Kreténkedés

Az előbb majdnem felrobbantam!
Holnap az oviban Mikulás buli lesz és gondoltam, hogy sütök mézeskalács pogácsát és túróspogit is. Óvónéniknek is beharangoztam, hogy szeretnék hozni, nem probléma-e. Örültek neki.
Be is kevertem késő délután a tésztát, de közben a srácok nyúzták egymást ötpercenként, mert nem aludtak ebéd után semmit és ilyenkor elég nehezen tolerálják a külvilágot. Szóval percenként zavartak is valamivel és elég sűrűn oda is kellett hatnom. Ennek ellenére csak bekevertem a tésztákat (túrósból dupla adag) és betettem a hűtőbe, hogy majd este kisütöm.
Most este, miközben rendezgettem a tepsin a mézes pogikat, elkezdtem gondolkozni, hogy milyen távolságra rakjam őket és akkor ugrott be, hogy elfelejtettem sütőport tenni a tésztájába:( Kisütöttem őket, de lényegesen keményebbre sikerültek. Pedig ez olyan jó recept, hogy mindig tök puha lesz. Szóval elcsesztem és miközben ezen idegeskedtem, beugrott, hogy a túrós pogi tésztájából pedig kihagytam a 4 teáskanál sót!!! Durva! Utólag most belekevergettem, de nem tudom, mennyire oszlik el. Nincs is kedvem elkezdeni kisütni.:(
Tipikus, hogy mikor tudom én is elszúrni a sütiket!

Khmm...

Reggel mindkét csemete egymás szavába vágva mesélte, hogy mennyire jó volt tegnap a nagyiékkal és menjünk el Ákossal megint valahova.

Most unják a képünket vagy unják a képünket?;-)

Egy szabad este:)

Kimenőnk volt ma estére Ákossal!!!:) Anyuék átjöttek hozzánk ötre és miután Ákos hazaért, elmentünk kettesben vacsizni és Anyuék vigyáztak a srácokra. Naaagyon jó volt!!!:) Isteni finomakat ettünk, jót beszélgettünk, mintha randiztunk volna.;-)
Fiúk is jól viselték a nagyszülőzést. Kristóf már reggel óta fel volt dobva, hogy milyen jó lesz. Dávid is élvezte, de ő párszor kiakadt az este folyamán, amikor nem pont úgy csinálták Anyuék a dolgokat, ahogyan azt ő megszokta. Pl. fürdés után Dávidot Ákos szokta megtörölni, felöltöztetni. Most viszont Anyu szerette volna, úgyhogy Dávid határozottan rendreutasította anyut, hogy hova álljon és a papi adja rá a ruhákat.:)) Utána pedig menjen be vele Apu a mi hálónkba és autózzanak picit az ágyunkon, amíg Kristóf is készen nem lesz. Plusz még sok ilyen apróság volt, ami nekem már fel sem tűnik. Szerencsére Kristóf sok mindenben tudott segíteni Anyuéknak (ismertette a házi rendet:)), akik totál el is ájultak tőle, hogy már milyen okos nagyfiú!:))

Aerobic

Lehet, hogy mégis eljárok jövő héttől aerobicozni.:)
Tegnap kaptam egy szórólapot, hogy hetente kétszer tart egy lány aerobicot a közelünkben levő általános iskolában.
Eddig mindig az volt a fő kifogásom, hogy messze van minden edzőterem és ezért nem járok. Hát ezt most bebuktam, mert ha vánszorgok, mint egy csiga, akkor is 8 perc alatt odaérek.:)
A másik tuti biztos indokom, amivel sikeresen hárítom ezeket az órákat: az az időpont. Ám most még ebbe sem köthetek bele. Ugyanis az egyik nap este hatkor a másikon pedig hétkor kezdődik. Megoldható.
Jött a harmadik érvem, az ár. Mivel nem szerepelt a szórólapon, felhívtam a lányt és kiderült, hogy az sem vészes, de inkább nem akartam erre költeni. Ezért ügyesen kiszámoltam, hogy ha hetente háromszor itthon aerobicozom, akkor mennyi pénzt spórolok és azt mindet anyagokra, cérnákra, varrós könyvekre költhetem.:) Így már mindjárt jobban tetszett az ötlet, amit vázoltam is Ákosnak. Ő viszont az utolsó ponttal nem értett egyet (mert szerinte úgysem edzenék itthon, nem értem honnan veszi;-)), de felajánlotta, hogy jövő héttől vigyáz ezeken az estéken a srácokra. Mivel hirtelen semmi más használható kifogás nem jutott eszembe és régen (gyerekek előtt) szerettem aerobicórákra járni, ráadásul tényleg adja a szervezetem az S.O.S. jeleket, hogy nem ártana sportolnom, így rábólintottam.:)

Torták

Az előbb megrendeltem a tortákat Kristóf szülinapjára, ami pont egy hét múlva lesz!:) Azért torták és nem csak torta, mert az oviban is megünneplik mindig a kis szülinaposokat. Azt még nem látom teljesen világosan, hogyan fogom bevinni gyalog az oviba a 32 szeletes csokitortát, úgy hogy Dávid is velem lesz. Persze, dobozba teszik és remélem, hogy lesz annyira masszív a doboz alja, hogy elég fél kézzel felül fogni és akkor gond nélkül szabad a másik kezem Dávid számára. Ez az A terv. B nincs.:)

Nem egyszerű

Elhatároztam, hogy kevésbé leszek szigorú a gyerekekkel. Most mindkettő kesztyűben (a hógolyózós vastag fajtában) és sapkában (szerencsére nyári, vékony) rohangál a 24 fokos lakásban.

A matekos:)

Ma megint bedőlt az egyik nevelési elvem.:) Nevezetesen, hogy a gyerekeim nem tanulják meg a számokat és a betűket, mielőtt iskolába mennének. Lehet, hogy hülyeség, de valahol azt olvastam, hogy azok a gyerekek, akik ezen ismeretekkel rendelkeznek, unatkoznak elsőben, nem figyelnek és így az új infókról is lemaradnak azaz rossztanulók lesznek. Nekem logikusnak tűnik, de persze soha nem volt még iskolás gyerekem.;-)
Mindenesetre Kristóf a számokat profin fogja tudni, ugyanis ma egész délután és este az adventi naptár előtt állt és azt játszottuk Kristóf kérésére, hogy:

• melyik szám melyik (abban a sorrendben, ahogy a naptáron van, a Télapóson)
  
• mondjak egy számot és ő megkeresi
• mutassak rá egy számra és ő megmondja
  
• 1-24-ig sorban mondja a számokat és meg is keresi

Miután már tényleg nagyon egyhangú volt az egész (mármint nekem), kitaláltam, hogy mondja meg Kristóf, hogy mikor evett több almát, ha ötöt evett vagy ha hetet. Illetve, mikor látott kevesebb cicát az utcán, ha 12-t vagy 8-at. Na ez is akkora siker aratott, hogy még fürdetés közben is végig ilyen feladatokat kellett kitalálni. Ekkor már Ákos állta a sarat, Dávid meg kockásra unta magát.:)
Végül pedig kitalálta Kristóf, hogy csináljunk egy nagyon nagy számolós táblát, amin minden szám rajta van.:) A végtelen fogalmába még nem vezettük be (valami meglepi maradjon a suliban is), de egy 100-as táblát azért kreálunk.

(a jelek szerint sikeresen örökítettem a számmániámat:)))