, megbeszéltük, hogy mennyire imádjuk egymást és utána boldogan ment aludni.
Egyébként csodálom, hogy elviseli a zoknit, mert én mindig is utáltam abban aludni és mindig levettem a hálózsákban. Nyaranként kempingezéskor tört ki anyun ez a "zokniban alszol, mert különben megfázol" dolog. Amúgy Dávid sem tűri el a zoknit alváshoz. Ő abszolút az én családomra ütött. Kristóf pedig full Ákos. Na nem mintha Ákos zokniban aludna! Fázik is a bokája!:))

Fogyi


Nagyon lebeg a fejem felett egy szadista fogyókúra! Pedig utálom, de kénytelen leszek betörni és fogyózni. Kedvenc fogyókúrázós barátnőm a jelek szerint hamarosan tényleg nekiáll és kénytelen leszek én is, mert egyedül nem jó lógni. Orsival ugyanis a napokban lesz 1 éve, hogy eldöntöttük, a nyárra lefogyunk. Mármint tavaly nyárra.:) Mondjuk nyár végén Orsinak sikerült betartania huzamosabb ideig a 90 napost, de nekem egyszer sem. Orsival amúgy azért szeretek fogyózni, mert bűntudat nélük ehetek bármit akár már a 2. napon is, ugyanis nagy valószínűséggel ő is ezt teszi, hiszen tudja, hogy max. 24 óráig bírom ki édesség nélkül. (és nekem az édesség a csoki, süti, keksz, nem a gyümijoghurt, mint egy elvetemült közeli hozzátartozómnak, nevezetesen Ákosnak és ezt képes komolyan állítani, hogy az finom és kielégíti az édességigényét. na jó nincsenek is súlyproblémái)
Egyszóval hamarosan búcsút intek a kilóknak.:) Aztán, hogy tényleg el is mennek-e, az már más kérdés.:))

...

Csak, hogy trendi legyek!;-)

2008. február 13., szerda

Ágyikó


Tegnap annyira jólesett ágyba kerülni, mint nagyon ritkán. Tudjátok, amikor befekszik az ember az ágyba és csak arra tud gondolni, hogy IIIGGGGEEENNNN!:))) És 2 perccel később már aludtam is.:)

2008. február 12., kedd

Fonaltartóim


Íme a legújabb kép, aminek nem tudtam ellenállni!:) Sajnos ennél jobban nem tudom lefényképezni, mert mindig becsillog valahol.

Illetve a fonaltartó dobozaim külön külön és együtt, mintegy fonaltartó hifiként funkcionálva.:)













2008. február 11., hétfő

Tegnap


Végre kiszabadultunk itthonról 10 nap után!:) Srácok gyógyultnak nyilvánítva (általam), na jó naponta háromszor köhögnek még, de már nem vészes szinten.
Szóval tegnap délelőtt elmentünk vásárolgatni és annyira jól esett! Kristófnak végre kaptunk szandált, itthonra. Ugyanis télen képtelenség szandált kapni, pedig a gyerekeknek oviba vagy a lakásba ezerszer biztonságosabb, mint a papucs. Ehhez képest már ősszel is alig találtunk. Tegnap pedig a tavaszi előzetes modelleket kezdte már árulni egy cipőbolt és ott tudtunk venni. Természetesen aranyáron...De legalább már van!
Kézimunkabolt előtt is elmentünk, nekem sikerült be is mennem és hát az üzletben kibírtam, hogy ne vegyek meg semmit, de miután kijöttünk egy olyan képet láttam a kirakatban, amelyiken rögtön látszódott, hogy engem várt. Egyszerűen képtelen voltam otthagyni, pedig elhatároztam, hogy addig nem veszek új készletet, amíg a meglévőket be nem fejezem. Ami ugye még elég sok évig leköt. De a kép láttán feledtem minden elhatározásomat és visszamentem érte.
A délutánunk is szorgosan telt. Itthoni pakolgatással illetve tervbe vettük a járóka szétszedését. Végre! Előtte le akartam fényképezni, hogy majd meghirdessem különböző fórumokon több más dologgal együtt, amiket már Dávid is kinőtt és csak a helyet foglalják. Erre a gépünk már megint lemerült. Járóka így még ma is egyben, de estére remélem feltölt a gép!

2008. február 9., szombat

Csalódás

A délelőttünk kivételesen az előzetes terv szerint alakult és elmentünk a könyvtárba. Háááát.Katasztrófa! Először is a tekefonkönyvben az ifjúsági könyvtár címe szerepel a felnőtt helyett, ezért azt láttuk először. Ilyen lepukkant épületet sem sokat látok. A régi hagyományos kockaház, de nagyon pici és egy ősöreg tábla hirdette, hogy könyvtár. Első körben úgy döntöttünk, hogy be sem megyünk, de akkor vettem észre a feliratot, hogy ez nem a felnőtt könyvtár. Ezért bemerészkedtem megkérdezni, hogy az hol van. Na most a könyvtárban olyan áporodott büdös levegő volt, hogy az nem igaz. Természetesen a könyvtárosnőn kívül senki nem volt ott. Gyorsan elmondta, hogy 5 percre van a felnőtt könyvtár. Meg is találtuk. Örültem, mert nincs hátrányos megkülönböztetés a gyerekekre nézve. Ez is halál lepukkant. Dávid rögtön sírva is fakadt benne, pedig nem szokott sehol sírni. (orvost kivéve) Így hát Ákos kint maradt a fiúkkal én pedig körbementem. Durva élmény volt! 3 szoba az egész, a polcok olyan sűrűn vannak, hogy csak lapjával fér be egy ember és a legfrissebb könyv is min. 2 -3 éves volt. Jó lehet, hogy igazságtalan vagyok és annyira nincs rosszul felszerelve, de a környezet rengeteget rontott az összképen. Imádom a könyvtárakat, nagyon sokban voltam már, tanulni is jártam könyvtárba, de innen 5 perc után rohantam ki. Elhiszem, hogy nincs sok pénze rá a városnak, de egy normális épületet azért véleményem szerint minden könyvtár megérdemel, meg kell, hogy érdemeljen! Nagyot csalódtam! És a városnak is elég nagy szégyen szerintem.
 

Made by Lena