Büszkeségem

Kristóf ma nagy lelkesen a kezembe nyomott kettő papírt, amikor hazaértek. Két feladatlap volt, mindkettőt hibátlanul csinálta meg, sőt az egyikre még rá is írta az óvónéni, hogy "gyönyörű"! Olyan büszke voltam!!! Plusz annyira meghatódtam, hogy majdnem elsírtam magam.:) Ezt egyébként nagymamámtól örökölhettem, mert ő egy sima telefonos szülinapi felköszöntést sem tud végigmondani sírás nélkül. Ezen régebben én is mindig mosolyogtam a család többi tagjával együtt, de amióta Kristóf megszületett, egyre gyakrabban veszem észre magamon én is, hogy nehezen tartom vissza az örömkönnyeket.
Na de a feladatokra visszatárve: az egyiken az volt a feladat, hogy volt 12 téglalap és mindegyikben különböző mennyiségű ábrák, pl. 2 napocska, 5 halacska, 4 virág és a gyerekeknek meg kellett számolniuk és annyi pöttyöt rajzolni a téglalapba, ahány ábra volt. Mind a tizenkettőt jól csinálta Kristóf!:) Csak éppen pöttyöt rajzolni nem tud!;-) Girbegurba karikák voltak, így a számolás helyett nekünk ezt kell gyakorolni.:)
A másik feladatlapon pedig volt pl. egy három gombócos fagyi a sor elején, és utána rajzoltak még négyféle fagyit és ki kellett színezni azt, amelyik ugyanolyan, mint az első. Öt ilyen sor volt, a legutolsó egy nagyon aprólékosan megrajzolt gyertya és azt is eltalálta a tündérokoskishapsim.:))))