2008. szeptember 13., szombat

A "miért"


Nem, nem készülök visszamenni dolgozni.:) Csak felkészülök arra a szitura, ha bármilyen okból kénytelen lennék visszamenni.
Erre még nyár elején mutatott rá az egyik (még gyermektelen) barátnőm, hogy szerinte elég veszélyes itthon maradnom, mert mi van, ha Ákos meghal. Ott maradok 2 gyerekkel, munka nélkül. És igaza van. De akkor azzal érveltem, hogy mi van akkor, ha én azért halok meg, mert elmentem dolgozni és pont munkába menet üt el pl. egy autó. Kb. ugyanakkora esélye van szerintem mindkettőnek; remélem, hogy minimális.
Viszont abban igaza van, hogy ne érjen készületlenül semmilyen nem kívánatos esemény. Így azt szűrtem le a beszélgetésünkből, hogy folyamatosan toppon kell lennem. Vagy legalábbis törekedni rá.;-)

5 megjegyzés:

andorgo írta...

ajjaj.
én azért arra felhivnám a figyelmedet, hogy ha pl.nem mégy el dolgozni, csak kimégy az utcára sétálni, bármikor fejedre eshet egy cserép.....szerény véleményem szerint nem lehet és nem érdemes úgy élni, hogy folyton szorongunk, hogy "mi van ha".
egyébként mikor tudnátok eljönni hozzánk? tudod, beszéltünk róla.
mi egész héten most itthon vagyunk igy ráértek esetleg egyik nap? cserélhetnénk eszméket:))))
puszi nektek:)))

Viki írta...

lehet, hogy félreérthető voltam.:) nem szorongok azon egyáltalán, hogy mikor purcan ki valamelyikünk. Pont arra akartam felhívni a barátnőm figyelmét, hogy a haláltól való félelem miatt kár lenne visszamennem dolgozni, mert lehet, hogy pont én halok meg, pont a munkába menet , Ákos pedig él és virul és akkor egyáltalán nem érte meg visszamennem dolgozni.:)
Lehet, hogy most mér még kevésbé érthető?;-)
Pont az előbb írtam a blogodba taliügyben.:)Dávid még náthás sajnos.:(

amilgade írta...

Fejlesztés, fejlesztés... ne tudd meg!!! Pont az én szakmám is olyam, hogy havonta kijön valami új, amit meg kéne tanulnom, de legalább utána olvasnom! :-(

andorgo írta...

nem, most már értem:)
jobbulást Dávidnak. majd jelezz ha mindenki meggyógyult:)

Viki írta...

oké:)

 

Made by Lena