Csütörtök

Reggel fél tízre mentünk és megbeszéltük az óvó nénivel, hogy fél órát marad ott Kristóf egyedül. Gond nélkül maradt is, óvó néni rögtön be is vonta őt egy beszélgetésbe. Dávid is szó nélkül jött velem kifelé, de amint kiértünk az ovi bejáratán, elkezdett üvölteni, hogy oviba akar menni. 15 perc masszív hiszti után sikerült a játszótéren lecsillapodnia, majd lassan indulhattunk is vissza Kristófért. Beértünk az udvarra, Kristóf a homokozóban ült, látta, hogy megjöttem, de meg sem mozdult, Dávid viszont azonnal mellette termett. Beszéltem pár szót az óvó nénivel, aki változatlanul csúcsszuper és nagyon szerencsésnek érzem magunkat, hogy hozzá tartozunk. Elmondta, hogy semmi gond nem volt. Gondoltam, itt az ideje a hazamenetelnek, erre mindkét kishapsim elkezdett hisztizni, hogy nem, mert bent még nem is jétszottak. Óvó néni megkérte a dadust, hogy vigyázzon a gyerekeire és bejött velünk, plusz pár gyerekkel. Egy órán át bent voltunk, mert mindennel játszani akartak és mivel még ügyeleti időszak volt, ezért tényleg nem nagyon zavartunk. Úgyhogy kijátszották magukat a srácok. Kristóf hazafelé is el volt ájulva, hogy mennyire jó ez az ovi és holnap még többet szeretne itt lenni egyedül. Végtelenül megkönnyebbültem.