Ma Dávid pajti újabb ötlettel állt elő. Mivel az orráról le lett tiltva, a fülébe próbálta begyömöszölni a babapiskótát. Szerencsére a megvalósításig nem jutott el, mert túl nagy darabbal próbálkozott ill. résen voltam.:)
Reggel amúgy gyerekorvosnál indítottunk, előttünk is csupa testvérpár volt, akik csendben bementek, kijöttek, utánunk is sok gyerek jött, mindenki szépen várakozott. Az én fiaimat kivéve. Na jó, a várakozás még ment, de amint mi jöttünk és mentünk be velük, mindkettő rákezdett ezerrel, így a doki megkérte Ákost, hogy ugyan vigye már ki az egyik gyereket.:) Mivel már a lázuk is lement, csak minimális hőemelkedése volt Kristófnak, így nem kaptak semmit, de legalább megnyugodtam, hogy rendben vannak. (tegnap délután 39,6-ot produkált Kristóf, amitől enyhén megijedtem).
Ákos elment dolgozni és akkor kitört a balhé. Dávid fiam átment 80 éves zsémbes öregemberbe. Egyszerűen semmi nem volt jó, veszekedett mindenen Kristóffal, dobálta a játékokat és mindenáron azt akarta, hogy emeljem fel és úgy sétálgassak vele a lakásban. Tehát még a sima, ölemben ülő pozíció sem volt jó. Picit ráfaragott, mert a 13 kilójával nem sétálgatok sehova, meg eleve nem fogom cipelgetni 2 éves korára, úgyhogy maradt az üvöltés. Szerencsére már nekem is sokat javult a közérzetem, mert különben nem tudom, hogyan viseltem volna el a fülembe szirénázást. Na ilyen délelőtt után, megváltás volt az ebédidő. Mivel Kristóf semmi kaját nem kíván, ő választotta a mai menüt és pizzára szavazott. Megsütöttem, apró darabokra felvagdostam, Dávid a háttérben ordított, Kristóf nyafogott, hogy éhes, amikor is az utolsó darabnál megcsúszott a kés és valahogy levertem a tányért, ami rögtön ripityára tört és beterítette a konyhát szilánkokkal, plusz pizzával. Nem részletezem a reakciómat. Csak annyit, hogy miután Kristóf megkérdezte, hogy "Hogy lehettél ennyire ügyetlen?" újult erővel dőlt belőlem az áldás. Feltakarítottam, felvágtam a pizza másik felét. Elkezdtek enni a srácok és miközben öntöttem magamnak vizet egy pohárba, Kristóf kiszólt a konyhába: "Vigyázz a pohárra, nehogy azt is eltörd!" Elszámoltam tízig...utána megint és csak ezután kértem meg, hogy ugyan törődjön már a kajájával, amíg el nem veszem. Ezek után kettőkor beájultunk az ágyba és ötig aludtunk.:)
Alvás után pedig Dávid ott folytatta a hisztit, ahol abbahagyta, de legalább már elmutogatta, hogy a foga fáj és tényleg, miután hatszor benyúltam a szájába (ebből ötször korrekten ráharapott az ujjamra és tartotta), sikerült megtalálnom, hogy leghátul nő egy rágófoga. Bekentem neki, benyomtam a DVD-be a Tesz vesz várost és vígan néztük fürdésig.
Nem volt egy egyszerű nap!
Reggel amúgy gyerekorvosnál indítottunk, előttünk is csupa testvérpár volt, akik csendben bementek, kijöttek, utánunk is sok gyerek jött, mindenki szépen várakozott. Az én fiaimat kivéve. Na jó, a várakozás még ment, de amint mi jöttünk és mentünk be velük, mindkettő rákezdett ezerrel, így a doki megkérte Ákost, hogy ugyan vigye már ki az egyik gyereket.:) Mivel már a lázuk is lement, csak minimális hőemelkedése volt Kristófnak, így nem kaptak semmit, de legalább megnyugodtam, hogy rendben vannak. (tegnap délután 39,6-ot produkált Kristóf, amitől enyhén megijedtem).
Ákos elment dolgozni és akkor kitört a balhé. Dávid fiam átment 80 éves zsémbes öregemberbe. Egyszerűen semmi nem volt jó, veszekedett mindenen Kristóffal, dobálta a játékokat és mindenáron azt akarta, hogy emeljem fel és úgy sétálgassak vele a lakásban. Tehát még a sima, ölemben ülő pozíció sem volt jó. Picit ráfaragott, mert a 13 kilójával nem sétálgatok sehova, meg eleve nem fogom cipelgetni 2 éves korára, úgyhogy maradt az üvöltés. Szerencsére már nekem is sokat javult a közérzetem, mert különben nem tudom, hogyan viseltem volna el a fülembe szirénázást. Na ilyen délelőtt után, megváltás volt az ebédidő. Mivel Kristóf semmi kaját nem kíván, ő választotta a mai menüt és pizzára szavazott. Megsütöttem, apró darabokra felvagdostam, Dávid a háttérben ordított, Kristóf nyafogott, hogy éhes, amikor is az utolsó darabnál megcsúszott a kés és valahogy levertem a tányért, ami rögtön ripityára tört és beterítette a konyhát szilánkokkal, plusz pizzával. Nem részletezem a reakciómat. Csak annyit, hogy miután Kristóf megkérdezte, hogy "Hogy lehettél ennyire ügyetlen?" újult erővel dőlt belőlem az áldás. Feltakarítottam, felvágtam a pizza másik felét. Elkezdtek enni a srácok és miközben öntöttem magamnak vizet egy pohárba, Kristóf kiszólt a konyhába: "Vigyázz a pohárra, nehogy azt is eltörd!" Elszámoltam tízig...utána megint és csak ezután kértem meg, hogy ugyan törődjön már a kajájával, amíg el nem veszem. Ezek után kettőkor beájultunk az ágyba és ötig aludtunk.:)
Alvás után pedig Dávid ott folytatta a hisztit, ahol abbahagyta, de legalább már elmutogatta, hogy a foga fáj és tényleg, miután hatszor benyúltam a szájába (ebből ötször korrekten ráharapott az ujjamra és tartotta), sikerült megtalálnom, hogy leghátul nő egy rágófoga. Bekentem neki, benyomtam a DVD-be a Tesz vesz várost és vígan néztük fürdésig.
Nem volt egy egyszerű nap!
2 megjegyzés:
Örülök, hogy jobban vagy/vagytok!!! Látom nálatok is megy a dackoszak. Szerintem a front a hibás, ennyire egyikünk gyereke sem volt eleven/hisztis!!! ;-) Vagy igen?? :D
Hát nem tudom, de már nehezen bírom.
Megjegyzés küldése