Ma...

...annyi de annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem vagy hogyan foglaljam össze. Talán apró lépésekben sikerülni fog.

Íves szegély újra

Gyakorolgatom szorgosan az íves szegélyt, de rájöttem, hogy nem az ív hiányával van alapvetően a bajom. Az már sokkal szebb lenne, köszönhetően a tanácsaitoknak, ha a két ív között nem akadna fent az anyag. Csúnya ráncos lesz tőle az egész. Ez miért van? Túl közel kezdem egymáshoz a dombokat? Nem csúcsban kellenne varrni ott sem, hanem pár öltést egyenesen? Segítsetek légy szives!

Ez a két zsepitartó most Anyunak és nekem készült, ugyanis az eddigiek új gazdát találtak maguknak.:)
Ehhez Anyu választotta az anyagokat a kék-fehér hálószobájukba:



A kord-rózsás pedig természetesen az enyém. Na nem mintha már rózsás lenne a hálónk, de nem adom fel!:)

Barátság

Amilgadetól kaptam ezt a díjat, ami a következőről szól: Ezek a blogok szerfelett bájosak,

a blog íróknak az a céljuk,

hogy barátok és barátságosak legyenek.

Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik,

a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger.

Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket.

Válassz nyolc embert."

Mindenkinek küldöm, aki a blogomon a bloglistámban szerepel!:) Neked pedig köszönöm Amilgade, hogy gondoltál rám!

GYES

Az Államkincstárnak is van időgépe!:)
Kaptam tőlük egy határozatot, hogy mivel Dávid március 29-én betöltötte(!) a 3. életévét, ezért 30-tól megszüntetik a GYES folyósítását!

Egyébként két bajom van magával az értesítéssel:

első és legfontosabb: pazarlás ezerrel! Már megint telenyomtattak egy oldalt tök feleslegesen, postázták ajánlva tértivevénnyel, ezzel töltötte valaki a munkaidejét, más hasznos dolog helyett!

második: miért nem a gyes folyósításakor ilyen naprakészek??? miért kell rá várni 2-3 hónapot,hogy elintézzék, ilyen hülyeséget pedig 2 héttel hamarabb postáznak!

Edzés

Szinte hihetetlen, de 7-én volt kettő hónapja, hogy elkezdtünk Ákossal sportolni hetente háromszor. Lelkiismeretesen be is tartjuk. Tényleg.:) Viszont Ákos már megint túl sokat olvasott és az lett az eredménye, hogy kitalálta, hogy az izomnöveléshez 2 havonta kell keményítni az edzéseken. Nem, én nem növelem az izmaimat, fogyni szeretnék, de ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy akkor én is keményítek. Hátha végre elkezdek fogyni, mert eddig semmit nem sikerült. Így megpróbálkoztam a 4. Cindyvel, ami tényleg durva. Olyan 70 perc lehet. Nekem 1 óra 40 percig tartott, mert persze egyfolytában kijött még valamelyik gyerek ezért-azért. Szóval legtöbbet az akaraterőm fejlődött tőle, mert a sok megszakítás végképp elvette az amúgy sem nagy lelkesedésemet. Még szerencse, hogy ez csak minden negyedik alkalommal lesz!

Ovi és betegség

Erről már múlt héten is szerettem volna írni, de végül elmaradt. Csak most újra előjött ez a téma bennem, hogy beteg gyereket miért kell oviba vinni. Igen, kivételes esetet meg tudok érteni, hogy nincs más választás. Rendben. De! Múlt héten konkrétan olyan kislány köhögött iszonyat durván az oviban, akinek tudom, hogy otthon van az anyja a 3 éves tesóval. Tehát ezekre vagyok nagyon mérges. Plusz az is kiakasztott, hogy a reggel frissen hányt, falfehér gyereket hozza az anyja az oviba és oktatja, hogy fusson gyorsan, ha hánynia kell. Elhiszem, hogy biztos fontos munkája van, csak arra is tekintettel lehetne, hogy minimum másik 3 szülőnek is legalább annyira fontos, de pár nap múlva az ő gyerekeik is betegek lesznek. Az ovi nem kórház! Persze, kell, hogy fejlődjön az immurendszere a másik gyerekének is és köszönöm hogy lelkiismeretesen gondoskodnak is róla, de azért vannak határok!

Az utcánkban lakik egy óvónő és múltkor a hólapátolás közben beszélgettem vele. Akkoriban volt náluk farsang és mesélte, hogy ott a szülők szinte egymásnak estek ezen a kérdésen, hogy a kötőhártyagyulladásos gyereket miért kellett bevinni, hogy pár nappal később még öt kapja el. Azt mondta, hogy neki sajnos nincs is joga hazaküldeni a beteg gyereket. Úgyhogy ezt a szülőknek kell egymás között lerendezniük.

Kiütve

Az elmúlt 24 órámat senkinek sem kívánom! Az elmúlt öt évben ez volt a legdurvább éjszakánk és legnehezebb napunk. Ha azt mondom, hogy ma hajnali hattól hétig aludtam egyszer (előtte semmit) és utána végre héttől kilencig, majd napközben kétszer voltunk kórházban a fülészeten akkor túl sok további magyarázatra gondolom nincs szükség.
A lényeg:
Kristófról már ma délelőtt kiderült a lázból, hányásokból, fülfájásból, hogy beteg. Délelőtt elmentünk a szokásos doki néninkhez. Jobboldali középfülgyulladást állapított meg és a dobhártyáján nőtt egy bulla (ez egy kis hólyag, ami iszonyúan fáj állítólag). Valószínűleg az éjszaka egyik felét a bulla miatt töltöttük ébren, mert fütyült a fájdalomcsillapítókra.
Dávid délelőtt tök jól volt, csak miután jöttünk hazafelé a kórházból kezdte el fájlalni a hasát, majd a száját (de azt egész éjjel, pici seb van benne, de reggel azt mondta, hogy már meggyógyult), belázasodott és végül 2 óra keserves sírás/nyöszörgés után mondta, hogy fáj a füle is. Így nem vártunk a gyerekdoki rendelésére, hanem visszamentünk a kórházba, ahol akkor már ügyelet volt. Bal oldali középfülgyulladása van Dávidnak, bulla nélkül. Ezért voltunk ébren az éjszaka másik felében, csak valószínűleg kisugárzott a fájdalom és ezért nem sikerült meghatároznia Dávidnak. Ráadásul még soha nem is voltak fülgondjai. Igaz, délelőtt a doki néni mondta, hogy 3-7 év között van tipikusan ez a probléma. Dávid mindjárt 3 éves lesz, a jelek szerint nem akart lemaradni. Csak az időzítést kell még gyakorolnia, mert elég hülyének néztek, hogy miért nem mutattam meg délelőtt őt is. Tök jókedvű, egészséges gyereket minek mutogassak. Most már tudom, hogy ez nem kifogás!:)

Egy jó dolog történt napközben! Megérkezett a táskám, amit Judittól kaptam!:) Élőben is fantasztikusan jó és szép!