Amerikai keksz

Ma délután ezt sütöttem meg. Imádom! Csoki- és diódarabok vannak benne! 16-17 évvel ezelőtt csinált ilyet először anyu és eszméletlenül jól időzítette az első adagot. Ugyanis éppen vasárnap délután volt és a Családi mozidélután a Disney-vel ment a TV-ben, abban pedig a Suli című sorozat. Annyira passzolt ahhoz a filmhez ez a süti!!!

Mesterék

Ma lemondtam a főzős kártyákat. Állítólag több küldeményt nem kapok. Remélem is!
A turmixgépet megvártam a héten, mert arra kíváncsi voltam. Hatalmas és dögnehéz, úgyhogy fel is tettem a legfelső konyhaszekrénybe. Olyan régi orosz cuccokat juttatott eszembe, pedig németül van rajta a szöveg.
A kártyákból egyszer próbáltam megcsinálni egy brióst, nem lett jó. Csomó csirkesalátás receptet küldtek, meg főzési tudnivalókat, úgyhogy nem találtam túl hasznosnak.
Különben is tegnap megvettem a Fakanál márciusi számát és isteni húsvéti menüket találtam benne 230 Ft-ért. Ez a 12 db kártya pedig 1200 Ft volt havonta...

Meló

Ma egy gyerekes vagyok! Elég pöpec. Tízig aludtunk (ebből már sejthető, hogy melyik gyerekkel maradtam itthon), azóta pedig csendben játszik a szobájukban Dávid. Élvezi, hogy minden az övé!:)) Én pedig a csendet!!!
Kristóf ugyanis bement Ákossal dolgozni. Már napok óta készült rá és hajnalban óránként megkérdezte, hogy mikor mennek már. Beszéltem Ákossal az előbb és Kristóf olyan jól érzi magát, hogy nem is ment le Ákossal kajáért, hanem ott maradt a kollegáival. CD-t ír, katalógusokat pakol, szóval dolgozik.:) Ja, és természetesen ingben ment, elegánsan. A táskájában pedig csomó keksz, csoki és gyümölcslé figyelt. Gyerek ezentúl meg lesz győződve róla, hogy kész nyaralás a meló.:)))

Figyel a világ:)

Megkaptam ma az első nemzetközi kommentet.:)) Az előző postomra érkezett. Tudtam én, hogy nem kéne hanyagolni az angolt.:))) Na, nem mintha így nem lenne vicces a válaszom...:)

Fogorvos

Kicsit még nyomi vagyok, mert tegnap folytatódott a gyökérkezelésem. Nem fájt, 2 szuri mellett szép is lett volna, de miután már nem zsibbadt a fejem, elkelt némi gyógyszer. Plusz, amint beültem a székbe a dokinál, rögtön eszembe jutott, hogy mi az, amit 10 napja rendszeresen elfelejtek. Igen, igen, kenegetni a pofikámat. Úgyhogy újra megszabadítottam a dokinéni kezét az elhalt hámsejtektől. Tök rendes vagyok. Majd hétfőn levonatom vele a számlából.:) Ugyanis akkor megyek megint, a fedőtömésért.

Játék

Újabb játékot találtam a blogok nézegetése közben.

Gondoltam kipróbálom, úgyhogy íme:

A kérdésekre adott választ be kell írni a Google képkeresőjébe, és az első oldalról egy képet kell beszúrni a blogba, válaszként.

1. következő szülinapomon ennyi éves leszek :


2. egy hely, ahová szívesen elutaznék :
3. egyik kedvenc helyem :
4. kedvenc tárgyam :
5. kedvenc ételem:
6. kedvenc állatom :
7. kedvenc színem :
8. egy régi állatom neve :
9. ahol élek:
10. első tanárom neve :

11. nevem :
12. rossz szokásom :
13. kedvenc virágom :
14. kedvenc nyaralásom :

Játsszatok Ti is!!!:)

Hogyan lehetséges?

Egyszerűen nem értem, hogyan lehet úgy megírni egy könyvet, hogy az első 150 oldalon halálra röhögöm magam (szinte szó szerint, ugyanis nevetés helyett köhögőrohamot produkálok), utána 250 oldalon át hiába várom a poént, alig akad. A történet pedig nem érdekelt, így nem volt egy nagy élmény, de legalább olvastam egy Fable könyvet is. Na jó, az Álomhajszát már nagyon nagyon régen olvastam tőle és elment, de annyira nem fogott meg, hogy további könyveket keressek tőle. Ezt a mostanit (Szennyből az Angyal) csak azért vettem ki a könyvtárból, mert rá volt írva, hogy Best of Fable. Én pedig mindig bedőlök a marketingnek...