2008. március 14., péntek

Kiolvastam


Egyébként tegnap este befejeztem a sorozatgyilkosos könyvet (David Baldacci: Órajáték) és hát egész éjjel hullákról, gyilkosokról, halálesetekről álmodtam. Pedig Kristóf legalább háromszor felébresztett éjszaka és magamtól is sokszor felriadtam, de mindig sikerült folytatnom a témát. Ettől függetlenül tetszett a könyv, mert annyira jól ír, hogy totál magam előtt látom az egész történetet, mintha moziban lennék. És szinte minden könyve ilyen!
Ma a délutáni alvásnál, hogy töröljem az agyamból az emlékét, újabb könyvbe kezdtem, de mivel John Grisham könyvről van szó, ez sem az a lányregény.:) Nála viszont imádom azt a hangulatot, amit teremteni tud. Ha őt olvasom, mindig szívesen lennék ügyvéd, imádom, ahogyan egész éjjel dolgoznak, közben eszik a csirkés szendvicseket, fánkokat, isszák a sok finom kávét és végül mindenre rájönnek, meggyőzik az esküdteket stb. Egyébként, amikor decemberben már nagyon a nyakamon volt az államvizsga jogból, akkor elárulom, hogy rengeteg fánkot megettem (szigorúan papírzacskóból), mert titkon abban bíztam, hogy attól biztos okosabb leszek.:)

2 megjegyzés:

amilgade írta...

Mivel sikerült, ezért okosabb is lettél! :D

Viki írta...

Jaja, tényleg!:))

 

Made by Lena