Egyébként íme a bizonyíték, hogy mekkora színészpalánták ezek az apróságok.:) A következő arckifejezéseket fél percenként váltogatta Dávid. Ráadásul ő találta ki, hogy most mosolygok:
Most csúnyán nézek:
Most szépen nézek:
Most csúnyán nézek:
Most megint szépen nézek:
Végül elröhögte magát!:)
Na és ebben a képben az a jó, hogy az esetek 95%-ban így néz ki napközben!:)
Kristóf végig szemben ült az asztalnál Dáviddal és róla is sok kép készült, de ő nagyon horrora vette a figurát, ezért őt inkább most nem mutogatom.
...alkalmából kocsikáztunk egyet.:) Bár inkább bosszantó mint mosolygós történet, mert hetek óta nem képes esni az eső, akkor miért pont ma???!!! Amint odaértünk a Városligethez, elkezdett szemerkélni és mire parkolni is tudtunk, már szakadt, úgyhogy ki sem szálltunk a kocsiból. Persze, némi egyezkedésre szükség volt, mert Dávidnál kicsit kicsapta a biztosítékot, hogy elmarad a program. Így kivételesen ihattak a kocsiban gyümölcslevet és megbeszéltük, hogy ha hazaérünk, akkor megnézhetik a Verdákat, mert Dávid már mondogatja egy ideje, hogy szeretné. Ennek a két dolognak köszönhetően hiszti nélkül megúsztuk.:) Kristófot annyira nem hozta lázba a film, ezért neki megígértük, hogy amikor szép idő lesz, akkor bepótoljuk a gyereknapot.
Hirtelen meglepődtem, amikor letöltöttem ezt a képet Dávidról. Ami amúgy már pár napos, csak nagyon mozgalmas hetünk volt és a számítógép háttérbe szorult. Tehát eltartott pár másodpercig mire leesett, hogy mi olyan furcsa a gyereken? Hát, hogy nem maszatos a feje!:) Ugyanis élőben folyamatosan egy édességboltra emlékeztet. Hiába mosom meg tízpercenként a száját, képes még kaja után egy órával is csokis nyálat csorgatni. Apró morzsákkal van tele a pofija, amit múltkor nem is hagyott lemosni, merthogy az a szakálla.:) Az pedig, hogy már alapban is vaníliáscukor illatú a bőre csak hab a tortán. Imádom!:)
Délelőtt 2 órán át telefonálgattam és okosodtam. Ugyanis vészesen közeledik a szabim vége. Na jó még 2 hónap, de azért nem árt időben képbe kerülni. Ma azt a verziót játszottam végig, hogy mit kell csinálni, ha valaki háztartásbeliként (amely fogalom már nem létezik, de ezzel lehet a legkönnyebben elmagyarázni hivatalos helyeken, hogy mire is gondolok) otthon marad. Az APEH, az OEP, az ONYF és a Magánnyugdíjpénztár szerencsére ugyanazt mondta.:) Azaz: a munkaviszony megszűnését követően a 09T1011-es nyomtatványt kell kitölteni és benyújtani az APEH részére. Minden hónap 12-ig 4.500 Ft-ot kell befizetni az APEH számlájára vagy csekken (ekkor be kell menni az ügyfélszolgálatra, mert az adóazonosító jelemre előre nyomtatott csekket készítenek) vagy átuttalással is lehet fizetni. Amúgy 150 Ft/nap, ha nem teljes hónapról van szó. Ez az összeg pénzbeli ellátásra nem jogosít, csak egészségügyi ellátásra, azaz orvosi ellátás, kórházi kezelés és a gyógyszerekhez a támogatás. A nyugdíjhoz szüséges szolgálati időbe sem számít bele ez az időszak, de ha azt szeretném, hogy beszámítson, akkor az ONYF-fel külön megállapodást lehet kötni, többet fizetni és akkor rendben van. A Magánnyugdíjpénztárhoz semmit nem kell bejelenteni, ha újra lesz munkaviszonyom, akkor majd a munkáltató megteszi a szükséges lépéseket. Az OEP-t is az APEH értesíti, tehát külön nekik sem kell szólni. Jelenleg, ha valakinek nulla jövedelme van, akkor nem kell adóbevallást kitöltenie (tehát nullást sem), de persze ki tudja mi lesz a szabály 2 év múlva.;-) Azt hiszem semmit sem felejtettem ki.:) Szóval 4.500 Ft-ért cserébe itthon lehet maradni. Ez azért volt jó hír, mert eddig 20.000 Ft körüli összegről hallottam.
Van egy olyan érzésem, hogy ezerrel pátyolgatok a kerítésünk mellett egy csomó gazt! Szórtam oda virágmagokat is pár hónappal ezelőtt, de gőzöm sincs, hogy hogyan néznek majd ki kezdetben és ezért semmit nem merek kihúzni. Már csak azért sem, mert múltkor a szomszéd csaj jól megszívatott. Nagy guru virágilag, ezért megkértem, hogy nézzen már meg pár dolgot a kertünkben. Konkrétan egy olyan "gazt" is mutattam neki, amilyet tavaly még nem láttam és szabályos közönként bújtak elő a kerítéstől nem messze. Csaj rávágta, hogy gaz. Kihúztam. Azóta eltelt pár hét és a láttam, hogy nőtt újra egy olyan gazunk, de virága is van! Ekkor ugrott be, hogy oda szórtam körömvirágot meg mindenféle ilyen apró kis virágmagot. A többit viszont már hiába várom, mert lelkesen kihúztam. Igaziból az zavart be, hogy a tulipánok hagymái fölé szórtam a magokat (amikor még nem volt tulipán), viszont ez totál kiesett és abból indultam ki, hogy ha ott tulipán van, akkor más virág nem lehet.
Mindig akkor jövök rá, hogy szeretem, amikor nagy ritkán Anyuéknál belefutok. Tényleg ritkán. Kétévente egyszer. Így valahogy köretként nem is szoktam gondolni rá, de tegnap vettünk újkrumplit, így beugrott, hogy talán megpróbálkozhatnék vele. Elővettem a szakácskönyvemet és közben volt egy olyan hátsó gondolatom is, hogy talán csekkolni kellene még egy helyen a receptet, de naívan úgy döntöttem, hogy minek. Ezt csak nem lehet elszúrni. Csak nem. Vagy csak de? Két dolgot kérdőjeleztem meg az összesen 3 soros leírásban. Egyrészt, hogy majd levet ereszt a krumpli, másrészt, hogy csak néha kell megkeverni. Viszont mindkettőt elhittem. Mondanom sem kell, hogy a krumpli nulla hajlandóságot mutatott levet adni és az "időnként megkeverjük" időtartam nem elegendő arra, hogy közben csekkoljuk pár kedvenc blogunkat. Max. a képeket. Szóval némileg leragadt a lelkem, ezért a végefelé mégiscsak adtam hozzá egy pohár vizet, amitől az egész krumplipüré jelleget kapott, de legalább átfőtt a krumpli. Az pedig, hogy főzés után egy órára magára hagytam, amíg letudtuk az ovis kört, kifejezetten jót tett neki. Srácoknak is ízlett, bár Kristóf megkérdezte, hogy miért szórtam rá leveleket.:) Szóval újabb körettel bővült a repertoárom. Jobb későn mint soha!:)
Elkészültem Lédának a PIF ajándékaimmal, sőt már postáztam is, sőt már meg is kapta.:) Sajnos saját készítésű képet nem tudok mutatni róla, mert akkoriban pont nem volt fényképezőgépünk, de Lédától kölcsönvettem a képet.:) Egy kék kordbársony párnát csináltam, egy Tatty Teddy-s kis képet és pár aprósággal kiegészítettem a csomagot. Remélem, nem lett túl "gyerekes", de mivel a személyes találkozásunkkor úgy vettem észre, hogy elég hasonló az ízlésünk Lédával, ezért most alapvetően arra hagyatkoztam, hogy én minek örülnék.:) A ceruzát is azért küldtem, mert szerintem Te is szeretsz írkálni és engem mindig feldob, amikor pl. a Hello Kittys ceruzáimat használom.:)
Van egy olyan gyanúm, hogy Mary Poppins az új szakács az oviban. Ugyanis mostanában ahányszor megkérdezem Kristóftól, hogy mi volt ebédre, rendre a következő válaszokat kapom:
Beindult a pletyi a kertben, hogy a rózsa modellkedik és felkerült a világhálóra. Egy esetleges morgást megelőzendő, gyorsan lekaptam még pár virágot. Pistike kimaradt, mert nagyon nem hozta a formáját és az árvácskáim is a végsőket rúgják, de a többieket fotogénnek találatam. Ja, a levenduláim pedig nem hagyták magukat.
1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!
Első körben Kimnovák dalszövegekben kerestem a választ, de nem voltam túl sikeres. Majd jött Presser Gábor és alakultak a kérdések, de ő túl romantikus. Viszont az LGT mindenben segített!:) Még Cserháti Zsuzsánál néztem volna szét illetve a Hiperkarmánál, ha az LGT-vel is becsődöltem volna.
A kérdések és válaszok:
Írj magadról!
"Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még"
Most hol lennél szívesen?
"Gyere, gyere ki a hegyoldalba!
Neked játszik ott egy rock'n'roll banda.
Gyere, gyere, gyere, várok rád!"
Milyen a kapcsolatod?
"Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó."
Mit gondolsz a szeretetről:
"Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!"
Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
"Nincs szebb,
mint a vasalt világban
a gyűrött, a kócos
rock and roll
Ó, nincs szebb,
mint ha kilóg a sorból,
mert nem ért a szóból,
kinek ez a zene szól
Ó, nincs szebb,
mint az alázat csendje
ha zenére lázad,
s a szív zakatol
Ó, nincs szebb,
mint a csend kapuját
ha berúgja páros lábbal
a rock and roll
Ó, szép volt
Azt ígértem, halálig játszom
Szép volt
Hát játssz el értem
egy szentimentális rock and rollt"
Mivel elég időigényes ez a játék, ezért senkinek sem dobnám név szerint tovább, pedig mindenkire kíváncsi vagyok, akit rendszeresen olvasok.;-)
Ma pont ennyi idős vagyok. Nem, nem szoktuk tartani a feledik szülinapokat.:) Csak azért vagyok erre a dátumra minden évben érzékeny, mert innentől kezdve közelebb van a következő szülinapom és ez soha nem dob fel. Ez sem lenne említésre méltó dolog, mert már megtanultam csendben lekezelni. Ma viszont 2 olyan esemény is történt, amitől úgy érzem, hogy most először mégiscsak megünnepeltük a feledik szülinapomat is és ennek köszönhetően mégsem olyan tragikus ez a nap.:) Mondjuk amikor ezt Ákosnak is megemlítettem, akkor közölte, hogy jól jegyezzem meg, mert legközelebb a 66,5 lesz ilyen kivételes nap. Csak azért nem kólintottam fejbe, mert túl erős az egyik "ajándékomat" tőle kaptam. Egy új fényképezőgépet!:) Erről ugye már írtam, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a gép az enyém lesz. Azt hittem, hogy a családé, de kiderült, hogy mivel jobbat vettünk az eredeti tervnél (nem kis nyavajgásomnak és rendkívül jó meggyőzőerőmnek köszönhetően), ezért ez úgy kerül be a családi köztudatba mintha az enyém lenne, de ettől függetlenül ugyanúgy használja apjuk is a munkája során. Erről jut eszembe, kell még hozzá venni egy jó kis nőies védőtáskát!;-)
A másik ajándékom pedig az alábbi képen látható rózsa mármint az állapota. Ezt nevelgetem, szeretgetem már vagy másfél hónapja és tegnap még csak egy bimbó volt rajta, estére viszont ilyen gyönyörűen kinyílt és fantasztikusan jó illata van. Mivel volt egy kisebb viharunk is, ezért sikerült ilyen extra giccses képet készíteni róla.:))
Vettünk egy ugrálókötelet, merthogy ha már nem futok, akkor ugráljak.:) Örültem is a dolognak, mert régen tök jól ment és majdnem mindig én nyertem meg a "ki tudja elrontás nélkül a legtovább csinálni" játékot.
Nagy lelkesen ki is próbáltam amint hazaértünk. Ugrottam egyet....majd öt percig szorítottam a melleimet és jajgattam ezerrel.:))) Egyrészt túl magasra ugrottam, másrészt elfelejtettem, hogy tizenkét évesen miért is szoktam le az ugrókötelezésről. Most már rémlik.;-)
Ezt a képet csináltam a rugdalózóból. A fürdőszoba ajtó és WC ajtó közötti keskeny kis falra kerül, így naponta látom.:)
Azt az előbb elfelejtettem írni, hogy a kép hátulja a rugi hátulja és képzeljétek 24,5 cm hosszú volt nyaktól popsiig és nekem pont ekkora anyag kellett!:)) Pedig annyi eszem nem volt, hogy ezt előre kalkulálgassam, úgyhogy ez a ruha tényleg ilyen formában szeretett volna továbbra is velünk maradni!:)
Beneveztem Colette "rongyos játékára"! A lényeg, hogy egy régi ruhadarabot újjávarázsolunk!
Colette már jópár napja meghirdette a játékot, de nem nagyon gondolkodtam el rajta, mert igaz, hogy számtalan régi ruhát pont azért nem dobok ki, mert hátha egyszer jó lesz még valamire, DE ezek a ruhák fent sorakoznak a padláson, ahova max. azért megyek fel, hogy újabb adag "hátha jó lesz még valamire" dolgot vigyek fel. Szóval nem sok esélyt adtam magamnak, hogy bármit is varrnék ezekből. Viszont a hétvégén rendezgettem a srácok szekrényeit, felvittem egy újabb adag ruhát a padlásra:) és közben a kezembe kerültek az apró kis csecsemőkori ruháik. Amikkel még mindig nem jutottam dülőre, hogy mi legyen a sorsuk. Néha adok párat kölcsönbe az egyik szomszéd csajnak, de borzasztó érzés.:) Most is ahogyan nézegettem a ruhákat, teljesen elolvadtam. Miközben nosztalgiázgattam, egyszer csak bevillant Colette játéka!:) Hogy így örökre megmaradhatnának a kedvenceim és mennyire jó lenne! Így hát azonnal nagy tervezgetésekbe kezdtem és az egyik kedvenc rugdalozó (Dávidé volt) már új formát is kapott tegnap este! Nem mondom, hogy könnyen vágtam bele, mármint az ollóval a rugiba!:) Kellett pár perc lelkierő gyűjtés, de lelki szemeimmel láttam, hogy milyen klasz lesz, ha sikerül megvalósítanom az elképzelésemet. Csak éppen ott volt ez a "Ha". Végül győzőtt az önbizalom és SIKERÜLT! 98%-os elégedettségi szintet értem el és a 2% most kivételesen nem varrási bénaságból származik. Colette azt kérte, hogy 2 képet mutassunk egy "ilyen volt" és egy "ilyen lett" jellegűt. Az elsőt tudom egyelőre bemutatni, ugyanis fényképezőgépünk még mindig nincs, de már megrendeltük és holnap lehet érte menni!:)) Szóval az "ilyen volt" kép sem közvetlenül a szétvágás előtt készült, hanem 3 éve, amikor Dávid még aktívan hordta, igaz csak pár hétig!:) Itt egészen pontosan 5 napos volt Dávid.
Holnapután mutatom, hogy mi lett belőle.:) Mármint a rugiból.;-)
Kristóf tegnap este teljesen kétségbe esett azon, hogy ha nagy lesz és tűzoltó, akkor nappal a tűzoltóállomáson kell lennie és én nem leszek vele. Próbáltam rávilágítani, hogy ha felnőtt lesz, akkor már amúgy sem fogunk együtt lakni. Na ezen totál kiakadt.:) Hogy akkor inkább ő gyerek akar maradni, mert ő mindig velem akar élni. Megnyugtattam, hogy ezt is lehet! Miután ezt még vagy tízszer elismételtette velem, végre tényleg mosolygott, kényelmesen elhelyezkedett az ágyában és nagy elégedetten adott egy jóéjszakát puszit. Némileg anyásra sikerült ez a gyerek.;-) Azért reggel gond nélkül ment oviba!:D
Újabb egészségügyi bejegyzés következik, bár némi infótartalommal is rendelkezik allergiavizsgálat ügyben.:) Lassan leállítom magam erről a témakörről, de a héten is sűrűn láttam fehér köpenyeseket. Legutóbb tegnap reggel nyolctól a fogorvosomat, aki több mint egy órán át tartatta nyitva a számat. Ráadásul nagyra, mert egy hátsó fogamat tömött és nehezen fért hozzá. Hogy lekössem magam elkezdtem nézelődni és most először vettem észre, hogy a lámpa fémrészében tükröződik minden. Mondjuk legalább tíz percemet elvett mire ki tudtam venni a torzulás miatt, hogy mit is látok, de amikor rájöttem, hogy a számat és benne minden egyéb cuccot, hát majdnem rosszul lettem. Utána azon igyekeztem, hogy mindenhova nézzek, csak oda ne. Szóval jól szórakoztam. Viszont nem erről akartam írni. Hanem még kedden a fülészeten beszéltük a dokinkkal, hogy Dávidnál fennáll az esélye némi allergiának, mert totál egyszerre lettünk náthásak 4 hete és a szemét is dörzsölte rendszeresen. Most éppen jobban van, de nálam is csitult a dolog. A lényeg, hogy kétféle vizsgálati mód van. Az egyik a karon karcolásos. Amikor kis pöttyöket tesznek a gyermek karjára, megkarcolják és figyelik a hatást. A másik a vérvétel. Megtudtam, hogy a vérvétel azért jobb, mert abból sokkal több dologra tudnak vizsgálni. Úgyhogy majd arra megyünk, de csak jövőre. Ezen a nyáron bőven elég lesz az oltásokra járkálni kéthavonta. Ugyanis a 2. bárányhimlő után, elkezdjük a kullancs elleni védőoltást. Feltéve, ha még lesz vakcina.
Édességfüggők, jó hírem van!:) Négy hónap sportolás és rengeteg édesség elfogyasztása után csökkent egy számot a ruhaméretem!:)) A kilók változatlanok, de most is éppen zserbót tolok. Bocs.:) Bár az ex-táplálkozási szakértőm próbál megint képbe kerülni és felcsigázni az érdeklődésemet az egészségesebb kaják iránt. Ennek keretében kiszedett belőlem egy olyan bizalmas infót, amit utoljára 2 évvel ezelőtt az altatóorvosomnak árultam el, mert úgy gondoltam, hogy mégsem lenne annyira jó poén, ha műtét közben felébrednék. Az altatódokinak elnéztem a kiváncsiságát, de Ákosra nagyon kiakadtam, ugyanis miután elárultam a kilóim számát, bepötyögte valami kalkulátorba és kiderült, hogy normális a testsúlyom. Ami ugye nem baj és ezt sejtettem is, de az is kiderült, hogy ha 50 és 70 kg között bármit mondok, mindig ez az eredmény jön ki! Legközelebb jobban résen leszek!:)
Reggel kérdezte tőlem egy anyuka, hogy be van-e oltva Kristóf bárányhimlő ellen, mert járvány van az oviban. Mondtam, hogy ő igen, de Dávid még mindig nincs. Ráadásul pont szombaton mondta az egyik barátnőm, hogy az ő lánya 2 oltást is kapott ebben a témában, Kristóf viszont csak egyet 2 éve. Reggel az ovis anyuka is azt mondta, hogy az ő lánya is kettőt kapott. Ezek után délelőtt nézegettem a neten, hogy hogy is van ez, de csak azt találtam, hogy 12 éves korig 1 db oltás kell, felette kettő. A dokink csak délután rendelt, így várnom kellett picit, hogy megtudjam az ő véleményét. Persze, oviból rögtön hozzá mentünk és Dávid már meg is kapta az első szurit. Ugyanis most már tényleg kettőt adnak. Ha jól értettem 2009. április 1. óta, de a 2008. reálisabbnak tűnik, csak mivel nagy sírásban volt Dávid nem hallottam rendesen. A lényeg, hogy Kristófnak már nem kell újabb oltás és ő kb. 80-85%-os valószínűséggel nem lesz bárányhimlős, ha mégis, akkor enyhébb lefolyású. Dávid pedig már a dupla védelem miatt valszeg egyáltalán nem lesz az. Hacsak ebben a 2 hétben, amíg ki nem alakul a védettség, el nem kapja. Viszont valahol azt olvastam, hogy ha valakinek már a szervezetében van a betegség, de 72 órán belül megkapja a védőoltást, akkor is jó eséllyel elfojtja vagy csökkenti a tüneteket. Hogy miért rohantam azonnal beoltatni Dávidot is? Mert azt hallottam, hogy ma már sokkal agresszívebb és durvább lefolyású ez a betegség, mint a mi időnkben. Az egyik kislánynak pl. a szemén belül is lettek hólyagok. Na ezt szereném kihagyni!
Múlt héten végeztem ki, de magyarul szerintem nem fogom elolvasni, max. ha nagyon uborkaszezon lesz. Egyszerűen még mindig nem értem, hogy miért ütött ekkorát ez a történet. Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozata szintén hasonló felállásban játszódik, csak ott már 24 éves a főszereplő csaj, sokkal humorosabb és az első 2 könyv ezerszer jobb, mint ezek. Ráadásul hamarabb is írta őket. Az más kérdés, hogy a 4. kötettől abszolút a szexre ment az egész és mondjuk a 11-12. részt már csak azért olvastam el, hogy mit lehet még kihozni, mert már a létező összes felállásban megvolt mindenki mindenkinek a sorozatban. Szóval az első kettő könyvet nagyon ajánlom, de a többi elég necces.
Szombaton csajbuliban voltam. Azaz inkább már ÖTYE-klub, ugyanis lassan tíz éve, hogy megtartottuk az első találkozónkat, amire még tényleg illett a csajbuli név. Azaz péntek este találkoztunk valakinek a lakásán, ahol nagy mennyiségű és sokfajta pia halmozódott fel egy koktélkönyv társaságában és indult a nagy kísérlezetés. Manapság már úgy megy a dolog, hogy évente kétszer-háromszor, szombat délben jövünk össze és az italokról az ebédre és sütikre terelődött a hangsúly. Bár ez nem is annyira az öregedésünknek köszönhető, hanem annak az életszakasznak, amiben nyolcunk közül a legtöbben tartunk. Azaz valaki mindig vagy gömbölyödik éppen, vagy babára készül vagy szoptat. Viszont már látszik a fény az alagút végén, ugyanis ketten már újra ittunk szombaton!:))
Vasárnap érte el az ingerküszöbünket a lakásban felhalmozódott játékok mennyisége. Illetve az a tény, hogy abból áll a játszás, hogy mindent szétdobálnak a nappaliban és a gyerekszobában. Ezért úgy döntöttünk miután többé-kevésbé szátválogattuk a játékokat (ez egy napi meló volt) különböző dobozokba, hogy egy részük felkerül a padlásra. Heti váltásban lehet kérni valamelyik dobozt. Persze vannak fixen a gyerekszobában levő játékok. Pl. a legók, könyvek, rajzcuccok, plüssállatok, társasok, orvosi felszerelés. (ezekből is bőven tudnak hatalmas kupit csinálni, ahogy ma látom) Viszont az autók, sínek a vonatokkal, építőkockák, rengeteg apró kis műanyag játék, amik végképp csak szétdobálási célt szolgáltak. Szóval ezeket hetente váltjuk. Illetve a nappaliban volt egy nagy játszókonyha és szerelőpult is, természetesen rengeteg konyhai kiegészítővel és szerszámokkal. Na ezekre is sikerült bevezetni azt a rendszert, hogy minden héten csak az egyik van lent. Most éppen a konyha, amiről már kitalálta Kristóf, hogy játékból az a szerelőpult és a műanyag zöldségek a szerszámok. A rendtől még mindig elég messze vagyunk, de legalább az első lépéseket megtettük.;-)
...nincs fényképezőgépünk.:( Ugyanis olyan régi a gépünk, hogy nem egyszerű memóriakártyát találni hozzá, ráadásul az is tízezer felett lenne. Így hát veszünk egy újat!!!! Ami tök jó, csak Ákos eszméletlenül lassú ilyen téren. Szóval gőzöm sincs, hogy mikorra találja meg a megfelelő gépet egyáltalán elméleti síkon is. Majd utána jön még pár hét mire az üzletet is kinézi hozzá.
Pedig tegnap is olyan jópofa sütit csináltam. Azaz a süti sima kakaóspiskóta volt, de vettem múltkor mindenféle mintájú sablonokat. Ezeket a torta tetejére lehet tenni és úgy megporcukrozni vagy kakaózni. Így tegnap tök jó kisvirágos mintájú sütit ettünk.:)
Elég bicskanyitogató látványban volt délelőtt részem. Kilencedik (de min. nyolcadik) hónapban levő kismama simán cigizve sétálgatott a kórház parkjában. Szegény baba! Ilyenkor mindig azok a párok jutnak eszembe, akik évekig küzdenek a babáért és sokszor sikertelenül. Miért nem nekik sikerül? Közben tudom, hogy nincsenek véletlenek, de akkor is kiakasztó!
Tetszett reggel a rádióban a hírszerkesztés.:) Bemondták, hogy az Országgyűlés tegnap megszavazta az idei adócsomagot illetve, hogy a nyugdíjkorhatár kétezervalamikortól 65 év lesz. Kettő hír múlva pedig arról számoltak be, hogy a csehek és a szlovákok is tovább élnek, mint mi. Ugyanis a 65 évet egyre kevesebben élik meg Magyarországon. Nyugdíjkérdés kipipálva.:)
Viszont megnyugodtam, hogy nem kell visszarohannom dolgozni, ugyanis, ha még pár évet itthon maradok, akkor is vár rám még majdnem 30 év meló! Szóval nem maradok le semmiről!:)
Elhatároztam, hogy megvarrom magamnak a tulipános kord anyagból a szoknyát, amit még télen elterveztem. Miután lefeküdtek a gyerekek, fényesre súroltam az étkezőasztalt, áttoltam a nappaliba a teraszajtó elé, hogy megfelelő legyen a fény is, majd elkezdtem előpakolni a varrós dolgokat. Mindez olyan fél órámat vett igénybe, majd elkezdtem tervezni a szoknyát. Na igen, a "tervezés" szó használata enyhén nagyzolás, ugyanis csak egy téglalapot fogok összevarrni, gumiházat csinálok és kész is!:) Ez volt az elmélet. A gyakorlatban rájöttem, hogy a kordbársony csíkok keresztbe mennek, ha csak egy téglalapot vágok ki. Úgyhogy rögtön újabb pluszmeló, hogy 2 téglalapot vágok és utána összevarrom. Nem baj. De mekkorák legyenek a téglalapok? Méretvételben sem vagyok túl jó, úgyhogy kb. fél órán át próbáltam magamhoz a lepedő méretű anyagot, hogy mégis mennyi kell belőle egy miniszoknyához, úgy hogy ha leülök, akkor ne szaladjon fel a nyakamig, ráadásul legyen akkora szélessége, hogy ne repedjen szét leüléskor, de azért ne legyen annyira bő, hogy úgy álljon rajtam, mint tehénen a gatya. Gondolom a szűkítésnek valami ilyesmi funkciója van, de azt nem csinálok.:) Szóval miután már hatszor belegabalyodtam az anyagba, rájöttem, hogy egyszerűbb, ha előkapom az egyik szoknyámat, lemérem, hozzáadok még 7 cm-et biztos, ami biztos és kezdődhet a varrás. Így is tettem. Majd mielőtt nekikezdtem volna a szabásnak, rájöttem, hogy a gumit is meg kellene keresnem, mert csak annyi emlékem van róla, hogy vettem. A télen. Fél órával később is ugyanitt tartottam, csak holt idegen, mert az összes létező helyet kipakoltam, ahova tehettem, de semmi. Viszont találtam közbélést, csipkéket és farkasfogat. Hogy őszinte legyek, nem igazán kárpótoltak. Sőt! Varrókedvem lelohadt és ki tudja mikor tér vissza...
Miközben takarítgattam, rendet raktam ma, azt vettem észre, hogy egyre több olyan tárgyam, dolgom van, amit Tőletek kaptam!:) Ráadásul napi használatban vannak és annyira jó érzés, hogy nem személytelen dolgok vesznek körül. Pl. amikor megyek valahova, akkor Judit vagy Tigrislilijom táskája jön velem, Léda vagy Tigrislilijom pénztárcája. Léda nyaklánca mindig! A konyhában rendszeresen Amilgade edényfogóit használom! Ha valamilyen jó receptet találok, akkor Léda által készített Muffinos füzetbe írom. A varróollóimat Amilgade ollótartója őrzi. Hímzéskor a Stitcher' Angels partneremtől kapott praktikus dolgokat használom. Varráskor mindig előkerül Tigrislilijom szivecskés tűtartója. Szóval sokkal barátságosabb lett ilyen szempontból az életem! Ez nem ilyen érzelgős bejegyzés akar lenni, hanem örömködöm annak, hogy minőségi fordulat állt be a mindennapi használati tárgyaim körében.:) Köszönöm Nektek! Ja, és World peace!;-)
Mégpedig a komposztálónkban! Délelőtt nézegettem a virágaimat és arra lettem figyelmes, hogy a komposztáló tetején mindenféle zöld csápok nyúlnak ki. Mivel nem a bátorságomról vagyok híres, ezért pár perc lelkierőgyűjtésre volt szükségem. Egyrészt, hogy ne sikítsak, másrészt, hogy le merjem venni a komposztáló tetejét. Levettem. Szavakkal nem kifejezhető az az élmény, amiben részem volt. Kb. 50 db hüvelykujjnyi vastag inda tekergett mindenfelé, olyan 40 cm hosszú lehetett egy darab. Azt sem tudtam, hoyg miből nőtt ez ki. Először a krumplira gyanakodtam, de azt dobtam be már máskor is és soha nem csinált ilyet. Végül rájöttem, hogy egy hónappal ezelőtt, amikor ültetgettem a virágokat, a kaspókból a régi földet csak úgy egyben beleszórtam a komposztálóba. Az persze tele volt apró gazokkal, amik minden jel szerint nagyon jól érezték magukat. Miután ilyen sikeresen beazonosítottam a dolgot, kihúztam mindet a fölből és csak úgy visszadobtam őket a komposztálóba. Remélem, ennyi óvintézkedés elég volt. Ugyanis, ha óriásgilisztákat is bevonzanak, akkor tényleg kivágom a magas C-t!;-)
Sikeresen hazavágtam. A memóriakártyájának a pici vékony széle már hetek óta félig letört. Így elég nehéz volt a maradék felénél fogva kivenni a gépből és betenni. Ma viszont már képtelenség, ugyanis letörtem az egészet miközben próbáltam betenni. Mondjuk már régóta szeretnék egy új gépet.;-) Ettől függetlenül van egy olyan érzésem, hogy Ákos csak egy új memóriakártyával állít haza. Ráadásul tuti, hogy nem ma. Pedig meg szerettem volna mutatni, hogy Anyunak mit csináltam Anyák napjára.
Apukám névnapjára csináltam ezt a képet. Egyrészt azért, mert halmániás, másrészt szereti a hajókat és a hálószobájukban elég sok hajós kép van olyan lazább stílusban, szóval alsóhangon, de illik a hálójukba.:) A háló egyébként kék-fehér és a háttér azért lett ez a kockás anyag, mert anyunak múltkor ebből varrtam zsepitartót az éjjeliszekrényére. És hát ugye figyelünk az összhangra!;-) Egyébként holnap adom át a képet és azért veszek piát is neki biztos, ami biztos.;-)
Sajnos a keretezés még mindig vagy összejön vagy nem. Ma este az utóbbi valósult meg, mert varrás közben nyúlt a kordbársony anyag és sehogy sem sikerült megküzdenem vele. Annyira bosszantó, hogy a legvégén szúrom el a képet.:( A vitorlás ilyen módon való ábrázolása nem saját ötlet, egy külföldi blogról mentettem le régebben a képet, de gőzöm sincs kiéről. Bocs. Bár, ha jobban belegondolok, alapvetően magamtól is ilyesmi vitorlást rajzolnék.;-)
Egyébként íme a bizonyíték, hogy mekkora színészpalánták ezek az apróságok.:) A következő arckifejezéseket fél percenként váltogatta Dávid. Ráadásul ő találta ki, hogy most mosolygok:
Most csúnyán nézek:
Most szépen nézek:
Most csúnyán nézek:
Most megint szépen nézek:
Végül elröhögte magát!:)
Na és ebben a képben az a jó, hogy az esetek 95%-ban így néz ki napközben!:)
