Nem vagy egyedül

Délelőtt legalább 2 órát eltöltöttem azzal, hogy keresgéltem az egyik közeli cukrászda telefonszámát. Ugyanis Ákosnak hamarosan lesz a szülinapja és tortát szerettem volna rendelni. A cukrászda másfél éve nyílt meg, de emlékeztem rá, hogy valamelyik helyi újságban láttam a hirdetését. Nem sokat tartok meg ezekből (mint durván fél óra alatt kiderült egyet sem), de az interneten megtaláltam párat, azokban nem volt. Előgubiztam a 2007, 2008-as telefonkönyveket, az aranyoldalakat és megtaláltam tavalyi helyi kisokost és a városi telefonkönyvet is. Sehol semmi. Interneten is rákerestem, miután lementem alfába és nagy nehezen felidéztem a cukrászda nevét.:) Azt pontosan megtudtam, hogy melyik szélességi fokon fekszik és hány méter magasan, de a telefonszámát nem sikerült kinyomoznom. Mivel már párszor rászaladtam arra régebben, hogy hétfőn akartam fagyikelyhezni, ezért azt tudtam, hogy ma nem érdemes gyalog elmenni, mert nagy valószínűséggel zárva lenne. Szóval letettem a dologról, de délben, amikor megnéztem a postaládát egy hirdetési újság volt bedobva. Rögtön kapcsoltam, hogy mennyire durva lenne, ha pont ma kapnék egy ilyen újságot. Átnéztem, nem volt benne. Megkönnyebbültem.:)
Az előbb ismét kimentem a postaládához és egy Tescos újság társaságában be volt dobva a helyi, városi telefonkönyv...megnyugtattam magam, hogy tavaly sem volt benne, ne pánikolj, véletlen egybeesés. A 23. oldalon ott figyel a hirdetésük. Nem, egyetlenegy film sem jutott eszembe, és nem, nem félek semmitől!
(amúgy, köszi a számot;-))