Boldog Anyák Napját!

Nem, semmi irónikus nincs a képválasztásomban!:) Pusztán tény! Vagy figyelemfelkeltés!

Motivációs ajándék:)

Délelőtt találkoztam Tigrislilijommal és még azóta sem tértem magamhoz, annyira szép dolgokat kaptam tőle!:)
Mutatom miről beszélek:

Kicsit részletesebben is:

Ez egy akkora táska, hogy egy A4-es füzet simán elfér benne! Pihepuha bársony anyagból készült és egy gyönyörű virág díszíti!!! Színváltós cérnával készült csakúgy mint a vállpánton levő virágos kis díszítés.Ezek után, ugye nem is gondolná senki, hogy ha kinyitja a táskát, akkor újabb meglepetés vár rá. Pedig de!:) Egy újabb virág! Ráadásul nem is akármilyen!!!

Miután belekukkantottam a táskába újabb örömködnivalóm akadt, ugyanis a belső zseb azon túl, hogy nagyon szuper anyagból készült, tulipános kis díszítést kapott!:) Sőt, a kulcsomnak van külön kulcstartója is és külön tolltartó rész is készült!

Ezek után már csak hab a tortán, ha megfordítom a táskát! Ugyanis gyönyörű virágos tűzést kapott!:))

Hihetetlen, nem? Ráadásul készült hozzá egy szintén gyönyörűséges pénztárca is, kis csengettyűvel!:)

Annyira várom már, hogy mehessek valahova!!!:))

Itt is nagyon köszönöm, Tigrislilijom!!!!!!!!! Tündér vagy!!!:)

Bevallom, mostanában némileg megcsappant a lelkesedésem varrásügyben, de most új erőre kaptam! Ezt is köszönöm!:)

Ennyit erről!

Nemrég értünk haza a kórházi ügyeletről. Fülészet. Természetesen. És Kristóf. Ami annyira nem lenne természetes. Ettől függetlenül középfülgyulladása van. 3 héttel a műtét után! Totál kiakadtam.:( Szegénykémet este nagyon rázta a hideg és nagyon panaszkodott a fülére. Olyan szarul nézett ki, hogy este nyolckor megelőlegeztem neki egy reggeli hányást, ha nem visszük el azonnal dokihoz. Elég morci volt a doktor néni, de örüljön neki, hogy nem éjszaka mentünk!
Különben meglepődtem volna, ha kihagyjuk május elsején az ügyeletet. Elvégre okt. 23. megvolt, Karácsony megvolt, márc. 15. megvolt.
Pünkösd hétfőig most remélem, nyugi lesz!;-)

Méretek

Az rendben van, hogy nőtt a lábfejem mindkét szülés után. Tényleg hosszabb lett és nem szélesebb. Szóval nem könnyen, de elfogadom, hogy a 165 centimhez nem mindig 3-as számmal kezdődő cipőt kell vennem. Sőt! De azon azért picit kiakadtam, hogy nem egyforma mértékben sikerült nőnie a két kis lábacskámnak. Így pl. ma is majdnem elhagytam az új, imádnivaló könnyű "kis" tavaszi cipőcském egyik felét. Erre persze rásegít az a tény is, ami egyébként szintén felettébb bosszantó, hogy nem kerek számra sikerült nőnöm, hanem az egyik olyan 39,5 lehet a másik 39, tehát a 39-es cipők majdnem mindig kényelmetlenek a 40-esben viszont sokszor csónakázom.
A sportcipővásárlás a legkritikusabb (mármint lelkileg), ugyanis azokból határozottan 40,5-es kell! Erről hétvégén ismét meggyőződtem, amikor megtalálam álmaim edzőcipőjét, egy sötétkék converse darabot. Egyetlenegy volt belőle ebben a méretben.:)
Egy dolog legalább biztos és kellően pozitív is: manapság már nem olyan könnyű kibillenteni az egyensúlyomból!;-)

Fejlődünk:)

Örömmel tapasztaltam ma a fürdőszobánkban, hogy kiscsaládomban működik az evolúció. Ugyanis éppen a mosógépbe rámoltam be a szennyes ruhákat, amikor olyat láttam, amit eddig még soha! Azaz de, a kezdetlegesebb formájával már találkoztam Ákosnál. Mégpedig azzal, hogy úgy veszi le a pólót, hogy egyszerre az atlétával és persze nem szedi szét, hanem szépen egy csomóban bedobja a szennyesbe (vagy inkább másova, ez is megérne egy külön posztot;-)) és vagy észreveszem vagy nem, hogy ez kettő az egyben. Általában vagy nem. Csak teregetéskor csodálkoztam régen, hogy hogyan lehettem ennyire vakegér, hogy a fehér atlétát a sötét menetbe tettem. Pár alkalom után rájöttem, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Na de nem ez a lényeg, hanem Kristóf!!! A kis tündérkertem azzal örvendeztett meg, hogy az atlétáját, pólóját ÉS a pulóverét sikerült tegnap egy lendülettel levennie. Szerencsére még finomítania kell a technikáján, ugyanis az egyes rétegek kilógtak egymás alól, így ma megúsztam, hogy a piros pólót fehér atlétával együtt tegyem be a világos menetbe!

Haladok:)

A Stephenie Meyer könyvvel viszont egyre jobban boldogulok!:)) Még mindig kb. feleannyival lassabban olvasok angolul mint magyarul, viszont már nem álmosodom el 20 oldal után.;-)
Annyi a hátulütője, hogy egész éjjel összefüggéstelen hülyeségeket álmodtam és ma is mindenféle angol kifejezések ugranak be. Totál olyan mint a vizsgaidőszakban, amikor túl sokat készültem valamiből.:)

Tévedtem

Úgy novenber közepén hagytam fel a barátnői/rokoni programok szervezésével, mert addigra fáradtam bele, hogy folyamatosan le kellett mondanom mindenkit a különböző betegségeink miatt.
Frusztráló volt és kellemetlen.
Két hete viszont újra belevágtam a programszervezésekbe. Valószínűleg túl sokat vártam az orrmandula eltávolításától és az a képzetem támadt, hogy most már soha semmi. Ráadásul mindez Dávidra is kiterjesztve! Persze! Kedd óta ismét folyamatosan mondom le a heti programjainkat. Ugyanis pénteken lett náthás mindkét gyerek, de jó közérzettel, ezért pollenallergiára gyanakodtunk (nekem van). Egészen ma éjszakáig, amikor is mindkét hapsikámnak hőemelkedése lett és reggel óta gyakorlatialg folyamatosan folyik az orruk. Délután viszem őket a gyerekdokihoz. A sakkozás pedig újra megkezdődött: "Ha ma nem, akkor jövő héten mikor, persze csak ha addigra mindkettő egészséges és természetesen a Te gyereke(i)d is."
Még jó, hogy van internet!:)