Ablakpucolás

Kipipálva! Mostanában túl sokat alszom, aminek köszönhetően reggel tele vagyok energiával és mivel kimarad még a héten az ovis kör, ezért jut időm az itthoni hosszabb lélegzetvételű dolgokra. Mint pl. ablakpucolás, függönymosás. Az elején még élveztem is és a tisztaságmániás nagycsákóm is irigykedett, hogy milyen jó nekem, hogy ilyet csinálhatok. Gyorsan ledumáltam vele, hogy tíz év múlva az övé a meló.;-) Viszont az erkélyajtóknál már lankadt a lelkesedésem, közben éhesek is lettek a gyerekek, így az ebéd is megakasztott. Szóval nem mondhatom, hogy dudorászva folytattam ebéd után. De legalább már készen van, ragyog minden, a függönyök illatosak. Gondoltam meg is ünneplem egy kis kerti kávézással. Ki is csücsültem, legalább barnuljon kicsit a vékony bokám;-), de szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a tavaly eltört napernyőnket pótolni kell, mert eszméletlen tempóban szívta magába a hajam a napsugarakat. Ráadásul az allergiám is mocorogni kezdett, ezért inkább bejöttem, nehogy végleg magához térjen.

Miért pont a bokám?:)

Pár éve , egészen pontosan öt, megtetszett a bokalánc. Előtte borzasztónak tartottam és általában a bokalánchoz tartozó stílust is. Kristóf születése után viszont úgy behülyültek a hormonjaim, hogy elkezdtek ezek a dolgok tetszeni a rózsaszínnel és a csillogó-villogó kiegészítőkkel együtt. Gáz. Dehát ez van. Vagyis lett. Szóval öt éve aktív bokalánc viselő vagyok. Nagyon vékony, fehérarany. Fityegők és extra díszek nélkül. Tehát a legszolidabb szinten nyomom. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy egy éve, amikor így tavasz tájékán felvettem, pont jó volt a méret. Meg is lepődtem, mert picivel bővebbre emlékeztem.;-) A lábaimmal viszont soha nem volt nagy bajom, így különösebben nem problémáztam rajta.
Ma viszont! Úgy döntöttem, hogy ismét itt van a bokalánc szezon. Elővettem, felvettem és simán lötyög a bokámon. Azaz olyan másfél-két centivel kisebb lett a bokám kerülete! Súlyra változatlan vagyok a tavalyi évhez képest, tehát egyértelműen a sportolás hatása a csökkenés! Na és ezen akadtam ki!:) Miért éppen a bokámnak kell formálódnia??? Ki az, aki a bokáján izgul? Nem? Bezzeg a hasamon, azon semmi változás! Ááááá!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!:)

A nagy alvás!:)

Az előző bejegyzést gyakorlatilag robotpilóta üzemmódban írtam. Nem sokal később Kristófon is láttam, hogy elég álmos a tekintete és felajánlottam neki, hogy bújjunk össze az ágyunkban, amíg elkészül az ebéd. Ákos főzött.;-) Természetesen Dávid is csatlakozott és olyan tíz percen belül mindhárman el is aludtunk!:)) Annyira jó volt, jobbról Dávid bújt hozzám, balról Kristóf és igaz, hogy elég félálomban aludtam,mert folyamatosan figyeltem nehogy valamelyikőjük leguruljon az ágyról:), de mégis nagyon pihentető volt az egész. Három órán át aludtunk így!:) Úgyhogy az ebéd uzsiidőre tolódott, de mindenki sokkal jobb hangulatban volt, mint délelőtt.

Hazaértünk

a kórházból! A megkönnyebbült sóhaj majd 10 nap múlva érkezik, amikor letelik az utóvérzés lehetőségének időszaka. Nagyon fosok tőle, de biztos a kimerültség miatt is.
Kristóf amúgy elég jól van, picit fáj még a torka az altatós cucc miatt. Az viszont biztos, hogy Dáviddal ameddig csak lehet eltolom az időpontot, mert még nagyon pici ehhez az egész tortúrához.

Kartonra varrtam:)

Doki néninek csináltam köszönetnyilvánító képeslapként! Eredetileg varrni szerettem volna valamit, de kifutottam az időből. Meglepő módon.;-) Így hát maradt ez a képeslap.

Barka

Idén végre időben eszembe jutott a barka beszerzése és így kipróbálhattam a tavaly vásárolt ám barka hiányában kipróbálásra nem került kis húsvéti díszeimet!:)