Csúnyán rászaladtam...

... a "Hétfőre 2 főre" című könyvre.
Ugyanis a könyvesboltban csak úgy megakadt rajta a szemem, belelapozgattam, de nem tudtam eldönteni, hogy kell-e ez nekem, amikor is a tartalomjegyzékében megláttam a "lángos" szót. Itt eldőlt a kérdés, irány a pénztár.
Az előbb gondoltam, hogy megpróbálkoznék azzal a lángoskészítéssel, erre mit találok a 232. oldalon a recept helyett??? A következő olvasható: "Ne vacakoljunk vele otthon, hanem szombat délelőtt ballagjunk el a legközelebbi piacra, és a bevásárlás végeztével keressük fel a testes lángosos nénit-bácsit."
Ha éppen nem lennék rákattanva a lángosra és nem e miatt vettem volna meg ezt a könyvet, akkor talán még értékelném is a humorukat, de így... elég sok csúnya gondolat megfordult a fejemben. Annyit mindenesetre megtanultam, hogy legközelebb, ha beindulok egy kajára, akkor még a könyvesboltban ellenőrzöm, hogy az adott könyv valóban tartalmazza-e a leírást is, vagy csak qrva vicces.

Csipketartó

Mivel ma gyakorlatilag egész nap DVD-t néztek a fiúk, ezért több időm volt blogokat böngészni. Így láttam valamelyik külföldi blogon egy virágos mintájú bobinát, csak éppen csipke volt rajta, fonal helyett. Naaagyon megtetszett és sajnálkoztam, hogy nálunk nem lehet ilyet kapni. Majd kb fél órával később, miközben pakoltam be a mosogatógépbe az edényeket, csaptam a homlokomra, hogy "Hahóóó, milyen papírokat is rendeltél pont a napokban!?" Úgyhogy az elmúlt 20 percben ezt a két kis gyönyörűséget hoztam össze.:)) Még lehet finomítani a technikámon és szebben kivágni a kartont, de azért így is megtartom őket! Majd a zsinórjaimnak is készítek párat.

Cipősdoboz tetejét használtam középső kartonként és arra ragasztottam fel kétoldalról a papírokat. Szalvétatechnikával talán még szebb lenne, csak mivel már 3 éve nem használtam a szalvétatechnikás ragasztómat, így beszáradt. Lakkom is kevés volt, szóval maradt a mezei ragasztó.:)

Kincsek!!!

Ezeket tegnap hozta a postás!:) Kemény 2 órás melóm fekszik benne.;-) Ugyanis ennyi ideig tartott mire leadtam ezt a megrendelést. Annyi gyönyörűséget találtam, hogy alig tudtam választani.

2 hét!

Kíváncsi voltam, meddig bírja Kristóf komolyabb betegség nélkül az ovit. Tegnap délután kiderült. Kettő hétig. Délutánra 38,4 lett a láza, azóta csillapítjuk, de ma reggel is 38.8-ra felment. Plusz hasmenés. Remélem, Dávid nem kapja el, mert szegénykém még csak most kezd kilábalni a náthából.

Beszólás

Dávid múlt hét szombat óta taknyos, de semmi különös egyéb tünete nem volt, így tegnapig nem is foglalkoztam vele. Plusz amúgy is jön ki hátul egy rágófoga, ezért naponta négyszer kell pólót cserélni, mert egyfolytában folyik a nyála (is). Tegnap viszont elkezdett köhögni is, ami azért zavaró, mert orrfújás helyett köhögőrohamot kap. Így ma elsétáltam vele a dokihoz.
Úgy gondoltam, hogy nem harangozom be rögtön induláskor, hogy hova megyünk, mert akkor a 15 perces sétát 1 óra alatt tennénk meg, nagy hiszti közepette. Öt percre lehettünk, amikor elkezdett szemerkélni az eső, ezért felvettem Dávidot, hogy gyorsabban menjünk és közben el is árultam neki, hogy igaziból mi az úticélunk. Volt nagy tiltakozás. Közben jön velünk szembe két középkorú nő és az egyik elkezdi magyarázni, hogy ekkora gyereknek már nem kézben van a helye. Udvariasan megjegyeztem, hogy esik az eső, erre elkezdett magyarázni a nő, hogy attól még, hogy esik blablabla. Nem is hallottam, hogy mit mond, mert közben már elmentünk egymás mellett, de nagyon felnyomta az agyamat, úgyhogy hátra sem nézve visszakiabáltam, neki, hogy "Ne szóljon bele, mit csinálok és különben is beteg a gyerek!" Nem tudom, mit reagált, mert nem hallottam és nem is érdekelt. Csak totál kiakadtam, hogy mi a tökömért kell osztania az észt minden vadidegennek. Amúgy is nyűgös volt a gyerek a kezemben, én sem voltam feldobva, hogy 15 kilót kell cipelgetnem erőltetett tempóban szemerkélő esőben és az orvossal való találkozást sem vártam, szóval alapjáraton is tele volt a hócipőm, erre még ilyen okostojásokkal is legyek toleráns??? Hát persze.

Christopher Moore: Vérszívó démonok

Két délután alatt letudtam és nagyon kellemes kis könyv, bár valószínűleg csak annak tetszik, aki a vámpíros könyveket szereti. Ha író lennék, ilyesmit szeretnék írni.
Nem röhögtem Halálra magam rajta, bár volt 1 oldal, aminek gyakorlatilag minden mondatán kitört belőlem a röhögés. Pedig hősiesen próbáltam elnyomni, ugyanis a srácok alvásidejében olvastam, de ezáltal csak azt értem el, hogy szó szerint kirobbant belőlem a jókedv és jóval hangosabb lettem, mintha spontán elengedtem volna magam.

Zsepitartó

Ezt a kis tároló zacskót most varrtam. Igaziból sokkal nagyobbra számítottam.:) Nem is igazán tudtam, hogy mit kezdjek vele, de mivel estére totál náthás lettem és rengeteg zsepi volt körülöttem, így jött az ötlet, hogy zsepiket tegyek bele.

Az íves szegély varrásával ma próbálkoztam először. Bár ez a kép alapján is elég egyértelmű.;-)