Macifarm

Igaz, nem a Macikhoz indultunk, de délben már annyian voltak a Vasúttörténeti parkban, hogy egyrészt parkolóhelyet találni is elég nagy kihívás lett volna, másrészt a kocsiból láttuk, hogy a pénztár előtt akkora tömeg van, hogy minimum fél óra sorbanállás lett volna. Mivel a tömeget családunk egyik tagja sem tolerálja, ezért úgy döntöttünk, hogy irány Veresegyháza és a macik!:)

(közben azon gondolkoztam, hogy miért nem vagyunk olyan tipp-topp család, amelyik reggel kilenckor (max. tízkor) már odaér, ahova tervezte a napi programját...arra jutottam, hogy ez tuti genetikai kérdés, ezért nem érdemes gyötörnöm magam;-))

Szóval nem sokkal később megérkeztünk a medvékhez, ahol tényleg normális volt az egy négyzetméterre jutó emberek száma, így miután letudtunk egy piknik jellegű ebédet, célba vettük a macikat.

Régebben Kristóf nem akarta, hogy megetessük őket mézzel, Dávid pedig még vagy a pocakomban volt vagy még annyira pici, hogy alapvetően mindegy volt neki, hol vagyunk, tehát a medveetetés eddig mindig kimaradt. Most viszont rámozdultak és volt nagy öröm, amikor találtunk egy éhes macit.:)

Hazafelé bementünk Fótra nosztalgiázni kicsit, megnéztük a régi lakásunk ablakait, utána átmentünk Dunakeszire is a kedvenc sütimet áruló cukrászdába.:) Úgyhogy végül klassz kis csavargós nap lett a mai.:)
Már alszanak is a srácok!