Itt már reggel megcsúsztunk (kezdtem fáradni:)), így csak tízre értünk be és az óvó néni azt mondta, hogy délben jöjjek csak vissza Kristófért. Elköszöntünk, Kristóf kicsit zavarban volt, de mosolygott és egyáltalán nem állt a sírás szélén, így gyorsan eljöttünk. Dávid már bent elkezdett ordítani, hogy nem jön haza, nem megy a játszótérre, ő is ovis, nem picike. Úgy felhergelte magát, hogy fél órán át, tényleg annyi volt, mert néztem az időt, teli tüdőből visított. Közben az kiabálta, hogy oviba menni. Úgyhogy mindenki csodálkozott az utcán, hogy "jéééé, ilyen gyerek is van." Plusz gondolom, miket gondoltak rólam.:) Nem világosítottam fel őket, hogy inkább a bratyesz hiányzik neki és a rengeteg érdekes játék. Mindenesetre csak hazaértünk valahogy. Itthon kajcsizott, picit jobb kedve lett és kimentünk játszani a szomszéd kisfiúval. Majd vissza Kristófért. (15-20 perc séta a gyerekekkel). Óvó néni ismét mosolyogva fogadott. Semmi gond nem volt. Szívesen játszik mindennel Kristóf, érdeklődik és megfigyel mindent. Nem beszélgetett a többi gyerekkel, de nem is zárkózott el, erre mindjárt kitérek. Gyakorolta a sorakozót és volt csoportos kézmosáson is.:) Úgyhogy alakul a dolog. Hazafelé ismét örömködött, hogy milyen jó oviba járni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése