2008. március 1., szombat

Barni


Barniról már régóta tervezgetem, hogy írok, bár ő egy nagyon hosszú történet lenne, ha minden tudnivalót leírnék róla.
Ugyanis ő Kristóf képzeletbeli barátja. Gyakorlatilag amióta rendesen tud beszélni Kristóf, azóta minden nap újságolja Barniról a híreket.:) Kezdetben Barni az ő kis vágyait jelképezte, ugyanis, ha mondtam, hogy valamit úgy nem szabad csinálni, akkor 2 perc múlva hallgathattam, hogy Barni úgy csinálja. Ilyenkor mindig megkértem, hogy figyelmeztesse Barnit is, hogy azt úgy nem szabad. Egy idő után viszont megjelentek az önálló Barni sztorik is. Az a hihetetlen, hogy úgy tud róla beszélni, mint a vízfolyás. Ha egy kis nyugit akarok, akkor elég rákérdezni, hogy mi van Barnival és min. egy órán át nyomja.:) Barninak van még egy haverja a Rendes. Ez is egy név Kristóf szerint és a Barni is az. Nem tudjuk honnan szedte őket, de ez a nevük. Amikor megszületett Dávid, akkor lett Kisbarnink is illetve Kisrendesünk is.:) Az a durva, hogy mindig következetesen beszél róluk. Annyira, hogy párszor már be is paráztam tőle. Ugyanis, amikor ideköltöztünk, akkor az egyik nap felpattant ebéd közben, közölte, hogy megjöttek Barniék és megmutatja nekik a lakást. Úgy körbevezette őket, mintha tényleg látna valakiket. Ugye tök félős vagyok. Egy időben azt gondoltam, hogy már nem annyira és bírom a keményebb filmeket is. Betévedtem valahogy a Hatodik érzékre. Na a mai napig fosok tőle és persze totál az jutott eszembe, hogy mi van, ha Kristóf is ilyen alakokat lát. Egyébként a héten is mondta valamelyik nap, hogy jön Barni ebédre. Délben pedig folyamatosan az üres székhez beszélt és még a választ is elismételte. Gondolhatjátok!
Arról nem is beszélve, hogy Dávidot is kezdi megfertőzni (vagy ő is látja őket), ugyanis szintén a héten történt, hogy Kristóf egy régi telefonunkba beszélt. Odament hozzá Dádi és megkérdezte tőle, hogy kivel beszél, Kristóf pedig válaszolt, hogy Barnival. Dádi helyeslően bólintott. Ha Dávid is elkezd beszélgetni velük, tuti, hogy kirohanok a lakásból!

Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem is volt egy képzeletbeli barátom, a Tibi. Nem tudom miért Tibi, soha nem tetszett ez a név. Viszont 3 éves korom körül leszoktam róla és nem is volt ennyire kiépített világom hozzá.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

hát szerintem én is félnék. a tesóm kisfiának is volt egy ilyen barátja. egy időben sokat emlegette, majd elfelejtette szépen. nem könnyű a helyzeted. az ilyen filmeket amúgy én sem birom.
ajjjajjj.....akkor én is fel kell kössem a gatyát:)

amilgade írta...

Nekem nem képzeletbeli barátom, hanem világom volt. Én arra fogtam, hogy egyke vagyok, és nincs kivel játszanom. Elég hamar kinőttem én is. Macusnál is számítók valami ilyenre.

Jobban vagy már???

Viki írta...

Egy egész világ? Nem kispályáztál.:))
Köhögök még, de már nem fáj a hátam, nincs lázam. Szóval a jelek szerint megmaradok, köszi.:)

Viki írta...

Ezek szerint elég sok gyereknek van ilyen kitalált haverja.:)

Névtelen írta...

amúgy én andorgó vagyok névtelenül.
még nem jöttem rá, hogy hogy tudok neked kommentelni:( buta vagyok:(

Viki írta...

hogyhogy nem jöttél rá?:) sikerült! mondjuk azt jó, hogy írtad, hogy ki vagy!:))

 

Made by Lena