Szülői értekezlet

Ma is volt. Már abszolút rutinosan mentem, semmi gyomorgörcs. Viszont azt megfogadtam, hogy csendben leszek és csak megfigyelőként veszek részt. Így is tettem. Csak hallgattam az óvónéninket és csak hallgattam és egyre szimpatikusabb lett, így amikor 2 órával később bejelentette, hogy 3 szülőre lenne szüksége, akik a szülői munkaközösség tagjai lennének és csak egy nő csapott le a dologra...akkor szépen, csendben... jelentkeztem.

Kudarc

Mostanában nincs szerencsém a konyhában. Ma pl. 2 és fél órát küzdöttem és a végeredmény gyakorlatilag egy tojásrántotta lett, ami nyomokban rizst is tartalmazott. Fúúúúúj!
Eredetileg rizsfelfújtnak indult. Ugyanis Sopronban rákattantunk Dáviddal. Gondoltam itthon is kipróbálom, bár azt nagyjából sejtettem, hogy olyan szép 15 cm magas kockát nem fogok kreálni, mint amit az étteremben ettünk. Találtam is régebben egy receptet az interneten, ezt röpke 10 perc alatt elő is kotortam, majd elkezdtem forralni a tejet. Időközben rájöttem, hogy nem gyors rizsből csinálom a tejberizst, hanem rendesből. Úgyhogy leparkoltam a könyvespolc előtt és bíztam benne, hogy van annyira amatőr szintű szakácskönyvem, ami még a tejberizst is tartalmazza. Van! Úgyhogy a már langyos tejet sikeresen átmenekítettem egy nagyobb méretű tálba és újra lendületet vettem, ekkor már a szalácskönyv szakszerű utasításait követve. Nem is volt gond. 50 percig álltam a tejberizs mellett és folyamatosan kevergettem. Az utolsó 3 perc kicsit necces volt, mert Dávid valamin sírni kezdett, de távnyugtatást alkalmaztam, mert nagyon kiakadtam volna, ha majdnem egy órányi pátyolgatás után égett volna le.
Tehát szépen magába szívta a rizs a tejet, hozzáadtam a tojássárgáját, cukrot, tojásfehérjét. Előmelegítettem a sütőt és akkor jött a gond. A szakácskönyvem 200 fokot írt , de idő helyett csak annyit, hogy "aranybarnára sütjük". Ez a kedvencem! Legalább 20 perc az az időtartam amikor már aranybarna és még aranybarna, de belül a tököm tudja, hogy milyen. Főleg mivel tojás is volt benne, nem akartam rövid ideig sütni. Így újra bekapcsoltam a számítógépet, rákerestem a receptekre és kiderült, hogy 45 perc kb a sütési idő, de csak 160-170 fokon. Ekkor temészetesen 200 fokon sült már tíz perce, így gyorsan levettem 180 fokra és még 20 percig sütöttem. Aranybarnára. Természetesen.
Az még rendben is lett volna, hogy a 10 cm-et nem érte el a magassága, de ez barátok közt sem volt több másfél centinél. Pedig még a tepsit is lemértem és akkorába tettem, amekkorát írt a szakácskönyv.
Nem baj, gondoltam, majd ízre kárpótol. Hát mivel utálom a tojást, ezért elég tragikus élményben volt részem az első falatnál. Abszolút rántottafíling volt, csak éppen 20 perc helyett egy fél délelőttöm elment rá. Dávidnak ízlett, de ezt csak annak tudtam be, hogy ő mindennek örül amit a sütőből veszek ki, mert azt hiszi, hogy süti. Max. valami egzotikusabb darabnak véli.

Upsz!

Most látom, hogy mennyire elszaladt az idő! Tekerek fürdeni és aludni!:)

Polc

Éééés már meg is találtam a végleges helyét...még az akasztó sem látszik.;-)
Ezt az áthidaló polcot nemrég vettük a nappaliba és arra gondoltam, hogy ez lesz a bemutatópolcom.:) Csak éppen semmi saját készítésű dolgot nem tudtam kitenni. Eddig! Majd szépen lassan lecserélek mindent!

Szív szív hátán

Ez a ma esti próbálkozásom. Az akasztót picit elrontottam, mert félrecsúszott, de úgyis inkább csak ki szerettem volna próbálni, hogy mennyire működik a gyakorlatban az elképzelésem.:)
Az alapötletet természetesen ismét a Tilda könyvek adták!

Welcome Banner!

Elkészült az első kicsit bonyolultabb művem. Párnának indult, de rájöttem, hogy nem tudok párnahuzatot varrni:), így menet közben módosítottam képre. Majd egy hónappal ezelőtt rádöbbentem, hogy díszítő szegélyt sem tudok varrni. A könyv, amiből okosodni próbáltam, azt írta, hogy kézzel kell felvarrni , hogy ne látszódjon a varrás és a házikót is kézzel kellett volna csinálni rejtett öltéssel. Amit még mindig nem tudok. Szóval egy hónapig tépelődtem rajta, de nem vitt rá a lélek, hogy nekiüljek és kézzel varrogassak. Így végül rájöttem, hogy ha már úgyis kuka lesz a vége, akkor talán varrógéppel is megpróbálhatom. És íme!

Az előszobaszekrényünk oldalára került, mert szegény bútort csúnyán beválasztottuk/tam.;-) Ugyanis abszolút praktikus darab, oldalt tükrös szekrény, alatta fiókokkal, kis pad alatta cipőtartó, felül is egy sor szekrény és mindez pont elfért az előszobánkban. Csak kicsit öreges stílusban hozza mindezt. Na és a fogói, akasztói is tragikusak. Már kinéztem az IKEA-ban, hogy milyen kovácsoltvas fogókra kell lecserélni őket, de még nem valósítottuk meg. Addig is díszpárnákkal, a tetején csíkos dobozokkal és ezzel a kis képpel próbálom megfiatalítani.

Dehogy kínos:)

Ákosnak szereztem pár jó percet a könyvtárban. Ugyanis egy darab olvasójegyünk van és arra veszünk ki az egész családnak mindenféle dolgot. Tegnap már nagyon határidős volt egy CD, amit nem is lehetett hosszabbítani, így mondta Ákos, hogy hazafelé beugrik a könyvtárba. Megkérdeztem tőle, hogy jól sejtem-e, hogy "A provence-i kiasasszonyokat" nem akarja visszavinni, ugyanis az is a napokban jár le. Jól sejtettem. Így hát az egy darab CD-vel be is slattyogott férjuram a könyvtárba, ahol is nagyon lelkes könyvtárosok vannak és mindig végignézik, hogy mi az, ami a napokban lejár. Így aztán jó hangosan megkérdezték Ákostól, hogy " A provence-i kisasszonyok"-at meghosszabbítsák-e. Meghosszabbították.:)