Már egy hete készültem rá lelkileg, mert biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb belefutok a szituba. Így ma, amikor bekövetkezett, nem sikítottam egy egetrengetőt, bár nem sok híjja volt. Ugyanis nem éppen szívderítő puszta kézzel elkapni egy giliszta nyakát és kirántani a földből. Azért túléltem.:) Kristóf rögtön rohant oda, hogy szeretné ő is megfogni. De nem találtuk meg (szerencsére) a gilisztát, amin nem is csodálkozom, mert apait-anyait beleadtam, amikor elhajítottam.
Amúgy még mindig nem végeztünk a gazolással. Végül nem gyomírtózunk, hanem csak kapálgatunk. Jövő héten azért már tuti készen lesz! Legalábbis remélem!
Amúgy még mindig nem végeztünk a gazolással. Végül nem gyomírtózunk, hanem csak kapálgatunk. Jövő héten azért már tuti készen lesz! Legalábbis remélem!
2 megjegyzés:
Pfuj...Én is irtózom a gilisztától, póktól, békától. Viszont szeretem az egereket. Sőt!!! Imádom őket. Olyan kisaranyosak, és selymes a bundájuk!!!
áááá, azokat sem bírom:)
Megjegyzés küldése