2007. december 29., szombat

Bacilusparty

Jelentem, Murphy él és virul és éppen az én kis családommal mókázik. Mert persze, hogy pont akkor nem tudunk sehova sem menni, amikor Ákos itthon van 10 napig!
Az úgy kezdődött, hogy 20-án délután Dávid nevetés és sírás helyett mély kutyaugatásszerű hangot adott. 21-én reggel felhívtam a dokit, hogy mikor van aznap rendelés, aki jól rámhozta a szívbajt a különböző keresztkérdéseivel, amiből azt a következtetést vontam le, hogy nagy gáz lehet, ha csak ennyi a tünet, de legalább a doki sem tudja, hogy mi a baja. (amúgy nem értem, hogy itt miért dívik ez a telefonon keresztüli okoskodás). Mindezek után fél tízkor felébresztettem Dávidot, hogy készülődjünk és nagy megkönnyebbülésemre elkezdett köhögni, meg minimálisan folyt az orra! Nagy kő esett le a szivemről, hogy nem Dávid fejlesztett ki vmi új típusú betegséget. Egy órával később meg is tudtam, hogy hurutos a légcsöve. Ja és fertőző. Mondanom sem kell, hogy ajándékvásárlás terén még csak 10%-os készültségi fokot értem el. Gyermek szerencsére 2 nap alatt helyrekapta magát és így 23-án reggeltől estig vásároltunk. Király volt. Na mindegy, túlestünk Karácsonyon, ami nagyon jól sikerült (volt nagy öröm, újabb játékhegy, csomó süti) és amint Dávidot egészségesnek nyilvánítottuk, belázasodott Kristóf és durván köhögni kezdett. Ez 2 nappal ezelőtt történt. Ismét doki. Ez egy másik vírus, másik gyógyszer, szintén fertőző, közben Dádi újra Dátvéderezik, de nem köhög, ettől függetlenül doki még javasolta a gyógyszert. Szóval most hegyekben állnak a gyógyszeres üvegek, én pedig külön jegyzetelek, hogy melyiket hányszor adtam már, melyik gyereknek. Természetesen, simán elkaphatják egymás betegségét is, ebben az esetben, mondta a doki, csak fordítsam meg a gyógyszereket és Dávidnak feleadag, Kristófnak kétszeres. Hmm...

Nincsenek megjegyzések:

 

Made by Lena