Beneveztem Colette "rongyos játékára"! A lényeg, hogy egy régi ruhadarabot újjávarázsolunk!
Colette már jópár napja meghirdette a játékot, de nem nagyon gondolkodtam el rajta, mert igaz, hogy számtalan régi ruhát pont azért nem dobok ki, mert hátha egyszer jó lesz még valamire, DE ezek a ruhák fent sorakoznak a padláson, ahova max. azért megyek fel, hogy újabb adag "hátha jó lesz még valamire" dolgot vigyek fel. Szóval nem sok esélyt adtam magamnak, hogy bármit is varrnék ezekből.
Viszont a hétvégén rendezgettem a srácok szekrényeit, felvittem egy újabb adag ruhát a padlásra:) és közben a kezembe kerültek az apró kis csecsemőkori ruháik. Amikkel még mindig nem jutottam dülőre, hogy mi legyen a sorsuk. Néha adok párat kölcsönbe az egyik szomszéd csajnak, de borzasztó érzés.:) Most is ahogyan nézegettem a ruhákat, teljesen elolvadtam. Miközben nosztalgiázgattam, egyszer csak bevillant Colette játéka!:) Hogy így örökre megmaradhatnának a kedvenceim és mennyire jó lenne!
Így hát azonnal nagy tervezgetésekbe kezdtem és az egyik kedvenc rugdalozó (Dávidé volt) már új formát is kapott tegnap este! Nem mondom, hogy könnyen vágtam bele, mármint az ollóval a rugiba!:) Kellett pár perc lelkierő gyűjtés, de lelki szemeimmel láttam, hogy milyen klasz lesz, ha sikerül megvalósítanom az elképzelésemet. Csak éppen ott volt ez a "Ha". Végül győzőtt az önbizalom és SIKERÜLT! 98%-os elégedettségi szintet értem el és a 2% most kivételesen nem varrási bénaságból származik.
Colette azt kérte, hogy 2 képet mutassunk egy "ilyen volt" és egy "ilyen lett" jellegűt. Az elsőt tudom egyelőre bemutatni, ugyanis fényképezőgépünk még mindig nincs, de már megrendeltük és holnap lehet érte menni!:))
Szóval az "ilyen volt" kép sem közvetlenül a szétvágás előtt készült, hanem 3 éve, amikor Dávid még aktívan hordta, igaz csak pár hétig!:)
Itt egészen pontosan 5 napos volt Dávid.
Colette már jópár napja meghirdette a játékot, de nem nagyon gondolkodtam el rajta, mert igaz, hogy számtalan régi ruhát pont azért nem dobok ki, mert hátha egyszer jó lesz még valamire, DE ezek a ruhák fent sorakoznak a padláson, ahova max. azért megyek fel, hogy újabb adag "hátha jó lesz még valamire" dolgot vigyek fel. Szóval nem sok esélyt adtam magamnak, hogy bármit is varrnék ezekből.
Viszont a hétvégén rendezgettem a srácok szekrényeit, felvittem egy újabb adag ruhát a padlásra:) és közben a kezembe kerültek az apró kis csecsemőkori ruháik. Amikkel még mindig nem jutottam dülőre, hogy mi legyen a sorsuk. Néha adok párat kölcsönbe az egyik szomszéd csajnak, de borzasztó érzés.:) Most is ahogyan nézegettem a ruhákat, teljesen elolvadtam. Miközben nosztalgiázgattam, egyszer csak bevillant Colette játéka!:) Hogy így örökre megmaradhatnának a kedvenceim és mennyire jó lenne!
Így hát azonnal nagy tervezgetésekbe kezdtem és az egyik kedvenc rugdalozó (Dávidé volt) már új formát is kapott tegnap este! Nem mondom, hogy könnyen vágtam bele, mármint az ollóval a rugiba!:) Kellett pár perc lelkierő gyűjtés, de lelki szemeimmel láttam, hogy milyen klasz lesz, ha sikerül megvalósítanom az elképzelésemet. Csak éppen ott volt ez a "Ha". Végül győzőtt az önbizalom és SIKERÜLT! 98%-os elégedettségi szintet értem el és a 2% most kivételesen nem varrási bénaságból származik.
Colette azt kérte, hogy 2 képet mutassunk egy "ilyen volt" és egy "ilyen lett" jellegűt. Az elsőt tudom egyelőre bemutatni, ugyanis fényképezőgépünk még mindig nincs, de már megrendeltük és holnap lehet érte menni!:))
Szóval az "ilyen volt" kép sem közvetlenül a szétvágás előtt készült, hanem 3 éve, amikor Dávid még aktívan hordta, igaz csak pár hétig!:)
Itt egészen pontosan 5 napos volt Dávid.
Holnapután mutatom, hogy mi lett belőle.:) Mármint a rugiból.;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése