Kezdek úgy járni a varrással, mint a hímzéssel. Azaz elkezdek egyszerre 3-4 dolgot és végül minden ott van félbehagyva. Plusz van egy ilyen hülye helyzet, hogy napközben ezerrel varrnék, de akkor persze nincs rá lehetőségem, csak várom az estét és tervezgetek. Erre tessék. Itt van az este! És mit csinálok? Semmit. Ugyanis jelentem, nincs kedvem varrni. Csak lapozgatom a Tilda könyveket, ámulok, hogy ez is milyen jó, meg azt is meg kellene csinálni, de valahogy nem tudom elkezdeni. Ja, és picit nyomaszt a sok félbehagyott dolog. Ráadásul a Stitcher's Angelnek is lassan határideje van...
4 megjegyzés:
JAjja, de jó!
Ne haragudj,de most az a helyzet áll elő, hogy más bajának örülök,persze átvitt értelemben... Én pont ugyan így vagyok:nap közben itt a munkahelyemen úgy érzem, bármit meg tudnék varrni,akármilyen nehéz és hosszadalmas, és rendre meg is tervezem, mit fogok majd este varrni. Aztán mire délután 5-6 körül hazamászok, már legtöbbször ha arra gondolok, hogy elő kell venni az anyagokat a szekrényből,már akkor elmegy a kedvem...
Ez olyan rossz így...
azért most én is megnyugodtam, hogy nem egyedi a problémám;-) biztos az a baj, hogy csak este van időnk varrni...(vagyis ezzel áltatom magam:))
Az biztos, hogy jó frusztrált lesz tőle az ember. Én múlthéten szenvedtem ettől. Most happy vagyok, de valszeg semmit nem fogok tudni készíteni a szünet alatt.
Más is van ezzel így, hasonló helyzetben ne essél kétségbe,
én például még nem fejeztem be életem első (kb. 5-6 évvel ezelőtt elkezdett) takaróját,
ellenben, már régen befejeztem a 2-est, a 3-ast, a 4-est, meg az 5-öst és a 6-ost is (most rém egyszerű takarókról beszélünk,semmi bonyolultról) - de, az első még mindig várat magára... ;-)
Megjegyzés küldése