?

Mekkora biznisz lenne türelmet árulni???!!!

Szerelés

Gőzöm sincs, hogy hogyan csinálják a srácok, de minden nap szétcsavarozzák a kisasztal lábát. Ákos gépi csavarhúzóval teszi be a csavarokat, ők pedig (leginkább Dávid) puszta kézzel kiszedik. Ma ráadásul majdnem fel is dugta az orrába az 1 cm-es kis csavart Dávid, természetesen szúrós véggel. Még jó, hogy az orrom előtt próbálkozott a mutatvánnyal! 5 perccel később pedig úgy állt fel a kisszékére, hogy előtte rátett egy műnyag kis ládát és arra is ráállt, csak hogy még jobban elérje a villanykapcsolót. Természetesen még ő volt megsértődve, amikor rászóltam.

Kerekítés

Ma fürdés közben jöttem rá, hogy milyen hasznos dolog tisztában lenni a matekkal. Ugyanis, ha a kerekítés szabályait a Húgom és az én életkoromra alkalmazom, akkor kiderül, hogy nekem tulajdonképpen ikertestvérem van!:)
Úgy megörültem neki, mindig is szerettem volna egy ikertesót!

Nyertem!:)

Azaz Ákos nyert nekem, mert délelőtt vásárolni voltunk és amikor a pénztárnál álltunk sorba, megláttam a csokihegyeket és borzasztóan megkívántam egy Snickerst. Megkértem Ákost, hogy vegyen el nekem egyet. Még néztem is a papírját, hogy miért sárga a vége. Hát azért, mert minden ötödik nyer!:)) És a jelek szerint ötödik voltam, mert gratuláltak nekem a csokipapír belsejében, hogy nyertem egy újabb Snickerst!!!!:)))

:)

Kiolvastam

Egyébként tegnap este befejeztem a sorozatgyilkosos könyvet (David Baldacci: Órajáték) és hát egész éjjel hullákról, gyilkosokról, halálesetekről álmodtam. Pedig Kristóf legalább háromszor felébresztett éjszaka és magamtól is sokszor felriadtam, de mindig sikerült folytatnom a témát. Ettől függetlenül tetszett a könyv, mert annyira jól ír, hogy totál magam előtt látom az egész történetet, mintha moziban lennék. És szinte minden könyve ilyen!
Ma a délutáni alvásnál, hogy töröljem az agyamból az emlékét, újabb könyvbe kezdtem, de mivel John Grisham könyvről van szó, ez sem az a lányregény.:) Nála viszont imádom azt a hangulatot, amit teremteni tud. Ha őt olvasom, mindig szívesen lennék ügyvéd, imádom, ahogyan egész éjjel dolgoznak, közben eszik a csirkés szendvicseket, fánkokat, isszák a sok finom kávét és végül mindenre rájönnek, meggyőzik az esküdteket stb. Egyébként, amikor decemberben már nagyon a nyakamon volt az államvizsga jogból, akkor elárulom, hogy rengeteg fánkot megettem (szigorúan papírzacskóból), mert titkon abban bíztam, hogy attól biztos okosabb leszek.:)

Húsvét

Na ez a húsvéti számláló jól bestresszelt. 9 nap múlva Húsvét és Kristófnak a bringabeszerzés még sehol nem tart. Holnapra volt időzítve a kis fejemben, erre most esett le, hogy holnap minden zárva lesz. Király! Mondjuk mondtam Kristófnak, hogy a Nyuszi nem hiszem, hogy bringát hozna, mert gondoljon csak bele, hogy hogyan bírná el az a pici nyuszi (a lusta szülő próbál menekülési utat csinálni magának), de úgy látom, hogy Kristóf nagyon reménykedik abban, hogy bazi erős nyúl jön hozzá. És hát szegénykémet már sajnálom is, mert a régi biciklije annyira tönkrement, hogy használhatatlan, a motort pedig kinőtte és azt amúgy is lenyúlta Dávid. Szóval muszáj toppon lennie Nyuszikomának. Viszont gőzöm sincs hogy Dávid mit kapjon, mert akkor már neki is kell egy tekintélyesebb ajándék. Ma a szomszéd gyerek háromkerekű bringáját majdnem sikerült tekernie, úgyhogy lehet, hogy végül kap egyet ő is.
Egyébként nagyon kijött Dávidból a macsó. Direkt arra játszott ma az udvaron, hogy frontálisan ütközzön a szomszéd kissráccal, aki biciklin ült, Dádi pedig motorral száguldozott (komolyan nagyon gyors, pedig lábbal hajtja) és közben vigyorgott, majd az utolsó pillanatban kikerülte. Annyi a javára szól, hogy legalább a nála 9 hónappal idősebb gyerekkel kezdett ki, nem a kisebbel.
Ja, és ma elkezdte azt csinálni, amihez nekem kellett 7 év: nevezetesen rájár az édességre. Odament a kamraszekrényhez, vitte magával a kisszékét, felállt rá, kivette a babapiskótát és elkezdte enni, mindezt uzsi után fél órával, ami ugye mindig valami kis süti vagy rudi. Totál vérig sértődött amikor nem engedtem meg, hogy újra kinyissa a szekrényt, mert még evett volna a kis gömbikém. Olyan furcsa, hogy ennyire különbözik a két gyerek, Kristófnak soha eszébe nem jutna ilyen. Tény, hogy nem is édesszájú, de ő mindig megkérdezi mindenről, hogy szabad-e. Dávid pedig úgy dönt, hogy szabad, ha pedig rászólok, akkor vagy mutogat, hogy menjek a konyhába és tegyem a dolgomat vagy dühödten eldobál mindent ami éppen a kezében van vagy elkezd hisztizni, de úgy, hogy azonnal potyognak a hatalmas krokodilkönnyek. Már készítjük magunkat lelkileg, hogy minden szülői értekezleten napirenden leszünk és rendszeresen kell majd fogadó órákra járnunk. De ha egyszer alfahím a gyerek, akkor alfahím.:)