Már egy ideje nagyon bennem van, hogy szeretnék egy tetoválást. Körvonalakban már kigondoltam azt is, hogy milyet szeretnék: hosszúkás lenne, kb 8 cm magas és max. 3 cm széles. Középen egy virágfej (nem túl csicsás, csak az a hagyományos pár sziromból álló) és lefelé és felfelé némileg nonfiguratív jelleggel mennének a vékony kis indák. Feketében szeretném az egészet.
Csak azért nem szántam még rá végleg magam, mert 2 dologban nem vagyok biztos:
- egyrészt, hogy 20-30 év múlva hogyan viszonyulok majd a tetovált alkaromhoz:)
- másrészt nem biztos, hogy közösséget szeretnék vállalni a tetovált emberekkel...mármint a nagy részükkel biztos, hogy nem. Ez olyan, mint a piercing. 22 évesen megláttam a Pesti Estben egy kozmetikus hirdetését, hogy piercing belövését vállalja. Azonnal úgy éreztem, hogy ez nekem kell!!! Pedig előtte nem is tetszett a piercing ( az orrban levő karikával még mindig nem sikerült megbarátkoznom:)). Ákossal konzultáltam, hogy mit szólna hozzá, de ő csak annyit tanácsolt, hogy várjak egy hetet és ha még utána is szeretném, akkor menjünk el. Alig bírtam ki azt a hetet.:))) Onnantól kezdve 25 éves koromig volt egy pici kő vagy félhold díszem.:) Imádtam, de a fősuli után beláttam, hogy egy konszolidált könyvelő- és könyvvizsgáló cég nem feltétlenül szeretne piercinges munkatársat.:) Így már az interjúnál kivettem. És szép lassan eltűnt a helye. Tavaly viszont, 7 év után, megint úgy éreztem, hogy nagyon nagyon hiányzik és szeptember óta ismét van egy pici fehér kövem.:) Viszont! Most már nagyon sok lánynak/nőnek van és nagy részükkel nem érzem a lelki közösséget, sőt, nem is szeretném! Valószínűleg a tetoválással is így járnék. Csak, amíg a piercinget egy mozdulattal kiveszem, addig a tetkót nem ennyire könnyű eltüntetni...
2 megjegyzés:
Egyetértek! Hiába van egy szép, igényes tetkód, ha nem fogadják el a munkahelyeden. Ha meg olyan helyen van, ahol el lehet takarni, akkor meg minek.
pedig nagyon tetszene, ha lenne! de egyre inkább a nem felé hajlok...
Megjegyzés küldése