Beszólás

Dávid múlt hét szombat óta taknyos, de semmi különös egyéb tünete nem volt, így tegnapig nem is foglalkoztam vele. Plusz amúgy is jön ki hátul egy rágófoga, ezért naponta négyszer kell pólót cserélni, mert egyfolytában folyik a nyála (is). Tegnap viszont elkezdett köhögni is, ami azért zavaró, mert orrfújás helyett köhögőrohamot kap. Így ma elsétáltam vele a dokihoz.
Úgy gondoltam, hogy nem harangozom be rögtön induláskor, hogy hova megyünk, mert akkor a 15 perces sétát 1 óra alatt tennénk meg, nagy hiszti közepette. Öt percre lehettünk, amikor elkezdett szemerkélni az eső, ezért felvettem Dávidot, hogy gyorsabban menjünk és közben el is árultam neki, hogy igaziból mi az úticélunk. Volt nagy tiltakozás. Közben jön velünk szembe két középkorú nő és az egyik elkezdi magyarázni, hogy ekkora gyereknek már nem kézben van a helye. Udvariasan megjegyeztem, hogy esik az eső, erre elkezdett magyarázni a nő, hogy attól még, hogy esik blablabla. Nem is hallottam, hogy mit mond, mert közben már elmentünk egymás mellett, de nagyon felnyomta az agyamat, úgyhogy hátra sem nézve visszakiabáltam, neki, hogy "Ne szóljon bele, mit csinálok és különben is beteg a gyerek!" Nem tudom, mit reagált, mert nem hallottam és nem is érdekelt. Csak totál kiakadtam, hogy mi a tökömért kell osztania az észt minden vadidegennek. Amúgy is nyűgös volt a gyerek a kezemben, én sem voltam feldobva, hogy 15 kilót kell cipelgetnem erőltetett tempóban szemerkélő esőben és az orvossal való találkozást sem vártam, szóval alapjáraton is tele volt a hócipőm, erre még ilyen okostojásokkal is legyek toleráns??? Hát persze.