Húsvét

Na ez a húsvéti számláló jól bestresszelt. 9 nap múlva Húsvét és Kristófnak a bringabeszerzés még sehol nem tart. Holnapra volt időzítve a kis fejemben, erre most esett le, hogy holnap minden zárva lesz. Király! Mondjuk mondtam Kristófnak, hogy a Nyuszi nem hiszem, hogy bringát hozna, mert gondoljon csak bele, hogy hogyan bírná el az a pici nyuszi (a lusta szülő próbál menekülési utat csinálni magának), de úgy látom, hogy Kristóf nagyon reménykedik abban, hogy bazi erős nyúl jön hozzá. És hát szegénykémet már sajnálom is, mert a régi biciklije annyira tönkrement, hogy használhatatlan, a motort pedig kinőtte és azt amúgy is lenyúlta Dávid. Szóval muszáj toppon lennie Nyuszikomának. Viszont gőzöm sincs hogy Dávid mit kapjon, mert akkor már neki is kell egy tekintélyesebb ajándék. Ma a szomszéd gyerek háromkerekű bringáját majdnem sikerült tekernie, úgyhogy lehet, hogy végül kap egyet ő is.
Egyébként nagyon kijött Dávidból a macsó. Direkt arra játszott ma az udvaron, hogy frontálisan ütközzön a szomszéd kissráccal, aki biciklin ült, Dádi pedig motorral száguldozott (komolyan nagyon gyors, pedig lábbal hajtja) és közben vigyorgott, majd az utolsó pillanatban kikerülte. Annyi a javára szól, hogy legalább a nála 9 hónappal idősebb gyerekkel kezdett ki, nem a kisebbel.
Ja, és ma elkezdte azt csinálni, amihez nekem kellett 7 év: nevezetesen rájár az édességre. Odament a kamraszekrényhez, vitte magával a kisszékét, felállt rá, kivette a babapiskótát és elkezdte enni, mindezt uzsi után fél órával, ami ugye mindig valami kis süti vagy rudi. Totál vérig sértődött amikor nem engedtem meg, hogy újra kinyissa a szekrényt, mert még evett volna a kis gömbikém. Olyan furcsa, hogy ennyire különbözik a két gyerek, Kristófnak soha eszébe nem jutna ilyen. Tény, hogy nem is édesszájú, de ő mindig megkérdezi mindenről, hogy szabad-e. Dávid pedig úgy dönt, hogy szabad, ha pedig rászólok, akkor vagy mutogat, hogy menjek a konyhába és tegyem a dolgomat vagy dühödten eldobál mindent ami éppen a kezében van vagy elkezd hisztizni, de úgy, hogy azonnal potyognak a hatalmas krokodilkönnyek. Már készítjük magunkat lelkileg, hogy minden szülői értekezleten napirenden leszünk és rendszeresen kell majd fogadó órákra járnunk. De ha egyszer alfahím a gyerek, akkor alfahím.:)