Múlt héten Anyóspajtiék szerintem pezsgőt bontottak, ugyanis végre kiköltöztettük az összes lomunkat a garázsukból. Így akadtam rá egy kupac régi képeslapra az 1980-as évek elejéről, amiket még a szüleim kaptak a barátaiktól, nagymamáméktól. Tizenévesen persze én is rendszeresen írogattam a képeslapokat, de inkább kötelező jelleggel mint átéléssel.
Most viszont megértettem, hogy miért is jó dolog. Vagy csak túl szentimentális kezdek lenni az évek múlásával.:) Mindenesetre olyan megható volt, hogy így gondoltak egymásra és évtizedekkel később is van valami nyoma ennek. Évek óta már csak e-mail-ben/SMS-ben küldi körbe mindenki (mármint az én ismeretségi körömben) a jókívánságait, ami tök praktikus, mert egy gombnyomással letudtam akár ötven embert. Nincs is ezzel semmi bajom, csak most értettem meg, hogy egyre kevesebb emlékünk van.
Most viszont megértettem, hogy miért is jó dolog. Vagy csak túl szentimentális kezdek lenni az évek múlásával.:) Mindenesetre olyan megható volt, hogy így gondoltak egymásra és évtizedekkel később is van valami nyoma ennek. Évek óta már csak e-mail-ben/SMS-ben küldi körbe mindenki (mármint az én ismeretségi körömben) a jókívánságait, ami tök praktikus, mert egy gombnyomással letudtam akár ötven embert. Nincs is ezzel semmi bajom, csak most értettem meg, hogy egyre kevesebb emlékünk van.
2 megjegyzés:
:-) Nekem is van képeslap gyűjteményem, és szalvéta gyűjteményem is. Ja, bélyegeket is gyűjtöttem! :D
A mai gyerekek matricát gyűjtenek egy füzetben, vagy mobiltelefont! ;-)
Más minden! Ha belegondolsz egy kézzel írt napló is sokkal több emléket őriz meg! Hiányoznak ezek a dolgok, de a mi gyerekeink ebből már biztos kimaradnak! Reméljük addig kitalálnak valami jobb emlékmegőrzőt!
És a kézzel írt levelek? Csomó gyerekkel leveleztem és sok levél még mindig megvan. Az e-maileket viszont ki tartja majd meg 20-30 évig?
Megjegyzés küldése