2008. november 4., kedd

Képeslapok


Múlt héten Anyóspajtiék szerintem pezsgőt bontottak, ugyanis végre kiköltöztettük az összes lomunkat a garázsukból. Így akadtam rá egy kupac régi képeslapra az 1980-as évek elejéről, amiket még a szüleim kaptak a barátaiktól, nagymamáméktól. Tizenévesen persze én is rendszeresen írogattam a képeslapokat, de inkább kötelező jelleggel mint átéléssel.
Most viszont megértettem, hogy miért is jó dolog. Vagy csak túl szentimentális kezdek lenni az évek múlásával.:) Mindenesetre olyan megható volt, hogy így gondoltak egymásra és évtizedekkel később is van valami nyoma ennek. Évek óta már csak e-mail-ben/SMS-ben küldi körbe mindenki (mármint az én ismeretségi körömben) a jókívánságait, ami tök praktikus, mert egy gombnyomással letudtam akár ötven embert. Nincs is ezzel semmi bajom, csak most értettem meg, hogy egyre kevesebb emlékünk van.

2 megjegyzés:

amilgade írta...

:-) Nekem is van képeslap gyűjteményem, és szalvéta gyűjteményem is. Ja, bélyegeket is gyűjtöttem! :D
A mai gyerekek matricát gyűjtenek egy füzetben, vagy mobiltelefont! ;-)
Más minden! Ha belegondolsz egy kézzel írt napló is sokkal több emléket őriz meg! Hiányoznak ezek a dolgok, de a mi gyerekeink ebből már biztos kimaradnak! Reméljük addig kitalálnak valami jobb emlékmegőrzőt!

Viki írta...

És a kézzel írt levelek? Csomó gyerekkel leveleztem és sok levél még mindig megvan. Az e-maileket viszont ki tartja majd meg 20-30 évig?

 

Made by Lena