Stitchers' Angel

Tegnap végre megérkezett Ausztráliába ez a kis csomagom! Szerencsére tetszést aratott, mert egy nagyon kedves köszönő e-mailt kaptam!:))

Zsákocska

Ezen ügyködtem az előbb! Na igen, a méret!;-) Bevallom, a múltkori karácsonyi zacskó után azt gondoltam, hogy megjegyeztem, hogy a szabásminta melyik oldalát kell növelni. Kiderült, hogy mégsem.:) Annyit azért fejlődtem, hogy már akkor észrevettem, hogy elszabtam, amikor kiszabtam.:D Így lett egy kb. 90 cm magas, 20 cm széles csőzsákom.:)) Ráadásul a kétoldalas ragasztófátyol sem ér semmit, hiába vasaltam rá a minta teljes felületére, nem maradt rajta a zsákon. Elkezdtem kézzel felvarrni, de egyrészt nagyon csúnyán varrok, másrészt még mindig gyűlölök kézzel varrni, így végül leszedtem és egy nem túl elegáns, de annál hatékonyabb módszert alkalmaztam.;-) Hobbyragasztóval bekentem a hímzés szélét, majd miután rányomtam a zsákra, rápakoltam két nagyszótárt és egy órán át préseltem.:)

Letűzni nem mertem a tetejét, nehogy az utolsó lépésnél elszúrjam. Az volt a félelmem,hogy a vatelin nem egyenletesen van a szélénél és nem vagyok benne biztos, hogy jól nézne ki, ha ezt varrással is kihangsúlyoznám.
Sógórnőméknek készült amúgy Karácsonyra és azt hiszem elég könnyű kitalálni, hogy mit teszek bele.;-)

Tudtam!:)

Írhattam volna azt is, hogy "Ugye megmondtam???" .;-)
Amikor hazaértünk a fogorvostól tíz perccel később hozta a futár az utolsó karácsonyi rendelésemet! Mármint a fiúknak szánt ajándékokat pipálhatom csak ki, de már ez is haladás.:) Úgyhogy elégedetten dőltem ma hátra a székemben, ebéd után. Lazításként természetesen bekapcsoltam a számítógépet, megnéztem a postafiókomat és hát persze, hogy ott figyelt egy levél a nagynénémtől, hogy a bookline-on milyen sok Thomas-os játékot talált és írjam meg, hogy melyiket rendelje meg vagy ha nem ezeket, akkor mit. Mivel a bookline-ról gyakorlatilag már minden Thomasos cuccot megszereztem, amit szerettem volna, és úgy általában is itt van egy halom játék és semmi új ötletem, ezért most ismét nekieshetek az internetnek, hogy ihletet kapjak.
Ráadásul nagynéni elég maximalista és pörgős, ezáltal nem ülhetek a témán, hanem legkésőbb estig választ kell adnom, konkrét elérhetőségekkel.;-)

Fogászat

A reggel ismét ott talált. A gyökérkezelést kellett volna befejezni, de 3-4 napja nagyon fáj a másik oldalon valamelyik fogam. Kb. kitotóztam, hogy melyik, de a doki, amikor megnézte másikra tippelt. Ami szintén rossz volt, de mint kiderült, nem az fájt, mert most is nagyon fáj.:( Szerinte igaziból a bölcsességfogam sugárzik ki és ki kellene húzni még az ünnepek előtt, de egy foghúzáshoz most nagyon nincs kedvem. (még soha nem volt). Így legközelebb már azt a fogamat csináltatom meg, amelyikre én gondolok, hogy a tömés alatt gázos, ja és dupla időpontot kértem, hogy a gyökérkezelést is fejezzük be végre. Ha utána is fáj, akkor nincs mese foghúzás.:(

Romantika:)

-Mamuci, azt akarom mondani, hogy szeretlek!
:))))

Az első párnám!:)

Na jó, csak a párnahuzatot varrtam, a párnát vettem. És igaziból ez a második próbálkozásom, mivel tegnap kipróbáltam egy sima fehér anyagból, hogy működik-e az elképzelésem párnahuzatvarrást illetően.:) Nagyjából összejött. Igaz, hogy eredetileg 35*35 cm méretű párnára terveztem a huzatot, de szerencsére volt itthon egy 40*40 cm-es is, amire végül jobban passzol.:) A hátoldal anyaga a csipkés virágos anyag teljes egészében. Igaz, az is két részből áll, mert középen lehet betenni a párnát.
Az egyik nagymamámnak készítettem Karácsonyra! Remélem, tetszik majd neki, ugyanis ő gyönyörűen hímzett és kötött úgy 15 évvel ezelőttig.

Kristóf esete a sütőtökkel:)

Ez a kép Andorgó blogját olvasva jutott eszembe.:) Ugyanis ő most próbálkozik a kislányánál a sütőtökkel, ráadásul sikeresen!
Mint látjátok nálunk nem volt túl nagy a tetszési index. Ez még 2004-ben készült valamikor ősszel, mint első próbálkozás az anyatej (és a tejpép) után. Konkrétan semmi nem ment a gyerek szájába és az összes zöldségre ugyanezt a reakciót kaptam.:) Így a gyümölcsök után, Kristóf rögtön csirkehúst és pulykahúst kapott.:) Jó, mondjuk itt már 8-9 hónapos volt, úgyhogy jogos, hogy határozott elképzelése volt arról, mi kerüljön a pocakba.;-)
Jaaa, és a partedlit nem viselte el, de cserébe tényleg szépen evett...mármint amikor evett.

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Nagy mellényúlás volt! Semmi köze sajnos Jane Eyre-hez, pedig én azért kölcsönöztem ki, mert imádom azt a regényt. 80 oldal után abba is hagytam az olvasását. Szóval ez a történet napjainkban játszódik Angliában, de nem az általunk ismert világban, hanem itt lehetőség van az időutazásra, kihalt állatfajok klónózására, meg ilyenekre. A hamisított verseknek pedig virágzó feketepiacuk van. A főszereplő csaj is irodalmi mesterdetektív, aki azokat kapja el, akik szépirodalmi műveket hamisítanak. Majd egyszer csak találkozik egy zseniális bűnözővel, aki a hírnév és némi váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t.

Addig nem jutottam el, hogy hogyan rabolja el J.E-t, mert nem sikerült beleélnem magam ebbe a világba.

Fényképezés

Ma fényképezés volt az oviban. Még annó szeptemberben a szülőin mondta az óvónéni, hogy nem kiöltözős, hanem rendes, színes ruhákban jöjjenek. Fel is ítam, úgyhogy tuti! Ma reggel Ákos vitte oviba Kristófot, majd negyed órával később már itthon is volt enyhén idegesen, hogy amikor meglátta az óvónő(a másik) Kristófot, rögtön azt kérdezte, hogy nem tudtuk, hogy fényképezés lesz??? Kristóf sötétbarna kordnadrágban volt és egy vakondgyáras sötétkék vonatos pólóban (ismerős, Hugi?;-)) és ezt fikázta le a nő. Igazából nem értem, hogy Ákos miért is jött haza, majd újra visszament az oviba, közölni, hogy Kristóf ebben lesz. Erre 10 perc múlva megint itthon volt, ekkor már nagyon idegesen, hogy minden gyerek fehér ingben van. Király! Csak reménykedtem abban, hogy Kristóf még nem nőtte ki azt a fehér inget, amit tavaly vettem neki, de akkor még nagy volt, ezért nem tudta hordani.;-) Szóval Ákos visszament az oviba, de akkor már Kristóf sírt, hogy nem is akar átöltözni, meg amúgy sem volt kedve az egész fényképezkedéshez. Végül dadus néni öltöztette át. Állítólag jó volt rá az ing, de ezt csak Kristóf mondta, mire mentem érte, újra a vonatosban volt. Ja, és Ákos miután lehiggadt, közölte, hogy a csak a fél csoport volt elegánsban, a másik fele utcaiban nyomta. Gondolom, akik nem voltak szülőin, azok fehér ingeztek.
A legszebb az egészben, hogy nem is volt csoportkép, csak egyesével lettek fényképezve. Úgyhogy így főleg nem értem, hogy miért baszta le Ákost az óvónő. Sokkal jobban örültem volna a laza vonatos pólós képnek, mint a hülye fehér ingesnek.
Mivel ezen duzzogtam ebédidőben is, így nem kérdeztem rá a mondókára, mert biztos megemlítettem volna a reggeli incidenst, de inkább nem akartam konfliktust.

Sztrájk

Azt hiszem, megint elege van belőlem a szervezetemnek. De legalább nekem is belőle! Kibírhatta volna januárig a kis genya!Ugyanis, amint édességet eszem, szarul vagyok.:( Most is. Totál fáj a hasam és képnézegetéssel próbálok túllendülni a holtponton. Valószínűleg egy Unicummal is rásegítek hamarosan a dolgok pozitívabb alakulására.Legalább valami jó is legyen benne.;-) Hogyan nevezzek be ilyen gyomorral a nagy karácsonyi mákosguba evő versenyre??? Már az első ünneplős hétvége kiütött.

Adventi naptár

Amilgadenak ígértem a blogján, hogy keresek képet a mi 2 éves adventi naptárunkról. Egész alakost nem találtam, de az alján már semmi izgalmas sincs, mert csak a zsákok vannak 2 sorban.:)
Majd december elsején csinálok mindkettőről (azaz az újról s erről) egy nagytotált.

Éééés IGEN!:)

Kaptam ma egy ilyet!:) Végre megint lesz kedvem főzni.;-)

Posta

Kicsit kezdek izgulni, mert holnap lesz 3 hete, hogy postáztam Ausztráliába a csomagot. Remélem, jövő héten már odaér, mert reálisan kb. ennyi időt gondoltam. Mindenesetre a postás nőnek szerencséje van, hogy nem fogadott nagyobb összegben az egy hetes szállítási időre.;-)

Mi lehet ez?

Kristóf feladta a leckét, ugyanis egész este azon gondolkozom, hogy melyik dalt is énekelhetik az oviban torna óra közben.
Kristófnak nem erőssége az éneklés, sem a mondókázás. Gyakorlatilag soha semmit nem mondott vagy énekelt utánam, csak amióta ovis, azóta kezdett el énekelgetni. (kicsit izgultam is, hogy rendben van-e a gyermek, de amikor 3 évesen kb 8 Micimackó könyvet gyakorlatilag szó szerint "elolvasott", akkor megnyugodtam). Ma viszont nagy ünnepélyesen odahajolt hozzám, hogy mond nekem valamit. Majd ezt énekelte a fülembe: "Szőrpöcshörcsög..." és még volt 3 szó, de arra nem emlékszem, mert annyira leragadtam ennél az elsőnél. Visszakérdeztem, hogy jól értem-e és igen. Próbáltam rákérdezni, hogy a gyerekek énekelték-e ezt viccből, de határozottan állítja, hogy az óvónéni. Végül kiegyeztünk abban, hogy biztos "szőrös hörcsög" és most már legalább ezt mondja, de gőzöm sincs, hogy igaziból mi lehet ez.:) Tervezem, hogy hétfőn rákérdezek az oviban, de még erre sem jöttem rá, hogy ezt hogyan is lehet kultúráltan megkérdezni.;-)

Hihetetlen!:)

Néha annyira alapdolgok nem jutnak eszembe. Mint pl. most is! Anyunak lassan közeledik a szülinapja és hát neki ajándékot venni, az finoman szólva is embertpróbáló dolog. 25 éve rendszeresen kudarcot vallok. A jó hír az, hogy mindenki más is.:)) Ezt csak azért írtam le, hogy legyen némi háttérismeret a történetemhez. Zavarni nem zavar a dolog, mert már megszoktam és minden évben csak reménykedem, hogy idén hátha sikeresebb leszek.:) Meg azért örül annak, amit kap, csak úgy érzem, hogy mindig valami extrát vár, amiről igazán senki sem tudja, hogy mi is lenne az.
Tehát múlt héten felhívott anyu nővére, hogy nincs-e valami ötletem anyunak, sőt több is jöhetne, mert ugye a névnapja is lesz. Pár percig derültem a kérdésen, majd elárultam neki, hogy egyetlenegy használható ötletem van, amit csak azért osztok meg vele mert ő könnyebben mászkál a városban és hátha talál, amin viszont meglepődnék. A kulcsszó: Sheridan's. Évek óta nem lehet kapni, viszont nagyon szereti anyu. Nagynéném gondolkozott pár percig, hogy ő ezt látta valahol mostanában, majd rájött, hogy a repülőtéren a duty free-ben. Próbáltam rávilágítani, hogy kénytelen lesz elugrani nyaralni valahova a tökéletes ajándék érdekében.:) Nem sikerült meggyőznöm.:) Viszont! A szülinapomon beszéltünk telefonon és örömködve közölte, hogy vett Sheridan's-t. Komolyan meglepett és csak hebegtem, hogy hol talált? Mire (és ez a része a hihetetlen) némileg kaján kacajjal közölte, hogy "internet is van a világon drága unokahúgom" És basszus tényleg! Gondolatban ezerszer fejbecsaptam magam úgy homlok környékén és szitkozódtam, hogy a tuti nyerő bombabiztos ajándékötletemről így lecsúsztam. Mondjuk gyorsan megvígasztalódtam azzal a tudattal, hogy anyu szülinapján biztos ezzel a piával fogunk koccintani.:)) Ezt meg is osztottam nagynénémmel, aki mintha célozgatott volna arra, hogy talán nekem is leesik egy üveggel.:) Mindenesetre a beszélgetés végét sikerült úgy alakítanom, hogy ha eddig nem is, de ezek után kénytelen lesz nekem is rendelni!;-)

Ha túl gyors vagy...

...megszívod. (na jó, visszatérek a konszolidáltabb kifejezésmódokhoz, csak tegnap óta annyiszor felnyomták az agyam, mindenféle témában, hogy most előszeretettel használok vulgárisabb kifejezéseket:))
Tehát, Dávid már megint hozta a Thomasos katalógust, amit már 2 hónapja lebegtet az orrom előtt, hogy ebből hozza majd neki a Télapó azt a Nagy műanyag Thomast, amibe 20 db mozdony fér. Most viszont, a héten már másodszor, közölte, hogy neki mégsem azt hoz a Télapó, hanem már meg sem néztem, hogy mit. Ugyanis Télapó már 2 hete leszállította aranyárban azt a műanyag tárolót. Azért remélem, nem fog nagyon kibukni a fa alatt. (mármint Dávid, a Télapó már kibukott:))

Vakegér

Az előbb majdnem robbantam! Valami köcsög összefirkálta a postaládánkat! Rendben, nem firkálás, hanem tök ronda számokkal, ferdén!, valamilyen ezüstös tollal ráírta a házszámunkat! Ami egyébként ott virít a ház falán és nem is valami extravagáns helyen, hanem az unalmas jobb felső sarokban, standard méretben, sötét színben a világos falon! Nem tudom, ki az a degenerált, aki ezzel szórakozik.
Mindenesetre szídtam az összes felmenőjét, miközben a 3 fokos frankó időben CIF-fel súrolgattam a postaládát, aminek természetesen göröngyös a felülete, így nem jött ki mindenhonnan a festék. De ha vissza meri írni...!!!

Miért kell ez?

Annyira nevetséges (vagy inkább siralmas), hogy az emberek minden körülmény között összehozzák, hogy egymásnak essenek. A nők lapja cafen a keresztszemes fórumot azért nem olvasom már legalább másfél éve, mert tök unalmas volt, hogy meglehetősen sűrűn nekiestek annak, aki ismeretlenül mintát kért és akkor született egy csomó hozzászólás arról, hogy előbb be kell mutatkozni és után sem lehet csak úgy kéregetni stb...stb. Nem, nem kértem így mintát, tehát nem ezért zavart a dolog, mert érintve lettem volna (csendes olvasó voltam:)), csak ha éppen nem küzdöttek egymással a lányok, akkor nagyon szép dolgokat lehetett ott látni és kellemes kikapcsolódás volt, viszont oldalakon keresztül a "házirendet", majd az ebből fakadó vitákat olvasni unalmas és kiábrándító leginkább pedig időpazarló tevékenység.
Ezért örültem a blogoknak, mert itt elkülönülten vannak az emberek, mindenki felteszi a szebbnél szebb dolgait, gyönyörködöm nyugiban és erre tessék, már megint megy a vita...tudom, minek olvasom el...azért, mert érint valahol...már a varrós blogokon is láttam, hogy egyre nagyobb szerepet kap a "Te ötleted, én ötletem" dolog leginkább a Meska miatt (gondolom). Viszont lassan eljutunk oda, hogy senki nem mutat majd semmit, mert nincs kedve min. 8 oldal lábjegyzetet írni arról, hogy ki inspirálta, ugyanis, ha bárkit is kihagy, akkor sértődés van. Miért kell ez? Tök egyértelmű, hogy minden blogger hatással van mindenki másra és ennek köszönhetően jönnek létre a szebbnél szebb dolgok! Miért nem lehet egyszerűen csak örülni annak, hogy a másik is valami szépet alkot a szabadidejében?

Tipikus pasi:)

Előbb ezt kérdezte Dávid kb. ötször egymás után:

-Mamuci, ehetek csokisat?Mamuci, ehetek csokisat?Mamuci, ehetek csokisat?Mamuci, ehetek csokisat?Mamuci, ehetek csokisat?
-Ehetsz.
-Mit?

:)

33

Az előbb megleptek a fiúk!:) Mutatok egy kis részletet az ajándékaimból. Olyan aranyosak voltak, mert mindegyikük kezében volt egy szál rózsa és egy szivecskés doboz, ami tele volt finomságokkal. Már attól majdnem sírtam, ahogyan felsorakoztak.;-)

Azt hiszem...

...erre mondják, hogy nagygenerál. Délelőtt egy laza gyökérkezelés, délután pedig nőgyógyász.;-)

Tigrismuffin

Vacsira sütöttem a srácokank egy kis muffint. Kb. 6 évvel ezelőtt mentettem le a receptet a nők lapja cafe-n egy fórumról, ezért sajnos nem tudom, hogy pontosan kitől van, bár nem is pontosan olyan adagokkal csinálom, ahogyan az eredeti receptben szerepelt. Az alja elvileg vaníliás lenne, de azt a részt a gyerekek (meg én is) mindig otthagyták, ezért a teljes tésztába belekeverem a kakaóport.:)

Azért is örökítettem meg ezt a sütit, mert ez az utolsó, amit a robotgépemmel készítettem. Ugyanis már nem bírta a strapát és eltörtek ma a habverői. Vagy csak látta a novemberi-decemberi sütilistámat és köszönte, de nem kért belőle.:) Holnap mindenképpen kell egy újat vennem, mert nem maradhatok itt célszerszám nélkül.;-)

Hozzávalók:

• 12 dkg vaj
• 2 dl cukor
• 2 tojás
• 4 dl liszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál kakaópor
• 2 dl tej
  

Elkészítés:

• a vajat a cukorral habosra keverjük
• hozzáadjuk a tojásokat, lisztet, amibe előtte belekevertük a sütőport és a vaníliás cukrot
• beleöntjük a tejet
• két részre osztjuk, az egyikbe beletesszük a kakaóport
• kivajazzuk a muffinformát és először a vaníliás tésztát tesszük bele, majd rá a kakaóst

Sütés:

• előmelegített sütőben 200 fokon 24 percig sütjük

Lekvárral tálalva isteni, de én kávé vagy egy jó nagy bögre Lipton tea mellé is imádom!

Offline

Este elugrottunk a könyvtárba és egy fontoskodó, idős pasas volt a könyvtáros, akit eddig még soha nem láttuk itt. A következő történt: adtam volna vissza a könyveket, amikor csörgött a telefon, majd könyvtárosbácsink öt percen át taglalta egy nőnek, hogy most nem tudja meghosszabbítani a lejárt könyveket, talán majd fél nyolc után. Igen, ennyi volt az értelme, de ezt rendkívül kreatívan kb. nyolcféle módon ismételte el 1 szó/20 másodperc-es tempóban. Miután letette a telefont felém fordult és ezt mondta, de halál komolyan, olyan tudálékos stílusban: "Könyvtárunk ma offline üzemmódban működik, azaz könyveket tudunk visszavenni, de nem látom, hogy Önnél hány könyv van otthon, van-e tartozása és a kivett könyvekhez is csak üres papírt tudok nyomtatni, amire kézzel írom rá a lejárat dátumát." És ez tényleg nem poén volt arra az alternatívára, hogy beszart a rendszerük és az informatikusok tojnak rá.:)

Ismét...

...mutatok egy mézeskalácsot. Az előbb fejeztem be. Ha már uncsi, szóljatok!:)) Lassan varrni is kellene...

Tovább bonyolódik:)

Fokozódik a helyzet. Ugyanis ma megérkezett a második adag ajándék a gyerekeknek Karácsonyra. Úgyhogy rájöttem, hogy a nyilvántartásomat naprakésszé kell alakítani, azaz más színnel kell jelölni, ami már megérkezett, mással, ami éppen szállítás alatt van és megint mással, amit még nem rendeltem meg. Viszont a már megérkezett ajándékok között is csoportokat kell képezni, ugyanis rájöttem, hogy anyunak odaadom az összes, a nevében rendelt ajándékot. Viszont félő, hogy összekeveri, hogy mit melyik gyereknek és mire rendeltem! Így 4 csomagot kell összeállítanom neki. Ugyanakkor az anyunak átadott ajándékokat is jelölnöm kell a füzetemben, hogy ne keressem majd őket itthon teljes pánikban dec. 23-án!:) És ezek csak a gyerekek ajándékainak adminisztrálása. Közben ott van még anyu szüli- ill. névnapja, az egyik nagymamámnak és apósnak szintén ez a kettős, anyós szülinapja. Karácsonyra pedig 15 felnőttnek az ajándékait kellene lekövetni.:) Ezek után mondja nekem valaki, hogy a kismamák leépülnek agyilag az otthon töltött idő alatt.;)

Tetoválás

Már egy ideje nagyon bennem van, hogy szeretnék egy tetoválást. Körvonalakban már kigondoltam azt is, hogy milyet szeretnék: hosszúkás lenne, kb 8 cm magas és max. 3 cm széles. Középen egy virágfej (nem túl csicsás, csak az a hagyományos pár sziromból álló) és lefelé és felfelé némileg nonfiguratív jelleggel mennének a vékony kis indák. Feketében szeretném az egészet.
Csak azért nem szántam még rá végleg magam, mert 2 dologban nem vagyok biztos:

• egyrészt, hogy 20-30 év múlva hogyan viszonyulok majd a tetovált alkaromhoz:)
• másrészt nem biztos, hogy közösséget szeretnék vállalni a tetovált emberekkel...mármint a nagy részükkel biztos, hogy nem. Ez olyan, mint a piercing. 22 évesen megláttam a Pesti Estben egy kozmetikus hirdetését, hogy piercing belövését vállalja. Azonnal úgy éreztem, hogy ez nekem kell!!! Pedig előtte nem is tetszett a piercing ( az orrban levő karikával még mindig nem sikerült megbarátkoznom:)). Ákossal konzultáltam, hogy mit szólna hozzá, de ő csak annyit tanácsolt, hogy várjak egy hetet és ha még utána is szeretném, akkor menjünk el. Alig bírtam ki azt a hetet.:))) Onnantól kezdve 25 éves koromig volt egy pici kő vagy félhold díszem.:) Imádtam, de a fősuli után beláttam, hogy egy konszolidált könyvelő- és könyvvizsgáló cég nem feltétlenül szeretne piercinges munkatársat.:) Így már az interjúnál kivettem. És szép lassan eltűnt a helye. Tavaly viszont, 7 év után, megint úgy éreztem, hogy nagyon nagyon hiányzik és szeptember óta ismét van egy pici fehér kövem.:) Viszont! Most már nagyon sok lánynak/nőnek van és nagy részükkel nem érzem a lelki közösséget, sőt, nem is szeretném! Valószínűleg a tetoválással is így járnék. Csak, amíg a piercinget egy mozdulattal kiveszem, addig a tetkót nem ennyire könnyű eltüntetni...
  
  

Múzeum

Képzeljétek, kisebb csoda történt!:) Péntek este egyik gyerek sem lett beteg!!! Sőt! Kibírtuk az egész hétvégét!
Így szombaton elmentünk a Közlekedési Múzeumba. Igaz, hogy már Dávid is járt ott többször is, de eddig még soha nem esett le neki, hogy mit lát.;-) Szombaton viszont már ő is nagyon élvezte! Kb félóránként elindítják valamelyik terepasztalt és akkor negyed órán át mennek a vonatok. Tényleg jó, bár a 3. körnél már némileg lankadt a lelkesedésem. Srácoknak viszont nagyon tetszett!

Jeff Lindsay: Dermedt, dacos Dexter

Szeretem ezt a sorozatot is. Ez a 3. könyv, a lényeget nem lövöm le, de Dexterről annyit elárulhatok, hogy sorozatgyilkos. Viszont! Csak azokat teszi el láb alól, akik megérdemlik (pl. pedofil papot, aki utána meg is öli a gyerekeket). Előtte nagyon szigorú szabályok szerint meggyőződik arról, hogy valóban gyilkos-e a leendő áldozata és csak utána lendül akcióba. Persze, senki sem tudja róla, hogy mivel is foglalkozik, mert megalkotott magának egy áléletet és erről is részletesen beszámol. Ugyanis a könyv egyes szám első személyben íródott, amit mindig értékelek. Ja, és lehet, hogy furcsa, de az egész könyv könnyed, szórakoztató hangvételű és Dexter igazán szimpatikus fickó.

Egyébként megfilmesítették ezt is, Hugi nézte/nézi a sorozatot, de amikor összevetettük ismereteinket, kiderült, hogy nem fedi egymást a könyv és a film.

Újabb hímzés

Kezdek nagyon belejönni ezekbe a kis képekbe!:) Az tetszik a legjobban bennük, hogy gyorsan, látványos eredményt lehet elérni velük.
Ez a tegnap esti alkotásom. Ebből is sütiszsacskó lesz és remélhetőleg már olyan méretű zacskót sikerül készítenem, amilyet szeretnék.;-)

Mákos kifli

A szita agyammal persze, hogy elfelejtettem tegnap beírni a receptet. Bocsi.:)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg margarin
• 2 dkg élesztő
• 1dl tej
• 3 evőkanál porcukor
  

A töltelékhez:

• 20 dkg darált mák
• 1 citrom héja és leve
• 10 dkg cukor

Elkészítés:

• A tésztához valókat összedolgozzuk, dagasztjuk majd kinyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.
• A töltelékhez valókat összekeverjük és a kiszaggatott tészta közepébe helyezzük
• A tésztákat kifliformára összenyomkodjuk

Sütés:

• 185 fokra előmelegített sütőben 22 percig sütöttem

Extra:

• Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk
  

Country Welcome!:)

Elkészültem vele! Anyunak csináltam szülinapjára. Jövő hétvégén kapja meg.
Judit, köszi a letűzős ötletet, mert ha nem írtad volna a táskánál és a kis fenyőidnél nem láttam volna ma is, akkor eszembe sem jutott volna. Pedig rengeteget dobott rajta!
Alul a kifordítás helye látszik picit (a hátsó anyag fehér és az próbál előre jönni, sajnos sikerrel), dehát gyakorlat teszi a mestert.:)

:(

Felnyomták az agyamat! Persze lehet, hogy jogos szerintük, szerintem nem! Csak sajnos nem kenem-vágom annyira az angolt, hogy ezt részletesen kifejtsem nekik is.
Annyi történt, hogy ma kaptam egy udvariasan lebaszós e-mailt a stitcher's angel szervezőjétől, hogy aggódik a partnerem, mert nem kapott még semmit tőlem és nem is hallott rólam semmit és vegyem már fel vele (mármint, akinek küldenem kellett az ajándékot) a kapcsolatot.
A kiakadásom fő oka: október 31. a postázási határidő volt! Rendben, ennek nem tettem eleget, mert november 3-án postáztam, ám a magyar postát figyelembe véve tök mindegy, hogy pénteken délután vagy hétfőn reggel adtam postára, mert pénteken már úgysem történt volna semmi.
Most néztem meg a szervező blogját, hogy ő már november 3-án ott aggódott, hogy mennyien nem kapták még meg a csomagjukat. Könyörgöm! Hogy a p-ba kapták volna meg, amikor nem belföldi feladás volt a legtöbb esetben, ráadásul elseje és másodika hétvége volt!!! Tavaly a tesóm Amerikába küldött egy ajándékot és majdnem 1 hónap alatt ért ki. Onnan ide viszont itt volt bő egy hét alatt. Szóval kedves dolog, hogy aggódik, nehogy ne kapjon valaki valamit, de basszus várja már ki a normális postázási határidőt, mondjuk legalább 2 hetet és utána kezdjen el baszogatni.
Ja, és a blogján 3-án írta, hogy múlt hét péntekig mindenki írjon a partnerének, hogy késésben van és sorry. Mivel nem olvastam a blogját, ezért persze, hogy nem írtam, így ma jött a fejmosás. Ráadásul nem is érzem úgy, hogy késésben lennék, mert 9 napja úton van már hozzá a csomagom. Arról persze egy hang sincs, hogy ha esetleg már postáztam a dolgokat, akkor bocs és tárgytalan.
Óóóó, és a "legkedvesebb" részét el is felejtettem a mailnek, megemlítette a drága szervező, hogy látja, hogy én milyen gyönyörű dolgokat kaptam. Kapja be! (vagy csak a kultúrális különbségekből adódik és ő nem úgy gondolta, de ezzel még extrán felidegesített, mert ennek a mondatnak az volt számomra az üzenete, hogy látod, látod, TE miket kaptál, akkor most már neked is adnod kéne.) Egyébként pedig, ha ez egy titkos ajándékküldés, akkor most minek küldjek a partneremnek (már megtettem egyébként) megnyugtató e-mailt, miért nem elég a szervezőnek (neki is írtam) és ő továbbítaná az aggódóknak, hogy nyugi.
Arról nem is beszélve, hogy már eleve a játék elején arra számítottam, hogy november végén ér ide a csomagom, mert ép ésszel végiggondoltam a postai utat és addig minek parázzak, meg nyilván bízik mindenki a másikban, mert nem hiszem, hogy bárki is a potyaajándék miatt jelentkezne bármilyen ilyen jellegű játékra. Sőt! Így viszont olyan követelőző jellege lett az egésznek. Eddig minden nap nézegettem a partnerem blogját, hogy megkapta-e már az ajándékomat és tök kíváncsi voltam és tényleg örömmel küldtem el neki mindent, de most teljesen elvették a kedvemet.

Könyvekönyvekönyvek

Philip Marlowe rajongó lettem!:) Igaz, hogy alig pár oldalt olvastam csak, de máris magával ragadott és pont olyan a stílusa, amit imádok!!! Viszont egy héttel halasztanom kell az olvasását, mert tegnap ismét találtam 2 olyan könyvet a könyvtárban, amit nem lehetett otthagyni, viszont egy hét múlva vissza kell vinni őket. Tehát Marlowe picit pihen, viszont Dexter ezerrel munkálkodik. Hogy min? Majd, ha kiolvastam a könyvet elmesélem.;-) Az előző 2 rész alapján biztos vagyok benne, hogy most is élvezetes lesz a maga sötét módján.:)

Majdnem bukta

Tegnap, amint hazaért Ákos, Kristóf rögtön szaladt hozzá, hogy megjött a kollégájának a csomagja és vigye be a munkahelyére. Ákos csak nézett. Én pedig bejegyeztem magamnak a második hibapontomat, ugyanis drága uramat elfelejtettem informálni a fedősztorimról.:) Szerencsére Ákosban is kialakult már az a reflex, hogy ha érdekes dolgot hall a gyerektől, vár picit, mielőtt tiltakozni kezdene. Így közbe tudtam szólni, hogy "Tuuudooood, amit nekem kellett rendelnem." Így már tudta.:)
Ma reggel viszont Ákos vitte Kristófot oviba és már éppen indultak volna, amikor szólt Kristóf, hogy "Húúúú, a kollegádnak a dobozt nem hozod!".
Túl jó memóriája van ennek a gyereknek!
A dobozt pedig ma már tényleg fel kell vinni a padlásra!

Okostojás:)

Megérkezett az első adag játékhalom.:) Általában a fiúk alvásidejében szokott ideérni a futár, de ma természetesen már ebédidőben csengetett. Így Kristóf rögtön elkezdett örömködni, hogy biztos neki jött a könyvklubból valami és hiába mondtam, hogy nem, csak azt hajtogatta, hogy nézzük meg. Így volt 15 másodpercem kitalálani (amíg a kapuból visszaértem a lakásba), hogy miért is nem szabad kibontani. Végül azt mondtam, hogy Ákos egyik kollegájának rendeltem dolgokat és ez neki jött, majd holnap beviszi Ákos a munkahelyére. Kishapsikám logikus kérdésére, mely szerint, akkor miért nem a kollegája címére vitték a csomagot, egy gyors hümmögéssel reagáltam és megfogadtam, hogy legközelebb előre gondolkozom és felkészülök valami hihetőbb történettel. Sok időm nincs rá, mert még a héten jön a következő csomag.:)

Oliver Bottini: Gyilkosok nyara

Féltem tőle, így abbahagytam.:)
Túlságosan hétköznapi volt abban az értelemben, hogy úgy éreztem, bármikor megtörténhet. Az ilyen történeteket nem szeretem. Mármint, ha szomorú, nyomasztó, meghalnak benne és semmi vámpír vagy zombi vagy sárkány nincs a közelben, amitől az egész elviselhetővé válna. Így a gyilkosságig már el sem jutottam.

Ne ítélj elsőre!:)

Hetek óta izgatja a fantáziámat a mákos kifli. Nem a nagy búrkifli, hanem az apró kis sütiféle. Nagymamám isteni finomat tudott csinálni, de kb 15 éve nem sütöget. Pár napja a Kalifa mák hátoldalán találtam egy mákos kifli receptet. Nagyon megörültem neki és rögtön megjelent lelki szemeim előtt egy hatalmas adag 3 cm hosszú, gyönyörűen felcsavart kiflihalom. Mivel most hétvégén megint szobafogságon vagyunk (Dávid 37,5 - 38 között van tegnap reggel óta), így ma gondoltam kipróbálom. Háááát. Mentségemre szóljon, hogy nem volt fénykép a recept mellett.:) Mivel élesztő is van a tésztájában, ezért így utólag kiokoskodtam, hogy ebből nem is lehetett volna picit csinálni.:) Ne áruljátok el, ha mégis.;-) Azért kitekerednie mégsem kellett volna a sütőben. Viszont ízre, tud!:)

Szóval a következő kép, tipikus Chokito reklámba illő élmény lesz.

Ha a recept mindezek után is érdekel valakit, akkor szóljatok és beírom.

Újabb mézeskalács

Ma délután hímezgettem ezt a mézeskalácskát, amíg a fiúk játszottak. Gyapjúfonállal készült és nagyon tetszik. Mármint a fonal.:) Most már nem állok neki varrni, de remélem, hogy pár napon belül meg tudom mutatni a végleges formájában is. Valószínűleg nem okozok nagy megdöbbenést, ha elárulom, hogy ajtódísz lesz belőle.:))

Karácsonyi ajándéktáska

Napközben döntöttem a mézeskalács kislány sorsa felől. Mégpedig egy ajándékzacskót álmodtam meg. Hosszanti csíkos anyagból volt a terv és egy magas, ám keskenyebb kistáskára gondoltam. Végül ez lett belőle.:) Le sem tagadhatom, hogy most ismerkedem a varrással.:)) Nem baj, keresztebe csíkosan is jó lesz és maximum más méretű sütisdobozt teszek bele.

Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy a hímzést a legvégén tettem fel rá, pedig első körben majdnem felvarrtam menet közben. Viszont a 2 óra hímzés szerencsére ösztönzött némi gondolkodásra.:) Eredetileg a füleket ugyanolyan anyagból kellett volna megvarrni, mint a táska anyaga, de biztonságosabbnak éreztem, ha ezzel az ajándékkötöző madzaggal oldom meg a kérdést.;-)

Charlie Huston: Félholtak

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Bloody Good Books sorozat jó esetben is csak B kategóriás vámpírregényeket tud felmutatni. A "Félholtak" tetszett eddig a legjobban, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek is ajánlanám.:) Maga a történet még jó is lett volna, csak tök pongyola a stílusa és ez rengeteget ront.

Mézeskalács lányka

Olasz blogokon láttam ilyen jellegű sütikísérő párnácskákat. Igaz, azok feketével vannak hímezve és textilfestékkel festve. Elsőre annyira nem akartam túlbonyolítani, ezért ezzel az egyszerűsített, egy színnel hímzett képecskével próbálkoztam. Hogy végül mit varrok belőle, még nem tudom, mert több ötletem is akadt rá.:) Az biztos, hogy hímzek majd még ilyen figurákat!