Méretek

Az rendben van, hogy nőtt a lábfejem mindkét szülés után. Tényleg hosszabb lett és nem szélesebb. Szóval nem könnyen, de elfogadom, hogy a 165 centimhez nem mindig 3-as számmal kezdődő cipőt kell vennem. Sőt! De azon azért picit kiakadtam, hogy nem egyforma mértékben sikerült nőnie a két kis lábacskámnak. Így pl. ma is majdnem elhagytam az új, imádnivaló könnyű "kis" tavaszi cipőcském egyik felét. Erre persze rásegít az a tény is, ami egyébként szintén felettébb bosszantó, hogy nem kerek számra sikerült nőnöm, hanem az egyik olyan 39,5 lehet a másik 39, tehát a 39-es cipők majdnem mindig kényelmetlenek a 40-esben viszont sokszor csónakázom.
A sportcipővásárlás a legkritikusabb (mármint lelkileg), ugyanis azokból határozottan 40,5-es kell! Erről hétvégén ismét meggyőződtem, amikor megtalálam álmaim edzőcipőjét, egy sötétkék converse darabot. Egyetlenegy volt belőle ebben a méretben.:)
Egy dolog legalább biztos és kellően pozitív is: manapság már nem olyan könnyű kibillenteni az egyensúlyomból!;-)

Fejlődünk:)

Örömmel tapasztaltam ma a fürdőszobánkban, hogy kiscsaládomban működik az evolúció. Ugyanis éppen a mosógépbe rámoltam be a szennyes ruhákat, amikor olyat láttam, amit eddig még soha! Azaz de, a kezdetlegesebb formájával már találkoztam Ákosnál. Mégpedig azzal, hogy úgy veszi le a pólót, hogy egyszerre az atlétával és persze nem szedi szét, hanem szépen egy csomóban bedobja a szennyesbe (vagy inkább másova, ez is megérne egy külön posztot;-)) és vagy észreveszem vagy nem, hogy ez kettő az egyben. Általában vagy nem. Csak teregetéskor csodálkoztam régen, hogy hogyan lehettem ennyire vakegér, hogy a fehér atlétát a sötét menetbe tettem. Pár alkalom után rájöttem, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Na de nem ez a lényeg, hanem Kristóf!!! A kis tündérkertem azzal örvendeztett meg, hogy az atlétáját, pólóját ÉS a pulóverét sikerült tegnap egy lendülettel levennie. Szerencsére még finomítania kell a technikáján, ugyanis az egyes rétegek kilógtak egymás alól, így ma megúsztam, hogy a piros pólót fehér atlétával együtt tegyem be a világos menetbe!

Haladok:)

A Stephenie Meyer könyvvel viszont egyre jobban boldogulok!:)) Még mindig kb. feleannyival lassabban olvasok angolul mint magyarul, viszont már nem álmosodom el 20 oldal után.;-)
Annyi a hátulütője, hogy egész éjjel összefüggéstelen hülyeségeket álmodtam és ma is mindenféle angol kifejezések ugranak be. Totál olyan mint a vizsgaidőszakban, amikor túl sokat készültem valamiből.:)

Tévedtem

Úgy novenber közepén hagytam fel a barátnői/rokoni programok szervezésével, mert addigra fáradtam bele, hogy folyamatosan le kellett mondanom mindenkit a különböző betegségeink miatt.
Frusztráló volt és kellemetlen.
Két hete viszont újra belevágtam a programszervezésekbe. Valószínűleg túl sokat vártam az orrmandula eltávolításától és az a képzetem támadt, hogy most már soha semmi. Ráadásul mindez Dávidra is kiterjesztve! Persze! Kedd óta ismét folyamatosan mondom le a heti programjainkat. Ugyanis pénteken lett náthás mindkét gyerek, de jó közérzettel, ezért pollenallergiára gyanakodtunk (nekem van). Egészen ma éjszakáig, amikor is mindkét hapsikámnak hőemelkedése lett és reggel óta gyakorlatialg folyamatosan folyik az orruk. Délután viszem őket a gyerekdokihoz. A sakkozás pedig újra megkezdődött: "Ha ma nem, akkor jövő héten mikor, persze csak ha addigra mindkettő egészséges és természetesen a Te gyereke(i)d is."
Még jó, hogy van internet!:)

Beiratkozás

Múlt héten Dávidot is beirattam az oviba!:) Nagyon büszke volt magára, hogy már ő is ilyen nagy!
Meglepetésben is volt részem, ugyanis hihetetlenül kedves volt az ovivezető, ami eddig annyira nem volt jellemző rá. Ráadásul magától kérdezte, hogy egy csoportba szeretném-e, hogy kerüljenek a gyerekek. Persze, hogy rávágtam, hogy igen. Főleg mivel egész napra irattam be őket, ezért a délutáni alvást sokkal könnyebben veszik majd, ha egymás mellett fekhetnek. Kb. 3 hét múlva derül ki, hogy felveszik-e és melyik csoportba, de nagyon reménykedem, hogy Kristófhoz kerül!:)
Közben arra is rádöbbentem, hogy egy év múlva már a sulira készülődünk Kristóffal!:))Annyira furcsa, mert még azt sem szoktam meg vele kapcsolatban, hogy ovis, hiszen összesen talán 3 hónapot járt szeptember óta, erre már mindjárt itt van az iskola.:D
Ja, és holnap részt veszek életem második szülői értekezletén az oviban!:)

Olvasómókusok:)

Nagy szerencsém van, hogy Dávid teljesen odavan Kristófért és sok mindenben hallgat rá, tanul tőle. Így pl. az is egyértelműen Kristóf érdeme, hogy Dávid szereti a könyveket. Ugyanis magától nem sok hajlandóságot mutatott rá a kezdtekben. Két éve viszont rendszeresen együtt "olvasgatnak".:) Mint pl. ma is.

Kristóf egyébként már 2-3 hónapos korában is úgy nyugodott meg a legkönnyebben, ha a könyvespolc elé álltunk vele!:D Eszembe jutott, hogy ezt annó le is fényképeztük. Itt még nem volt 3 hónapos Kristóf és mivel már elég jó súlyban volt, ezért az álldogálás helyett kényelmesebb megoldást választottam. Elég sok időt eltöltöttünk így.:)

Kiütés

Péntek este az történt, hogy este nyolc és kilenc között úgy kiütöttem magam, hogy Kristóf ágyából a jóéjt puszit követően alig tudtam bevánszorogni a mi ágyunkba. Azért megoldottam, de a fürdőszobát, ha bárki említette volna tuti sírógörcsöt kapok, így ruhástul beestem az ágyunkba és másnap reggelig ott is maradtam. Nem fájt semmim, de totál gyenge voltam, pedig tíz perccel előtte semmi bajom nem volt, sőt lelkesen készültem az esti aerobicra.
Na, amikor eddig jutottam a gondolataimban másnap elemezvén az előző estét, akkor jöttem rá, hogy mi volt a hiba a rendszerben. Merényletet szervezett ellenem az agyam!!! Ugyanis elhatároztam, hogy mivel a heti 3 sport nem sok látható eredményre vezet, ezért emelem a tétet és kétnaponta próbálkozom. Ráadásul! És itt jön a lényeg! Megpróbálkozom Cindy negyedik és egyben legdurvább edzésprogramjával is, ami kb. egy és egy negyed órás. Sőt! Mi az hogy megpróbálkozom, minden második alkalommal azt fogom végigcsinálni.
Feltehetően ennél az utolsó gondolatomnál pöccent be végképp az agyam és megmutatta, hogy ki az úr a háznál. Megoldás: holnaptól nem gondolkozom!;-)

Azért ezt nem kéne...

-Mit érdemel az a bűnös, aki megeszi a gyereke csokinyusziját?
-Érzékeny fogakat!

Stephenie Meyer : Újhold

A megjelenés napján (ápr. 23.) délben kaptam kézhez!:) Köszönet érte az Alexandrának, bár többször nem nagyon fogok náluk vásárolni, mert ők is már csak 15% kedvezményt adnak. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy megnyugodva láttam, milyen vastag a könyv -583 oldal-, úgyhogy ez kitart egy darabig. Igen, egészen pontosan április 24-én délután kettőkor tettem le.:) Közben persze zajlott a rendes életünk is, tehát alapvetően csak éjszaka volt időm olvasni, de akkor volt. 24-én nem kellett volna sok smink ahhoz, hogy hitelesen előadjam a női főszereplőt.:))
Szóval, gondolom nem kell részleteznem ezek után, hogy megint telibe talált a könyv, habár még mindig leginkább a romantikus tiniregények közé sorolom.

Amikor megrendeltem a könyvet, rögtön megvettem mellé angolul az első és a harmadik részt is. A negyediket már nagyon bánom, hogy nem, mert alig lehet kapni.
Az volt a koncepció, hogy úgyis kell(ene) angolozni már egy ideje. Egészen pontosan 8 hónapja, ha az eredeti terveimet veszem alapul. Tehát ezek a könyvek remekül öszötnöznek majd. Eredetileg az első részt szerettem volna újra elolvasni, hogy némileg visszarázódjak a nyelvbe, de miután letettem a második részt magyarul, elképzelni sem tudtam, hogy ne a folytatást válasszam inkább. Így éppen a harmadik részt olvasom. Hááááát az benne a pozitív, hogy ezt nem olvastam ki 24 óra alatt.:D Sőt minden jel szerint elleszek vele egy ideig és fény derült arra is, hogy az igeidőket és igemódokat sürgősen át kellene néznem. Bár így sem rossz a történet, kicsit tényszerűbb és vázlatosabb, ami összeáll a fejemben, de eddig képben vagyok.:) Legalábbis szerintem. Azért kíváncsian várom az őszi, magyar megjelenést. Lehet, hogy meg fogok lepődni!;-)

Macifarm

Igaz, nem a Macikhoz indultunk, de délben már annyian voltak a Vasúttörténeti parkban, hogy egyrészt parkolóhelyet találni is elég nagy kihívás lett volna, másrészt a kocsiból láttuk, hogy a pénztár előtt akkora tömeg van, hogy minimum fél óra sorbanállás lett volna. Mivel a tömeget családunk egyik tagja sem tolerálja, ezért úgy döntöttünk, hogy irány Veresegyháza és a macik!:)

(közben azon gondolkoztam, hogy miért nem vagyunk olyan tipp-topp család, amelyik reggel kilenckor (max. tízkor) már odaér, ahova tervezte a napi programját...arra jutottam, hogy ez tuti genetikai kérdés, ezért nem érdemes gyötörnöm magam;-))

Szóval nem sokkal később megérkeztünk a medvékhez, ahol tényleg normális volt az egy négyzetméterre jutó emberek száma, így miután letudtunk egy piknik jellegű ebédet, célba vettük a macikat.

Régebben Kristóf nem akarta, hogy megetessük őket mézzel, Dávid pedig még vagy a pocakomban volt vagy még annyira pici, hogy alapvetően mindegy volt neki, hol vagyunk, tehát a medveetetés eddig mindig kimaradt. Most viszont rámozdultak és volt nagy öröm, amikor találtunk egy éhes macit.:)

Hazafelé bementünk Fótra nosztalgiázni kicsit, megnéztük a régi lakásunk ablakait, utána átmentünk Dunakeszire is a kedvenc sütimet áruló cukrászdába.:) Úgyhogy végül klassz kis csavargós nap lett a mai.:)
Már alszanak is a srácok!

Raymond Chandler: Philip Marlowe történetek

Mostanában megint az olvasás a kedvenc hobbym!:) Az elmúlt estéim úgy teltek el, hogy már kilenc óra magasságában pizsiben voltam, hátam mögött rengeteg párnával, lábamon a varázspaplanommal, mellettem egy nagy adag Lipton tea és pár darab muffin!;-) A kezemben pedig valamelyik Philip Marlowe történet! Egy tökéletes este tökéletes kellékei!:)

Aki szereti a magánnyomozós történeteket, annak kötelező kipróbálnia!

Átpártoltam

a bookline-ról a plocra és Alexandrára! Múlt héten még 20%-kal olcsóbban rendeltem könyvet, 2 nappal ezelőtt viszont az vettem észre, hogy már csak 15%-ot adnak alapesetben.
A másik két helyen még mindig 20!:) Tízezer felett pedig ugyanúgy ingyen házhoz hozzák!

Oldtimer Expo

Hétvégén remélem, eljutunk ide!

Az, hogy kockásra fogom unni magam, természetesen nem kérdés, de hapsikáimnak szerintem tetszik majd!:)

Kontroll

Voltunk délelőtt doki néninél és Kristófnak szépen meggyógyult a mandulája helye illetve Dávid füle végre rendbe jött!!!! Utóbbinak nagyon örülök, mert kezdtem aggódni ezen az elhúzódó fülproblémán.
Remélem, októberig (vagy még tovább) nem megyünk a fülészet felé!!!:)

Ablakpucolás

Kipipálva! Mostanában túl sokat alszom, aminek köszönhetően reggel tele vagyok energiával és mivel kimarad még a héten az ovis kör, ezért jut időm az itthoni hosszabb lélegzetvételű dolgokra. Mint pl. ablakpucolás, függönymosás. Az elején még élveztem is és a tisztaságmániás nagycsákóm is irigykedett, hogy milyen jó nekem, hogy ilyet csinálhatok. Gyorsan ledumáltam vele, hogy tíz év múlva az övé a meló.;-) Viszont az erkélyajtóknál már lankadt a lelkesedésem, közben éhesek is lettek a gyerekek, így az ebéd is megakasztott. Szóval nem mondhatom, hogy dudorászva folytattam ebéd után. De legalább már készen van, ragyog minden, a függönyök illatosak. Gondoltam meg is ünneplem egy kis kerti kávézással. Ki is csücsültem, legalább barnuljon kicsit a vékony bokám;-), de szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a tavaly eltört napernyőnket pótolni kell, mert eszméletlen tempóban szívta magába a hajam a napsugarakat. Ráadásul az allergiám is mocorogni kezdett, ezért inkább bejöttem, nehogy végleg magához térjen.

Miért pont a bokám?:)

Pár éve , egészen pontosan öt, megtetszett a bokalánc. Előtte borzasztónak tartottam és általában a bokalánchoz tartozó stílust is. Kristóf születése után viszont úgy behülyültek a hormonjaim, hogy elkezdtek ezek a dolgok tetszeni a rózsaszínnel és a csillogó-villogó kiegészítőkkel együtt. Gáz. Dehát ez van. Vagyis lett. Szóval öt éve aktív bokalánc viselő vagyok. Nagyon vékony, fehérarany. Fityegők és extra díszek nélkül. Tehát a legszolidabb szinten nyomom. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy egy éve, amikor így tavasz tájékán felvettem, pont jó volt a méret. Meg is lepődtem, mert picivel bővebbre emlékeztem.;-) A lábaimmal viszont soha nem volt nagy bajom, így különösebben nem problémáztam rajta.
Ma viszont! Úgy döntöttem, hogy ismét itt van a bokalánc szezon. Elővettem, felvettem és simán lötyög a bokámon. Azaz olyan másfél-két centivel kisebb lett a bokám kerülete! Súlyra változatlan vagyok a tavalyi évhez képest, tehát egyértelműen a sportolás hatása a csökkenés! Na és ezen akadtam ki!:) Miért éppen a bokámnak kell formálódnia??? Ki az, aki a bokáján izgul? Nem? Bezzeg a hasamon, azon semmi változás! Ááááá!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!:)

A nagy alvás!:)

Az előző bejegyzést gyakorlatilag robotpilóta üzemmódban írtam. Nem sokal később Kristófon is láttam, hogy elég álmos a tekintete és felajánlottam neki, hogy bújjunk össze az ágyunkban, amíg elkészül az ebéd. Ákos főzött.;-) Természetesen Dávid is csatlakozott és olyan tíz percen belül mindhárman el is aludtunk!:)) Annyira jó volt, jobbról Dávid bújt hozzám, balról Kristóf és igaz, hogy elég félálomban aludtam,mert folyamatosan figyeltem nehogy valamelyikőjük leguruljon az ágyról:), de mégis nagyon pihentető volt az egész. Három órán át aludtunk így!:) Úgyhogy az ebéd uzsiidőre tolódott, de mindenki sokkal jobb hangulatban volt, mint délelőtt.

Hazaértünk

a kórházból! A megkönnyebbült sóhaj majd 10 nap múlva érkezik, amikor letelik az utóvérzés lehetőségének időszaka. Nagyon fosok tőle, de biztos a kimerültség miatt is.
Kristóf amúgy elég jól van, picit fáj még a torka az altatós cucc miatt. Az viszont biztos, hogy Dáviddal ameddig csak lehet eltolom az időpontot, mert még nagyon pici ehhez az egész tortúrához.

Kartonra varrtam:)

Doki néninek csináltam köszönetnyilvánító képeslapként! Eredetileg varrni szerettem volna valamit, de kifutottam az időből. Meglepő módon.;-) Így hát maradt ez a képeslap.

Barka

Idén végre időben eszembe jutott a barka beszerzése és így kipróbálhattam a tavaly vásárolt ám barka hiányában kipróbálásra nem került kis húsvéti díszeimet!:)

Holnap

Kicsit kezedek ideges lenni a holnapi nap miatt! Az sem segített igazán, hogy tegnap amikor megkérdeztem az altató orvost, hogy pontosan hogyan zajlik az altatás, akkor végigmondta az egész műtétet, hogy mit is csinálnak. Nem igazán kellett volna. Szerintem erre illene figyelniük az orvosoknak, hogy sok ember nem bírja ha ilyen sebészeti dolgokat részleteznek neki, főleg, ha hamarosan a gyerekén ezt a gyakorlatban is megteszik. Persze, nyilván csak kedves akart lenni, de iciripicirit túlzásba vitte.

Stephenie Meyer: Alkonyat

24 óra alatt ledaráltam. Tegnap dél óta pedig azon gondolkozom, hogy miért tetszett ennyire!:) Az első kb ötven oldalt mondjuk elég gagyinak találtam. Ennek gondolom az volt az oka, hogy annyi jót olvastam róla, hogy túl nagy elvárásokkal indultam. A másik lényegesebb ok pedig, hogy imádom a vámpír regényeket. Rengeteget olvastam már és hát ez a könyv, főleg az elején, nem igazán üti meg a jó vámpírregény szintjét. Olyan kis könnyed az egész. Ráadásul a suli, a 17 éves korosztály és az egész környezet nagyon emlékeztetett a Családi mozidélután a Disneyvel sorozatból a Sulira (kb. 17 évvel ezelőttről) is, amely sorozatnak nagy rajongója voltam. Így egyszerre csak azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a könyvet, de inkább a romantikus, nosztalgiázós vonulat miatt.:) Főleg mivel annak idején én is sokat álmodoztam arról, hogy mi lenne, ha egy vámpír szerelmem lenne és a durva részeket ugyanúgy kihagytam az elmélkedéseimből, mint ahogyan az a könyvben is történt. Tehát azt hiszem kijelenthetem, hogy beléptem a Twilight rajongók táborába!:) Az viszont biztos, hogy ez tipikus csaj könyv! Legalábbis felnőttkorban tuti!:)

A filmet nem láttam...még. Neten tegnap rákerestem és sok képet, kis részt láttam és örömmel nyugtáztam, hogy talán a filmben már nagyobb hangsúlyt kap a vámpír vonulat is. Vagy csak pont azokra a részekre találtam rá!:)

Mindenesetre nagyon várom a DVD-t és a második rész megjelenését is. Illetve, ha nagyon nem bírom majd kivárni a 3. és 4. rész magyar fordítását, akkor lehet, hogy bejátszik a sorozat angolul is.

Élményeim

Volt már olyan élményed, hogy a hatemeletes épületben kiszállítanak a liftből a negyediken hetedmagaddal, hogy várjatok, mert annak, aki a negyediken beszáll a másodikra kell mennie és majd visszaküldi a liftet, amelyben egyébként liftkezelő emberke is van?

Durva! Az még durvább, hogy ez egy kórházi liftben történt. És az a legdurvább, hogy a másodikon egy frissen műtött beteg várakozott már egy ideje.

Mi a negyediken vártunk a fülészeten és láttuk, hogy a betegszállító a betegággyal már jó öt perce várt a liftre, mire az kegyeskedett odaérni. Ugyanis a liftkezelő emberke vérmérsékletétől függően minden emeleten megáll felfelé-lefelé egyaránt és az éppen ott levő takarító személyzettel kedélyesen elcseveg. A földszinten pedig csak akkor hajlandó elindítani a liftet, ha az megtelt. A lift befogadó képessége 8-10 fő. Szóval mi már nem liftezünk, mert volt olyan, hogy tíz perc alatt értünk fel.
Na és ezt a liftet használják betegszállításra is, mert amiben az orvosok közlekednek, abba nem fér be az ágy. Abban nincs liftkezelő személyzet sem, viszont kóddal működik és csúnyán rákiabálnak arra, aki véletlenül abba szállna. Nem próbáltam, de szemtanúja voltam egy incidensnek!:)

Szóval a kórházi lifthelyzet katasztrófa!

Ennél csak az volt szebb, hogy a földszinten a recepción, ahova ugye sorszámot kell húzni és ezen már kiakadtam párszor, szóval ennél a recepciónál rámszólt a kiscsaj, hogy ha kettő gyereket hozok vizsgálatra, akkor kettő sorszámot kérjek az autómatától. Tudni kell, hogy hat darab recepciós ablak van. Így miután meggyőződtem arról, hogy komolyan beszél a csaj, felhívtam erre az apróságra a figyelmét, hogy nagy valószínűséggel egymás utáni sorszámokat fogok kapni és ebből következik, hogy egyazon időben kettő ablak előtt lesz jelenésem és ha ezt bármelyik előtt elmulasztom, akkor olyan szintű élményben lenne részem a recepciós hölgyek részéről, amit inkább kihagynék, ha lehet. Erre csak húzta a száját és közölte, hogy akkor is kettő kell. Majd feleslegesen kinyomtatott 8 db címkét Kristóf adataival. Mivel előre szóltam, hogy van ilyenünk, ezért rögtön tépte is szét és dobta a kukába. Amikor megjegyeztem, hogy nem kellene így pazarolni és szegény őserdők, akkor már tényleg nagyon csúnyán nézett! Csak éppen tele van a hócipőm azzal, hogy minden alkalommal eljátszák ezt mindkét gyereknél. Nem vagyok stréberke és biztosan sokat pazarlok én is, de azért próbáljunk már meg kicsit felelősségteljesebben élni. Be kellene vezetni, hogy a saját költségükre nyomtatgassák a matricákat, rögtön figyelnének arra, hogy szükségem van-e rá! Na nem füstölgök tovább!:)

Mandulahelyzet

A mandulakivételt nem ússzuk meg. Pénteken mondta a dokink, hogy mivel most éppen gyógyult Kristóf (kicsit köhög, de ez már a mandula miatt lehet), ezért gyorsan vegyük ki az orrmanduláját. Tegnap már voltunk is vérvételen, holnap találkozunk az altató orvossal és pénteken lesz a műtét. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint télen voltam. Talán azért, mert szegény annyit volt beteg már miatta, hogy meggyőződtem arról, hogy ez egy szükséges rossz.

Viszont Dávid miatt izgulok. Neki még mindig nem gyógyult meg a füle. Nincs gyulladásban, de be van húzódva, azaz nincs benne levegő. Mivel ő még náthás is valamilyen szinten, ezért őt most nem akarja megműteni a doki, de azt javasolta, hogy amint elmúlik a nátha, ugorjunk neki nála is. Csak azért várnék vele legalább őszig, hogy jobban értse, mi történik. Viszont az is igaz, hogy ha szeptemberben elkezdi az ovit, akkor talán nem lesz annyit beteg orrmandula nélkül.

Végre a szabadban!:)

Imádom a tavaszt!:) Állandóan a kertben vagyunk és ész nélkül virágokat ültetünk. A többes szám azért jogos, mert mindkét kishapsim is nagy virágrajongó lett! Dávid persze csak azért, mert Kristófot érdekli. Kristóf viszont tényleg lelkes és most éppen kertész szeretne lenni!:) Úgyhogy az elmúlt napokban kaspóba ültettünk margarétát, sarkanytús liliomot és a palánk mellé tűzvirágot ültetett Dávid. Átültettem a rózsát is egy nagy kaspóba és napos helyre tettem, rögtön lettek rajta rügyek is!:) Kinyílt az ibolyám, sőt a török szegfű is kezd magához térni, pedig annyira csúnyák voltak, hogy majdnem kiszedtem őket. Ma viszont nagy meglepetésemre, mindegyik friss hajtást hozott! A komposztáló mellé pedig petrezselyem nőtt!:))) Három évvel ezelőtt még egy régi kis ház állt a telkünkön és szerintem a néninek a komposztáló környékén lehetett a veteményese, mert tavaly zellert találtunk!:)
A bejárati ajtónál mindkét oldalon árvácskák vannak ládában és nagyon szép IKEA dizájnban pompáznak! Azaz kék-sárga színűek!:) Az ajtónkra már hónapok óta tervezem, hogy készítek valamilyen húsvéti díszt, de még nem jött össze. Pedig úgy lenne igazán nyerő! Csak így, hogy állandóan a kertben vagyunk, nem nagyon van bent időm semmire. Na igaziból ezért imádom a tavaszt, mert a kertre foghatom, hogy nem haladok a lakásban semmivel!:)))

Rózsás ágynemű!:)

A legváratlanabb helyeken bukkanhat az ember lánya a legtutibb dolgokra!Mint pl. erre az ágyneműre! Megláttam és egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, még akkor sem, amikor az árcédulára néztem. Pofátlanul sokat kértek érte, dehát a Tilda feeling megcsapott és nem eresztett, hiába győzködött a józanabbik felem. Ráadásul Ákos sem volt feldobva, amikor mutattam neki a CBA-ban (soha nem gondoltam volna, hogy ott veszem meg a kedvenc ágyneműmet!:))., hogy mit találtam. Majd kiakadt az árán és végül azon, hogy elárultam neki, hogy azt még kettővel meg kellene szorozni, mert hát csak nem alhatunk felemás ágyneműben!;-) Így rögtön azon borult ki, hogy nem fog virágágyásban aludni. Ekkor visszakoztam, de látta a lógó orromat és beleegyezett!:))) Amint hazaértünk bedobtam a mosógépbe a kis gyönyörűséget és ma éjjel már ebben aludtunk!!!! Annyira tetszik! Már csak a kovácsoltvas bútorok (=ágycsere;-)) és a Tilda kiegészítők hiányoznak a hálóból. De már tervezés alatt áll!:)

Virágom

Kinyílt az első -mint Anyutól megtudtam- jácintom. Tényleg szép, de mivel -mint Anyutól megtudtam- fréziára számítottam, ezért picit csalódott vagyok.;-)