Ovi után nem hazajöttünk, hanem buszra szálltunk és irány a Könyvhét!:) Tavaly anyóspajtiék elénk jöttek a Kökire, hogy segítenek az utazáskor és amíg a könyveket nézegetem, addig lekötik a gyerekeket. Idén úgy döntöttem, hogy nagylány vagyok, plusz a srácok is idősebbek egy évvel, simán megoldom egyedül. Végülis az utazással tényleg nem volt gond. Dávid már olyan magas, hogy nem kell féloldalasan hajolgatni a kézfogáshoz, Kristóf pedig már csak46 cm-rel alacsonyabb nálam, a kezdeti 107-hez képest.:)
Odafelé a buszon tök jól viselkedtek, bár azt már elfelejtettem, hogy nem szabad a sofőr közelébe ülni mert előszeretettel bírálják a vezetési stílust. Mondjuk volt is mit. A metrózás is nagy élmény volt, de utána elkövettem egy hatalmas stratégiai hibát. Vettem nekik kakaós kiskiflit, de nem adtam oda azzal a felkiáltással, hogy ezt majd a könyvek után ehetik meg, mert ne csokizzanak össze mindent. Ennek köszönhetően a következő öt percben folyamatosan azt hallgathattam hogy "Miiiiiikor ééééérünk már odaaaaaa?" Természetesen sztereóban. Amikor odaértünk, akkor pedig átváltottak a "Mikoooor ehetünk máááár?" üzemmódra. Úgyhogy gyorsan letámadtam az Agave standot és pár könyvvel és egy pólóval (utóbbi nem volt betervezve, de gyorshatású nyugtatóként tökéletesen funkcionált:)) lettem gazdagabb. Majd végigmentünk a gyerekkönyveken is, mert választhattak maguknak könyvet, de inkább csak szenvedés volt az egész és végül két darab színezőt kértek. Ezek után pedig végre megkapták a csokis sütiket. Éééééés csend lett!:))) Elmetróztunk Ákos munkahelyére és kényelmesen hazakocsikáztunk.
Viszont jövőre hívom anyósékat is. Hacsak addigra az idő meg nem szépíti a dolgokat.;-)
Odafelé a buszon tök jól viselkedtek, bár azt már elfelejtettem, hogy nem szabad a sofőr közelébe ülni mert előszeretettel bírálják a vezetési stílust. Mondjuk volt is mit. A metrózás is nagy élmény volt, de utána elkövettem egy hatalmas stratégiai hibát. Vettem nekik kakaós kiskiflit, de nem adtam oda azzal a felkiáltással, hogy ezt majd a könyvek után ehetik meg, mert ne csokizzanak össze mindent. Ennek köszönhetően a következő öt percben folyamatosan azt hallgathattam hogy "Miiiiiikor ééééérünk már odaaaaaa?" Természetesen sztereóban. Amikor odaértünk, akkor pedig átváltottak a "Mikoooor ehetünk máááár?" üzemmódra. Úgyhogy gyorsan letámadtam az Agave standot és pár könyvvel és egy pólóval (utóbbi nem volt betervezve, de gyorshatású nyugtatóként tökéletesen funkcionált:)) lettem gazdagabb. Majd végigmentünk a gyerekkönyveken is, mert választhattak maguknak könyvet, de inkább csak szenvedés volt az egész és végül két darab színezőt kértek. Ezek után pedig végre megkapták a csokis sütiket. Éééééés csend lett!:))) Elmetróztunk Ákos munkahelyére és kényelmesen hazakocsikáztunk.
Viszont jövőre hívom anyósékat is. Hacsak addigra az idő meg nem szépíti a dolgokat.;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése