Kishapsikáimnak már vannak saját, belső poénjaik. Hatalmasakat tudnak nevetgélni, természetesen leginkább a délutáni alvás helyett/előtt. A mostanában favorit és tuti befutó kifejezés: "Öhöm, öhöm tiszteletem". Ezt mondogatják egymásnak és majdnem bepisilnek a röhögéstől. Már agyalok egy ideje, hogy ezt honnan szedték. Végül megkegyelmezett nekem Dávid és elárulta, hogy a doktor bácsi szokta ezt mondani. És valóban. Tegnap, amint beléptünk a rendelőbe ezzel nyitott.:) Komoly maradtam. Tényleg.
5 megjegyzés:
De édesek:))) Már alig várom, hogy elkezdjen beszélni Boti, kíváncsi leszek miket hablatyol majd össze:), mert most is folyamatosan halandzsázik.
Hát nagyon cukik ezek a srácok:-) És ez csak egyre jobb lesz:-)
Szegény doktor bácsi!!!! ;-) Gondolom a vigyorgós (nem nevetős)arcokat a meggyógyulás számlájára írta! :D
Judit: Igen, az nagy áttörés, amikor végre elkezdenek értelmesen beszélni és megismered a gondolataikat.:)
CsacskaMacska, remélem is, hogy jókat fogok pár év múlva röhögni velük!:)
Amilgade, hát igen, jól jött, hogy jó híreket vittünk.;-)
:D
Megjegyzés küldése