Hogyan lehet profi háziasszonnyá válni?
Komolyan gyötrődöm ezen egy ideje, mert a jelek szerint semmi affinitásom a háztartásvezetéshez. Anyukám a 30. szülinapomon törődött bele és közölte, hogy "Kislányom, én mindent megpróbáltam, de te egyszerűen nem erre születtél!" És tényleg mindent megpróbált, lévén tisztaságmániás és gyerekként rengeteget kellett segítenem. Ragyogott is a kéglink és minden elvágólag volt mindennel, de milyen stresszek árán! Szóval igazán örültem mutter kijelentésének, de 10 évesen sokkal jobban meghatott volna a dolog, mint mostanság, amikor is hiába nem erre születtem, csak nekem kell(ene) megcsinálnom a nagy részét. Ez most nem siránkozás, hanem komoly probléma, ugyanis tényleg gőzöm sincs arról, hogyan lehet megszervezni azt, hogy mindig minden rendben legyen. Ráadásul hajlamos vagyok a takarítás rovására mindenféle programokat szervezni. (mert szerintem az sokkal fontosabb)
Gondolkoztam azon, hogy egy határidőnaplóba előre beírom, hogy polctörlés, ágyneműcsere, ablakmosás, függönymosás stb., de úgysem nézném meg a mumus füzetet (pusztán feledékenységből). Plusz lusta is vagyok ilyet vezetni...de valamit ki kellene találni, hogy hatékonyabb legyek.
Mondjuk tisztaság- és rendmánia szempontjából a legdurvább a családban az egyik nagynéném (egyedülálló), aki harmincas évei közepén járhatott, amikor előadta, hogy ő a Dallast csak hallgatni szokta péntek esténként, mert amikor az kezdődik, akkor ő éppen a fürdőszobában tart a takarítással, mégpedig a 2. csempesor nyolcadik csempéjénél.:)
Na jó a csempesoros részt már csak én képzeltem hozzá, de tuti, hogy nem járok messze az igazságtól;-)
Komolyan gyötrődöm ezen egy ideje, mert a jelek szerint semmi affinitásom a háztartásvezetéshez. Anyukám a 30. szülinapomon törődött bele és közölte, hogy "Kislányom, én mindent megpróbáltam, de te egyszerűen nem erre születtél!" És tényleg mindent megpróbált, lévén tisztaságmániás és gyerekként rengeteget kellett segítenem. Ragyogott is a kéglink és minden elvágólag volt mindennel, de milyen stresszek árán! Szóval igazán örültem mutter kijelentésének, de 10 évesen sokkal jobban meghatott volna a dolog, mint mostanság, amikor is hiába nem erre születtem, csak nekem kell(ene) megcsinálnom a nagy részét. Ez most nem siránkozás, hanem komoly probléma, ugyanis tényleg gőzöm sincs arról, hogyan lehet megszervezni azt, hogy mindig minden rendben legyen. Ráadásul hajlamos vagyok a takarítás rovására mindenféle programokat szervezni. (mert szerintem az sokkal fontosabb)
Gondolkoztam azon, hogy egy határidőnaplóba előre beírom, hogy polctörlés, ágyneműcsere, ablakmosás, függönymosás stb., de úgysem nézném meg a mumus füzetet (pusztán feledékenységből). Plusz lusta is vagyok ilyet vezetni...de valamit ki kellene találni, hogy hatékonyabb legyek.
Mondjuk tisztaság- és rendmánia szempontjából a legdurvább a családban az egyik nagynéném (egyedülálló), aki harmincas évei közepén járhatott, amikor előadta, hogy ő a Dallast csak hallgatni szokta péntek esténként, mert amikor az kezdődik, akkor ő éppen a fürdőszobában tart a takarítással, mégpedig a 2. csempesor nyolcadik csempéjénél.:)
Na jó a csempesoros részt már csak én képzeltem hozzá, de tuti, hogy nem járok messze az igazságtól;-)
2 megjegyzés:
Íme még egy példa, hogy tök egyformák vagyunk!!! :D Anyukám is tisztaságmániás, de nekem szerencsére nem kellett semmit otthon csinálni. Én sem szeretem a házimunkát, azért mondják a szüleim, hogy fiúnak kellett volna születnem. teljesen igazat adok!!! Nekem nagyon terhelő a háziasszonykodás, és teljesen kimossa az agyam, ha nem csinálhatok mást, pl. hímzés, olvasás stb. Ezért mindennap szakítok erre időt, ergo elmaradok a munkákkal. Szerencsémre a férjem a világ legnyugodtabb és toleránsabb embere!! :D
:))én is sokáig fiú szerettem volna lenni! Hát ja, biztos csillogna a mi kéglink is, ha egész nap robotolnék és nem olvasnék, neteznék, stb., na de kinek kell egy olyan élet??? Nekem ugyan nem!:)
Megjegyzés küldése