Egy félelmetes éjszaka!

Valamelyik nap a vámpíros bejegyzésemhez keresgéltem egy megfelelő képet, de csupa félelmetes vámpírarcba ütköztem. Így feladtam. Ma éjjel viszont kiderült, hogy a tudatalattimban mély nyomott hagytak a képek, ugyanis álmomban Ákossal menekültünk valakik elől, akik lövöldöztek ránk, igaz mi is lőttünk.:) Az érdekes az volt benne, hogy hiába haltam meg az egyik pillanatban, a következőben újra fitt voltam, mint egy számítógépes játékban és tudtam is, hogy már eggyel kevesebb életem van. (azt nem tudom, mennyi volt a max.;-)). A félelmetes pedig az volt benne, hogy Ákost is éppen lelőtték mellettem, de ezen nem izgultam, hanem csak oldalról ránéztem, hogy újratöltődött-e ő is. Erre rámmosolygott, hogy minden rendben, közben felém fordult és megláttam az arca másik felét is, amin patakokban folyt az élénkvörös vér (színesben álmodom mint kiderült) és a szeme fenn volt akadva, majd bocsánatot kért, hogy még éppen regenerálódik.
Na ennél a pontnál jött át a szobánkba a valóságban Kristóf, hogy pisilnie kell. Kimentem vele, visszakísértem az ágyába és akkor jött el a kritikus pont: le kellett kapcsolnom az előszobában a villanyt és bemenni a koromsötét hálónkba Ákos mellé az ágyba!
Borzasztó érzés volt! Jó, tudtam, hogy csak álmodtam, de annyira valóságos volt az az ijesztő feje és olyan élesen bennem volt a kép. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy felkapcsolom a villanyt csekkolni, hogy rendben van-e az arca. Végül megkegyelmeztem neki, mert így is keveset alszik, nem kell még az én hülyeségeim miatt is virrasztania. Azért reggel megnyugodva láttam, hogy minden rendben...vagy már regenerálódott.;-)