Cserebere

Még a lepattintásról jut eszembe, hogy múlt héten Hugi kísért el minket a dokihoz, hogy Kristófra vigyázzon, amíg Dáviddal bent vagyunk.
Nyugatinál találkoztunk és természetesen Kristóf rögtön Rita kezét fogta meg. Erre, fél perccel később már Dávid is ott nyújtogatta a mancsát Tesómnak. Így végül gyerekmentesen slattyogtam mögöttük.:) Nem azt mondom, hogy rossz volt, na de csak így dobni?!:)

Végül kiderült, hogy nem csak Kristófra kellett vigyáznia Ritának, hanem a vérvétel után Dávid sírásától már tényleg nem hallottuk egymást a dokival, így Dávidot pár perc után kiadtam Huginak. Miután végeztem és kijöttem a rendelőből, azt láttam, hogy Hugi ugyanabban a pózban ül Dáviddal, ahogyan én szoktam vígasztalni.:) Ez csak azért volt meglepő, mert szerintem soha nem látott minket még így Rita. És már nem is sírt Dádipajtás.:))

Annyi nyomot hagyott Dávidban a dolog, hogy aznap délután Krisófot ceruzával a kezében üldözte, hgy "Szuri, szuri". Másnap pedig nekem épített legóból egy extra méretű injekciós tűt és azt nyomta a lábamba, karomba teljes erőből, hogy "Szuri!" Szerencsére azóta leszokott róla.

Sütögetés

Már komolyan nem is emlékszem arra, hogy mikor sütöttem bármi is, de ma pótoltam rendesen a lemaradásomat.
Délután sütöttem egy kakaós kuglófot. Annyi módosítással, hogy teljesen kakaós lett, mert a szimplán vaníliás részét nem ették meg a gyerekek. (lehet, hogy az anyjuktól látták?). Ezt holnap reggelire szánom.
Illetve az előbb a beteg kismackómnak csináltam egy hatalmas adag mézeskalácsos pogit. Igaz, hogy ez Karácsonyi süti, de aaaaannyira imádja!:)

Belejött...

... Kristóf a nagyszülőzésbe, ugyanis vasárnap voltunk anyóséknál és Kristóf kitalála, hogy ott szeretne aludni, így jövő héten pénteken megy hozzájuk, de szombat este már hazahozzuk. Elsőre mindenkinek elég egy éjszaka.:)

Ja, és az én szüleimhez pedig augusztus első hétvégéjére ismét bejelentkezett.:)

A kérdés

Kristóf ma ebéd közben váratlanul bedobta a témát, hogy ő szeretne még egy kistestvért és mikor lesz a pocakomban? Hááát, gondoltam időnyerési céllal megkérdezem Dávidot is, hogy mit szól a dologhoz. Ő egy határozott "Nem"-mel válaszolt, de szerintem még nem is igazán értette, hogy mit kérdezek, csak mostanában ugye az a tuti, ha nemet mond mindenre. Mármint szerinte. Viszont Kristóf rögtön kezelésbe vette Dávidot, hogy jó dolog a kistesót, így fél percen belül, már a kicsi is kántálta, hogy "jó, jó".:) Jött a nagy kérdésem, hogy kisfiút szertene vagy kislányt. A válasz: "Fiút", Dávid szintén: "Fiú, fiú".
Na és akkor jutott el Kristóf agyáig a lényeg ismét: "De anya! Hogy kerül a pocakodba a kisbaba?".
Dávid remek érzékkel pont a kérdés végén öntötte magát nyakon egy pohár vízzel, így megúsztam a válaszadást. Pedig lassan el kell magyaráznom.

Így is lehet!

Ugye múlt héten szerdán dél körül voltunk a dokinál és ma reggel hatkor e-mailben(!) már meg is kaptam az eredményt! Hoppá!

Tortúránk

Voltunk délelőtt a Lyme központban. Itthon összeírtam minden fontosabb dátumot és eseményt a kullanccsal kapcsolatban és jól is jött, mert Dávid úgy sírt az elején, hogy nem sok mindent hallott a a doki. Végre megnyugodott, de akkor tértünk rá a vérvételre. Hááát a végére mind a négyen kikészültünk. (asszisztensnő volt a 4.). Három helyen próbálta meg a doki megszúrni, közben ott tologatta a tűt a bőre alatt. Jó, én bírom a vérvételt, nem zavar ha megszúrnak és régen sokszor adtam is vért, de ez már a végén nekem is sok volt. Szegény gyerek ordított, hogy fáj és menjünk. Tipródtam picit, mert azt akartam, hogy ez a doki kezelje Dávidot, viszont, ha pl. az SZTK-ban vagy bármilyen kevésbé zűrös betegséghez kapcsolódóan bénázott volna ennyit valaki, akkor a második próbálkozás után nem engedtem volna kísérletezni. Mondjuk a harmadik előtt így is mondtam Dávidnak, hogy nyugodjon meg ez lesz az utolsó. Még jó, hogy bejött. Az volt a baj, hogy a doki is sajnálta a gyereket, ezért még idegesebb lett, plusz nem is látszódnak a vénái. Utána viszont számtalanszor bocsánatot kért, megpuszilta Dávidot, tehát tényleg nagyon emberi volt, ezért nem haragszom rá. Csak rettegek a 3 hónap múlva esedékes kontroll vérvétel miatt. Addigra remélem, belejön.
A lényeg, hogy kaptunk antibiotikumot, 3 hétig kell szedni és utána elvileg gyógyultnak minősíthető.
Amin viszont nagyon kiborultam, az a bőrgyógyász! Amit felírt gyulladáscsökkentőt kiderült, hogy szteroidot is tartalmazott, ami Dávid immunrendszerét rendesen gyengítette, a baktériumnak pedig kifejezetten kedvezett, hogy jobban elterjedjen!!! Pedig direkt megkérdeztem a bőrdokit, hogy ez Lyme kór esetén sem okoz-e problémát és mosolyogva mondta, hogy "Dehogy anyuka, ez csak egy gyulladácsökkentő" Na persze! Ez a kullancsos doki is totál kibukott, mert mondta, hogy a leírásom és elmondásom alapján is egyértelmű, hogy Lyme kór és fel kellett volna ismernie a bőrgyógyásznak a foltot. Ettől függetlenül megnyugtatott, hogy naponta több ilyen esettel találkozik. Már amennyire ettől megnyugszik az ember lánya.
Odaadtam neki a kullancsot is, azt mondta róla, hogy 2 éves volt és telezabálta magát Dávidból. Csak ez ilyen kicsi méretű és ezért nem gondoltam, hogy sokat evett.
Amin még izgulok, és drukkoljatok az az ,hogy nehogy allergiás legyen erre az antibiotikumra, ugyanis akkor a 7.8. napon nagyon ronda kiütések jönnek ki rajta és abba kell hagyni a kezelést. Szóval most ezen izgulok.
A gyógyszer szerencsére ízlik neki, málnaízű szirup. Megkóstoltam én is és tényleg nem rossz. Hát itt tartunk.

Egyértelmű:(

Beszéltem előbb a bőrgyógyásszal és sajnos biztos, hogy Lyme kóros Dávid.:((((
Négy dolgot vizsgáltak, abból 3 egyértelműen ezt mutatta és egy kétesélyes volt.