2008. június 30., hétfő

Cserebere


Még a lepattintásról jut eszembe, hogy múlt héten Hugi kísért el minket a dokihoz, hogy Kristófra vigyázzon, amíg Dáviddal bent vagyunk.
Nyugatinál találkoztunk és természetesen Kristóf rögtön Rita kezét fogta meg. Erre, fél perccel később már Dávid is ott nyújtogatta a mancsát Tesómnak. Így végül gyerekmentesen slattyogtam mögöttük.:) Nem azt mondom, hogy rossz volt, na de csak így dobni?!:)

Végül kiderült, hogy nem csak Kristófra kellett vigyáznia Ritának, hanem a vérvétel után Dávid sírásától már tényleg nem hallottuk egymást a dokival, így Dávidot pár perc után kiadtam Huginak. Miután végeztem és kijöttem a rendelőből, azt láttam, hogy Hugi ugyanabban a pózban ül Dáviddal, ahogyan én szoktam vígasztalni.:) Ez csak azért volt meglepő, mert szerintem soha nem látott minket még így Rita. És már nem is sírt Dádipajtás.:))

Annyi nyomot hagyott Dávidban a dolog, hogy aznap délután Krisófot ceruzával a kezében üldözte, hgy "Szuri, szuri". Másnap pedig nekem épített legóból egy extra méretű injekciós tűt és azt nyomta a lábamba, karomba teljes erőből, hogy "Szuri!" Szerencsére azóta leszokott róla.

4 megjegyzés:

Unknown írta...

hát az úgy volt, hogy én csak felemeltem Dávidot, mert látszott, h vigasztalásra van szüksége - az elhelyezkedés már az ő reszortja volt :)

Viki írta...

jaaa:)
de az is nagyon jó, hogy ugyanúgy odabújt Hozzád megnyugodni, mintha én lettem volna!!!

amilgade írta...

Macus nekem nagy "társasági lény" Ezért a barátaihoz simán odabújik, puszilgatja őket, sőt, ilyenkor teljesen hanyagol! Legalább szabad vagyok néha! ;-)

Viki írta...

Hááát nálunk alapvetően csak egymást és a családtagokat szeretgetik a srácok. Viszont Kristóf ekkora korában csak nálam nyugodott meg (és Ákosnál), ezért örülök Dávidnak.:)

 

Made by Lena